Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

t?0 H*. oraüfOR fties 1S9S. méjits l-én, kedden. perekre behozatik, csupa lényegükben ismert intézményekkel találkozik. Egészen más volna és egészen igaza volna a képviselő árnak, hogy ha ez valami ideiglenesség volna, a mit megint elseperünk, hogy helyébe újat vegyünk. De midőn ennek minden lényeges szabálya, intézménye be fog olvadni, át fog menni a rendes perrendtartás keretébe, akkor az igazságügyi politika szempontjából az bizonyára jobb, eredményesebb út. (Úgy van!jobb felől.) A t. képviselő úr azon második érvére, hogy minő anomália fog abból lenni, ha a rendes eljárás szabályai a szóbeli eljárás szabályai mellett parallel haladnak: erre igen túlságos súlyt fektetett. Hiszen a rendes eljárási szabályok ma megszokottak és ismeretesek. A bíróságok nemcsak akkor, hanem sok más esetben is löbbféle eljárást tartoznak ismerni, és a szerint eljárni, és mi ezen különböző eljárások számát csökkentjük a kereskedelmi eljárásra nézve, a bagatell eljárna nézve. És különösen elveszti jelentőségét ez az ellenvetés ha a t. ház, szíves lesz elfogadni azt az indítványt is, a melyet ezennel tisztelettel bejelentek, és röviden indokolni fogok. (Halljuk! Halljuk!) Ln tudniillik, valamint — merem mondani — az igazságügyi bizottság tagjai is, már a javaslat tárgyalása közben arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ennek a szóbeli eljárásnak némely szabályait még azon a mértéken túl is kiterjeszthetjük a rendes eljárásra, a mely mérték a 215. §ban foglaltatik. Jelesen a dolog természete indokolja, és törvényhozási motívumok szólnak a mellett, hogy a bizonyítások szabad mérlegelésének a H4. §-ban kimondott elve, kap csolatban a tanúbizonyítás, a szakértőbizonyít s, a szemle és az okíratbizonyításnak itt foglalt szabályaival, a rendes eljárásra is kiterjeeztessék. (Helyeslés jobb felől.) Ezt tüzetes tanulmány tárgyává tettük, gyakorlati megvalósítását természetesnek tartjuk, és ezzel elkerüljük azt az anomáliát, a melyre különben nem helyeznék túlságos súlyt, hogy kétféle bizonyítási szabályzat legyen, más a sommás eljárásban, más a rendes eljárásban. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a kiterjesztését indítványba fogom hozni a t. ház előtt, és erre vonatkozólag ily értelemben egy határozati javaslatot fogok benyújtani, és kérni a t. háztól annak elfogadását, u mely szerint utasítja a ház az igazságügyi bizottságot ezen kérdés tanulmányozására és az iránt való jelentéstételre, természetesen a kormány javaslata alapján, a mit minden részletében kész vagyok előterjeszteni, mondom, utasítja a ház az igazságügyi bizottságot, hogy még oly időben tegyen jelentést erről a kérdésről, hogy mikor a 215. §. tárgyalás alá kerül, a ház felvilágosítva legyen a kérdésről, és a felett azután belátása szerint határozhasson. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez így létesíttetik, a mint én azt könynyen és jól foganatosíthatónak tartom: akkor meg fogja engedni a t. képviselőtársam, hogy tulajdonképen a per vitelének szoros értelemben vitt technikáját kivéve, lényeges különbség alig lesz a rendes eljárás és a sommás eljárás között. Most egyelőre csak azt kérem, hogy méltóztassék ezt a kérdést határozati javaslatom alapján, az illető szakbizottsághoz utalni, és annak idejében azután a bizottság jelentése és tüzetesen indokolt javaslata alapján a felett határ ózni, (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen általános motívumokon kívül t. képviselőtársam még egy kifogást tett a beillesztés módozata ellen. Ha jól fogtam fel, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részleges reformmal is ki tudna békülni; de két baj van. Az egyik az, hogy az egyes bíróság hatásköre nagyon is ki vau terjesztve. A második baj az, hogy ebben az eljárásban, a mely itt az egyes biróságra nézve szabályozva van, a pernek Írásbeli előkészítése nem foglaltatik, már pedig az egyes biró hatáskörébe tagnak tartozni bonyolódott és nem bonyolódott ügyek, és a bonyoló dottakra határozottan szükséges volna kiterjeszteni az előkészítést. Egyelőre nem vizsgálva azt, hogy ez az ellenvetés helyes-e vagy sem, kiemelem azt, hogy ez teljesen részlet-kérdés. A szóbeliség, a mely e javaslatban foglaltatik, attól absolute nem függ, hogy a járásbírák jelenlegi hatásköre valamivel kiterjesztetik-e, vagy sem. Azt gondolom, hogy talán helyesebb lett volna az az álláspont: általánosságban elfogadni a javaslatot és azután a részleteknél indítványozni ezt a módosítást; de elismerem a jogait úgy a í. képviselő urnak, mint azoknak, kik vele egyetértenek, hogy oly álláspontot foglal janak el, a milyent jónak látnak. Hanem már most abból a szempontból vizsgálva ezt a két kérdést, hogy elegendő ok-e az, egy egész reform elvetésére, mert ha elegendő ok a részleges reform elvetésére, akkor még inkább elegendőnek kell lennie az egész reformnak, a teljes perrendtartásnak elvetésére is, — akkor t. képviselőtársam álláspontja oda megy ki, az elveket fentartani, a reformot egészben vagy részben elhalasztani, az egyes bírói hatáskört szemben azzal, a mint ma van, leszállítani. Meg kell tehát vizsgálnom, hogy mi értéke van ezen ellenvetéseknek. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam hallotta ma Babó Emil t. képviselő úr felszólalását, a ki azt a hibát látja ebben a javaslatban, hogy nincs eléggé kiterjesztve az egyes bírák hatásköre, és az őt nem is lepte meg olyan nagyon, mert ő nagyon jól emlékszik a jogügyi bizottság tárgyalásaira ;