Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

216, országos Ülés 189$, május 9-én, kedden. 265 szempontjából nem tartom helyesnek magának a bírói igazságszolgáltatásnak érdekében sem, s nem azért, mert ez magánál a bírónál a valódi igazság kiderítése iránti törekedését is képes lesz megbénítani és megcsorbítani. Hiszen, t. ház, ha az a bíró tudja, hogy ítélete felebbezhetlen, ha az a bíró tudja, hogy az 8 ítélete felűlvizsgálhatlan, hogy azt meg nem támadhatja senki, akkor az a kevés lelkiismerettel bíró bíró, a ki előtt csak az a czél lebeg, hogy tevékenysége kimutatásába mennél több számot produkáljon, és hogy büszkén verhesse mellét a minister előtt, hogy azokat mind elintézte, tehát alkalmas a lajtorján való további haladásra és emelkedésre, akkor az a kevéssé lelkiismeretes bíró a perre alig fog figyelmet fordítani, a mi pedig nagyon veszélyes dolog, mert a szegény néposztály már is kezd bizalmatlan lenni az állami intézmények iránt, és már is kezd meggyökeresedni a szegény néposztályban az a felfogás, hogy a törvény a gazdagabbak ügyét jobban védi és a szegényt a gazdaggal szemben í-emtni oltalomban nem részesíti. Én tehát ezekből folyólag a felebbezésnek az érték szerinti korlátozását a jogegyenlőség fogalmával nem tartom összeegyeztethetőnek , mert hisz ebben az országban bárki is, legyen az szegény vagy gazdag, egyformán kell, hogy legyen jogosított a bírói jogsegélyt bármily irányban igénybe vehetni. És, t. ház, épen azért, mivel a javaslat ezen legfőbb problémát sem oldotta meg helyesen, nem vagyok megelégedve a javaslattal, de bizalmatlan vagyok magával a t. minisler úrral szemben is. A mikor a t. minister úr korinán} ra lépett, akkor sok mindenféle ígéretet hallottunk tőle. Sok ígérgetéssel állott elő a t. minister úr, s ígéreteinek eredménye ez a csonka, ez a töredékes törvényjavaslat lett. Nem látunk egyebet az igazságügyi téren, mint örökös toldozgatást, s tatarozgatágt, s ha így haladunk, idővel oda fogunk jutni, hogy attól a sok toldozgatás- és foldozgatásból nem fog többé meglátszani, mert végleg el fog tíínni maga az az agyonfoltozott ruha is, és ezzel együtt el fog enyészni az a bizalom is, a melylyel a jogvezető közönség talán valamikor a t. minister űr iránt viselkedett, de a mely bizalommal ma a t minister úr épen nem dicsekedhetik. És épen azért, ha a t. minister ár folytonosan halad az ígérgetések és a feledékenységnek lejtőjén lefelé, akkor azt hiszem, ezzel szemben a legjogosúltabb lenne a mi részünkről, ha mi is követnők őt ezen az utón; kövessük mi, kövesse a kormányelnök úr is, feledjük el őt, mint volt ministert, feledje el a t. ministerelnök úr is, mert ezzel a korm ínyelnök úr nemcsak a jogkereső közönségnek, de magának az egész nemzetnek is a legjobb szolKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XII. KÖTET. gálatot fogná tenni. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára nem ismeretlen a t. ház előtt, hogy jelenleg az országgyűlés másik háza a költségvetést tárgyalja, és ennél a tárgyalásnál kötelességem szerint, ha nem is annak egész tartama, alatt, de egyidőre jelen kell lennem. Ez az egyik oka, hogy a vitának ily korai stádiumában már szót emelek főleg azért, hogy a javaslatra nézve eddig előhozottakra megfeleljek, — természetesen fentartva magamnak azt, hogy a többi felszólalásokat is úgy, a mint kötelességem, illő figyelemben részesítsem. Előzőleg engedje meg a t. ház, hogy bejelentsem szabályaink szerint, hogy távollétem alatt, t. barátom, az államtitkár úr, fog engem itt képviselni és helyettesíteni. Ezek után legyen szabad, a parlamenti udvariasság szerint az előttem szólott képviselő úrnak beszédje lényegére röviden felelnem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr egy képpel végezte beszédét, a melyben, azt hiszem, czélzatának nem egészen megfelelőleg azt mondotta, hogy én a feledékenység lépcsőjén lefelé haladok. Ha én ezt szószerinti értelemben veszem, akkor ez tulajdonképen azt, jelenti, hogy a feledékenységből mindig többet veszítek, emlékező tehetségem pedig sokkal erősebb le-öz. (Derültség jobb felöl.) Azt gondolom, a t. képviselő úr akarata ellenére fejezte ki így magát, és úgy járt ezzel a képpel, mint a perrendtartás elleni ellenvetésével, hogy mást gondolt, s mást fejezett ki, a mit itt ott ki fogok mutatni. (Halljuk! Halljuk !) Ha feledékenységről lehet szó közöttünk, akkor a t. képviselő úr az, a ki feledékenységben szenved, mert hiszen én, midőn ezt a széket elfoglaltam, ezt a reformot Ígértem, s azt mondottam, hogy a polgári perrendtartás reformja két fázisban fog eszközöltetni, és ezen igéretemet be is váltottam. A ki tehát itt feledékenységben van arra nézve, hogy mit Ígértem, az nem én vagyok, a ki szavamat teljesítettem^ hanem a t. képviselő úr, a ki nem is tudakozódott, nem is győződött meg az iránt, hogy én mit Ígértem, hanem feledékenységében nagy vigan és bátran engem vádol feledékenységgel. (Derültség jobb felől.) Legyen szabad egyébiránt a képviselő urat figyelmeztetnem, hogy már-már túlhaladtuk azt az álláspontot, mikor a perjogi reformok nagy jelszavairól van szó; a szóbeliség is közvetlenségről. Igen örülök rajta, hogy ezt már tálhaladtuk. Ma már a concret megoldás problémája van elénk terjesztve, és ehhez kell a ház véleményének tulaj donképen alkalmazkodnia, ég 84