Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

ggg 216. országos ülés 1898. május 9-én, keddeüu a concret megoldás javaslatával szemben kell állást foglalnia. Ha már most a t. képviselő úr beszédét igen röviden érintem, arra nézve, hogy ezen coneret megoldással szemben miként foglal állást, megvallom, némi zavarban vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt cseng beszédében a régi jelszavak dicsőítése. Azt mondja, hogy az egész jogászvilág epedve várja a szóbeliség és közvetlenség megvalósítását, gondolom, maga a t. képviselő ár is, mint epedő jelentkezik e részben. De azután azt mondja a t. képviselő úr, hogy ha bíróságaink állapotát tekintjük, akkor ma még ez a javaslat is részleges aggodalomra ad okot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha így van, akkor nem értem, miként lehet azt sürgetni, hogy egy oly teljes és nagy terjedelmű reform mutattassék be a háznak, mely, ha erre a részlegesre is gyengék a bíróságok, még jobban megterhelné azokat, és melynek még nagyobb aggodalmakat kellene gerjesztenie a t. képviselő úrban? A kettő közül valamelyiknek állania kell, Várady Károly: Ez már rabulistica! Szilágyi Dezső igazságügyminister : A t. képviselő úr epedése egy platonikus epedés, és ő jól érzi magát szemben a perjogi reform tekintetében alkotott ideáljával, melyet nem is akar közelről megismerni, hogy illusioját el ne veszítse. És ezen epedő szerepben annál kényelmesebben érzi magát, mert a ministert [ mindig mulasztással lehet vádolni, mihelyt azonban közeledik az epedés tárgyát képező reform egy concret javaslat alakjában, akkor egyszerre oly aggodalmakkal lép fel, a mik azt bizonyítják, hogy ő csak egy szerepben érzi magát jól: a folytonos ki nem elégített epedés szerepében, a miben én a t. képviselő urat zavarni hajlandó nem vagyok. (Élénk derültség jobb felől.) A képviselő úr czélzott a bírói szervezetre, s azt mondotta: már azért is veszélyes ennek a reformnak behozatala, mert az elsőbíróságok java erejét absorbeálja a kir. tábla, nevezetesen absorbeálja az által, hogy onnan, a hol jeles aljárásbírák vannak, a bírák berendeltetnek a kir. táblához, nem ennek elnöke által, mert én vagyok az a bűnös, a ki őket berendeli. Babó Emil: A törvény! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha a törvény alapján járok el, ezt talán megbocsátja a t. képviselő úr ?... (Derültség és tetszés a jobboldalon.) S ez által a jó erők az elsőbíróságoktól el vonatnak. T. ház ! Ha azon intézményt megvizsgáljuk, körülbelül 50 aljárásbíró van berendelve a kir. táblákhoz, nem azért, hogy ott maradjanak, — a maximális szolgálat két évre van kitűzve, — hanem azért, hogy sokkal jobban kiképezzék magukat, a kir. táblák kiképezik őket, s azután Visszaadják az alsó"bíróságoknak, —- és azt találjuk, hogy ez jó rendszer. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Felnőttek oktatása! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mindnyájan felnőttek vagyunk, kik oktatásra is rászorulunk, csak az kívánatos, hogy az oktatás a tapasztalat és tanulmány világánál minél eredményesebb legyen. Ezen intézmény azok közé tartozik, melyek nagy haszna a bírói kiképzés szempontjából bebizonyult. Az albírák, ha jól meg vannak válogatva, igen szép képzettségre tehetnek szert, és nyugodtan lehet őket javaslatba hozni, hogy járásbírákká, törvényszéki bírákká kineveztessenek. Nem ismerek intézményt, melynek előnyös eredményeiről a táblák elnökeinek egyhangú jelentései szerint oly megnyugtató tudomást vehettem volna, mint épen erről. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr szememre lobbantja, h>gy én az ügyvédek kinevezésénél furcsán járok el. Nem alkalmazok ügyvédeket; ha az kivételesen mégis megtörténik egyik-másikkal, csak albírói helyekre tartom alkalmasaknak. Ez elkedvetleníti. — a mint a képviselő úr mondja — az ügyvédi kart. Jól tudom, t. ház, hogy a bírói kar kiegészítésénél az ügyvédi karra rászorulunk. Talán a jelen átmeneti korszakban jobban, mint az később történni fog. Mióta e széken ülök, több ügyvéd lön bírói helyre kinevezve, mint talán az utolsó 10—15 év alatt és pedig a kúriához is és a többi felsőbíróságokhoz is. (Helyeslés a jobboldalon.) De ebből nem az következik, hogy mihelyt valamely ügyvéd jelentkezik, kívánalma azo mai teljesüljön, hogy ő mindjárt legalább is törvényszéki bíró vagy ügyész legyen, és az én feladatom hogy a kinevezését ő Felségénél mindjárt javaslatba hozam. Remete Géza: Jeles ügyvéd úgy sem jelentkezik! Elnök (csenget.): Kérem Remete képviselő urat, folytonos közbeszólásával ne zavarja a szónokot. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nincs egészen igaza a t. képviselő úrnak, és talán megengedi, hogy én ezen dologban jobban vagyok informálva, mint ő. Igenis, jelentkeztek arravalók is, sőt én nem is vártam, hogy jelentkezzenek, magam is felszólítottam őket, néha sikerrel, néha siker nélkül. Igaz, hogy ebben a tekintetben valaminagyon bő válogatásom nincs, de a mint eddig tettem, ezentúl is hajlandó vagyok tenni, jól tudva azt, hogy a kívánalmaknak és pretenzióknak sem az egyik, sem a másik irányban, úgy, a mint felállíttatnak, nem felelhetek meg, nem is volna helyes, hogy megfeleljek, mert nekem ügyelnem kell arra is, hogy ily alkalmazásokban a bírói