Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

264 216. orsiAfos ülés 18»S* raájm 9-én, kedáeü. vonni azokból a folyományokból, minden birő más consequentiára fog jutni, a mi pedig még jobban fogja jellemezni azt a rendetlenséget, mely a bírói illetőség tekintetében lépten-nyomon előfordul. Nem elégít ki engem, t. ház, a javaslatnak a képviseletre vonatkozó intézkedése sem. Én, t. ház, nem vagyok barátja az ügyvédi kényszernek, azonban nem tarthatom helyesnek a javaslat és igazságügyi bizottság által proponált 7. §-nak azt az intézkedését, hogy a feleket, ott, a hol ügyvéd nem lakik, vagy a hol az ügyvédek akadályozva vannak, bármely önjogú fél a bíróság előtt képviselheti. Elismerem, hogy helyes a javaslatnak az az intézkedése, hogy a 20 évet meghaladott hozzátartozó a másik hozzátartozóját képviselhesse, de nem lehet helyesnek tartanom, azt, hogy a képviselet feltétlen és korlátlan legyen, és bármely önjogú személy a mondott esetben jogosítva, legyen sommás bíróság előtt a feleket képviselni. Mi lesz e korlátlanság következménye? Bizonyára az, hogy a már amúgy is felszaporodott zugírászok hadserege még jobban meg fog növekedni, és ezek a mit sem tudó zúgírászok még jobban fogják boszantani és zavarni a jogszolgáltatást, és e mellett még magának a jogkereső közönségnek is, mivel ezek sem a tényállást kidomborítani, de a tényleges jogi momentumot felderíteni nem képesek, a képviselt feleknek, határozott károkat és hátrányokat fognak okozni. (Helyeslés a baloldalon.) De különösen nem tartom helyesnek a képviseltetés korlátlanságát, épen ennél a javaslatnál, a melynek 2., 3., és 4. §-a értelmében az egyes bíróságok hatáskörébe ezentúl oly perek is utalva lesznek, a melyek eddig a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, tehát, a hol az ügyvédi kényszer eddig kötélezőleg ki volt mondva. T. ház, hogy fog eljárni ily bonyolult perekben a zugírász, vagy maga a fél is, a kik tapasztalat szerint még bírói kitanítás mellett sem képesek nemcsak az eljárás formaságait megtartani, de sőt azt még csak megérteni is? T. ház! Ezen általam elmondottakon kivfíl leglényegesebb hibája, és mondhatni, boílása e javaslatnak az, a mi a felebbezési eljárás körííl tapasztalható. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Concedálom azt, hogy a javaslatnak egyik legnehezebben megoldható feladata a felebbezési eljárásnak minden irányban való helyes szabályozása, -— és ágy látszik, hogy ez a t. minister úr előtt is igen nehéznek bizonyult, mert ezt legrosszabban és leghelytelenebb módon oldotta meg. — Azt hiszem, nem volt igaza ä t. előadó úrnak abban, midőn tegnap azt mondta, hogy a felebbezési eljárásnál, és általában a felebbezés szabályozásánál azok a szempontok a döntők, a melyeket tegnap felhozni szíves volt, mert szerintem itt kettő lehet a főszempont: Az egyik szempont az, hogy a felek a bírói jogsegélyt minden irányban igénybe vehessék; a másik szempont pedig az, hogy ok nélkül való felebbezés használhatósága korlátoltassék. A javaslat azonban ezeket a szempontokat igazán alig i'ette tekintetbe. Ezen javaslat szerint nines helye a felebbezésnek, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 50 forintot meg nem halad; nincs helye a felebbezésnek, ha a per tárgyának értéke a járulékok nélkül 200 forintot meg nem halad; nincs helye a felülvizsgálati kérelemnek, a határjárási mesgyeigazítási és sommás visszahelyezési perekben sem. Ezzel az intézkedéssel, t. ház, a feleknek érdekeit megóva nem látom, de sőfc ezek határozottan meg vannak fosztva attól is, hogy a bit'ói jogsegélyt egyes reájuk nézve fontos esetben igénybe vehessék. Hogy valamely per a félre nézve fontos-e vagy sem, az nem attól függ, hogy a per milyen értékkel bir, hanem függ attól, hogy a fél szegény vagy gazdag ember-e? A szegény emberre nézve néhány forint is bizonyos tőkét képvisel, míg ellenben a gazdagemberre az alig számba vehető csekélység. Már pedig az a szegény ember épen úgy megkívánhatja az államtól, hogy birói jogsegélyben részesíttessék, mint megkívánhatja azt a gazdag ember, és ebből kifolyólag a szegény ember és a gazdag ember között különbséget tenni nem áll az állam érdekében már annálfogva sem, mert az a szegény ember az állami oltalomra ép oly jogosult, mint a gazdag ember. A t. minister urat talán az indítja arra, hogy a felebbezési a per tárgyának értéke szerint szabályozza, mert azt hiszi, hogy a nagyobb összegű perek bonyohlltabbak, mint a kisebb összegű perek. Ha ezt hiszi a t. minister úr, akkor ebben a tekintetben is nagyon csalódik. Hiszen, ha a t. minister úr a birói jogszolgáltatást tapasztalásból ismerné, akkor nagyon jól tudná, hogy sokszor egy nagy összegű és értékű per, a hol a beperelt fél sokszor azért lép a védekezés terére, mert elhúzni és elodázni akarja a fizetést, sokkal világosabb és egyszerűbb, mint a szegény embernek az a pere, a melyben igen sokszor csak csupán 10 — 20 forint megítélése körűi forog az eljárás, s a melyben még a biró is sokszor alig képes megtalálni azt a vezérfonalat, a mely kell, hogy őt az igazság kihirdetésénél vezérelje. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben a felebbezés korlátolását csupán & peres tárgy értéke