Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

Siá. ortzágos illés. 1893. májas 8-&n, UttU. %f tekintve, •— az eddig is a szóbeliség alapján volt szabályozva. A részleges reform mellett a kor­mány javaslata és a bizottság jelentésében fog­lalt érvek abban foglalhatók össze, hogy a bírói szervezet könnyen megbírja azt, hogy az átala­kulás minél kevesebb rázkódtatással járjon, hogy a bírói teher úgy oszoljék meg, hogy az ügy­menet minél inkább biztosíttassák, hogy alkal­mas legyen a teljes reform útját egyengetni. Meg kell vizsgálnunk, melyek azok az érvek, mert ha igaz, a mit Horváth Lajos t. kép viselő úr mondott, hogy chaos fog beállani, az olyan jövendölés, a melynek beteljesülése bizony szomorú eredmény volna. Én abban a vélemény­ben vagyok, hogy, ha ma egy teljesen előkészí­tett perrendtartási javaslatunk lenne is, akkor sem merném a hátralékokkal küzdő bíróságainkra az új perjogi átalakulás terhét róni. Ennek ered menye igazán az összeroskadás volna. Minden bíróságot és a bíróság minden tagját egyszerre nem szabad foglalkoztatni az új intézményekkel, ellenben méltóztassék megnézni, hogy minő ered­ménye lesz ennek a reformnak a bírósági munka teher megosztása szempontjából. A kir. kúria munkaterhe kétségtelenül kevesbíü, nem ugyan annyira, mint az eredeti kormányjavaslat akarta, mert a bizottság e tekintetben változtatásokat eszközölt, de mégis lényegesen csökkenni fog a mai munkaterhe. Az mindenesetre remélhető, hogy a rendes ügymenet a kúrián ennek követ­keztében helyre fog állani, és ez már magában véve is nagy nyereség, mert már ideje, hogy a legfőbb bíróságnál megszűnjék az a tűrhetetlen állapot, hogy az egyéves hátralék normális állapot legyen. A kir. táblánál a munkateher körülbelül egyenlő marad a mostanival, mert most, majd a revízióval fog foglalkozni. Ez körülbelül a mai teherviselésnek felel meg. Számításokba itt nem akarok bocsátkozni, csak annyit akarok mondani, hogy a kir. táblánál a munka sem nem fog nőni, sem nem fog fogyni. Ellenben — s ez az, a mi fontos, — a törvényszékeknél kétségtelenül, nagy lesz a munkateher. Rész ben apad, amennyiben a kir. járásbíróság hatásköre tágulj De lényegesen szaporodik mert teljes szóbeliség és közvetlenség alapján felebbviteli bírósaga lesz a járásbíróságunk. Semmi kétség, hogy a törvényszékek és a járásbíróságok létszámának szaporodása elkerülhetetlenül szük­séges lesz. (Helyeslés.) Most legyen szabad ehhez azt hozzátennem, hogy a mikor a minister úrnak szemére vetik, hogy a bírói szerveze­tet idő előtt léptette életbe, méltóztassék meg­gondolni, hogy ahhoz, a mi nem volt megálla­pítható a perjogi reform előtt, nem nyúlt A törvényszékek és járásbíróságok bírói létszáma nincs törvénybe megállapítva. Tehát ezt, a hol a perjog a bíróságnál szükséges bizonyos vál­KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XÍI. KÖTET, tozást eredményez, nyitva hagyta. De szaporítás nem csak a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése miatt szükséges, hanem a bűnvádi el­járás szempontjából is. Azt hiszem azt méltóz­tatnak annak idején elfogadni, hogy a járásbíró­ságok ügyei mindig a törvényszékekhez fognak menni, mint felebbezési fórumhoz. S én azt, hogy épen a felsőfokú, és nem a felsőbb bírákat kell szaporítani, igen szerencsés eredménynek tekin­tem. Mert Magyarországon már több rendes fel­sőbb bírói állást rendszeresíteni nem volna he­lyes, mivel aránylag több felsőbb bíró egyik nyugoti államban sincs. Merem mondani, azt is, hogy nem annyira attól félek, hogy at. pénzügy ­minister úr gátolná több felső bíró rendszeresí­tését, de azt hiszem, Magyarország szellemi tőkéje sem akkora, hogy megengedné a felsőbb bírói állások szaporítását. Előnynek tartom tehát, hogy e reform tör­vényszéki és járásbírósági bírák szaporodását eredményezi. Á részleges reformnak van egy más előnye is. A bűnvádi eljárás is rövid idő alatt életbe léptethető lesz, — ellenben a teljes polgári perjogi reform életbelépte mellett lehetetlen volna még a bűnvádi felebbezéssel is megterhelni a kir. táblákat. De van még egy előnye: az, hogy e rész­leges reform tapasztalatait fel fogjuk használ­katni a teljes reformmtínél. Speciális hazai tapasz­talatainkon építtetjük fel az új perjogot. A polgári perjogban a döntő átalakulás még nem történt meg; nem úgy van, mint a krimi­nális pernél, mely a franczia foradalomtól máig hatalmas lökésekkel haladt előre. A polgári per­jog még a multak traditioival küzd. A kik ismerő­sek a viszonyokkal tudják, hogy Angol,- Franczia vagy Olaszországban épúgy panaszkodnak az eljárás hosszú, bonyolult volta miatt. A legna­gyobb illúzió volna azt hinni, hogy bármely kül­földi perjog eszményül állítható. E részleges reform tehát rendkívííl előnyös szolgálatokat te­het abban az irányban, hogy igen sok tapasz­talati adatot fog szolgáltatni a teljes reformmű kiépítésére nézve. A javaslat alapelveiről nem akarok bőveb­ben szólni, mert hisz azokat úgy az indokolás, mint a bizottsági jelentés és az előadó úr is bőven kifejtették. Csak a kővetkezőket jegyzem meg. Igen helyesnek tartom, hogy a fél a per­nek ura maradván, terminus technieus szerint »dominus litis«, egyúttal biztosítva van a bírónak az, hogy e korlátok közt teljesen sza­badon állapíthatja meg a tényállást. Ott van továbbá a bizonyítékok szabad méltatásának rendszere, melyre csak mellékesen jegyzem meg, — s ezt Remete Géza képviseli! úr bizonyára igen jól tudja, — hogy ez nem egészen új do­33

Next

/
Thumbnails
Contents