Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-215
258 2ÍÜ. »rsüág»s flíés mié. ntAJns 8-án, hétfőn. log, mert már megvan a polgári perjogban ma is, csakhogy, fájdalom, papíron. Az alaktahin magánokiratok lényegileg a kereskedelmi könyvek, a szemletárgyak, a szakértők, az egész közvetett bizonyítás mind szabadon mérlegelhető. És hány speciális törvényünk van, mely a szabad bizonyítást megengedi. Következőleg a biznyítékok szabad méltatása nem is olyan egészen új, mint a hogy némelyek feltüntetik. Vigyázni kell arra, hogy az életben azután ne keletkezzenek merev evidentialis szabályok, hanem valóban a bizonyítékok szabad méltatásának rendszere érvényesüljön, A formulázott eskünek kiküszöbölését a jogászkörök örömmel üdvözölték. És azon angol perjogi intézményeknek behozatala, hogy t. i. a felek eskü alatt hallgattassanak ki, mindenesetre nevezetes újítás. Megkísérelték Ausztriában is a bagatell perben, s az osztrák javaslatba is már átvették. Nem tagadom, hogy ez a kérdés is a tudományos előkészítést nagyon is igényelte volna. Hogy a felebbezési eljárás azon az elven nyugszik, hogy az az eljárás folytatása, ezt valószínűleg a t ház minden egyes tagja helyeselni fogja. Engedje meg nekem a t. ház, hogy még arra terjeszkedltessem ki, hogy ezek a perjogok minő összefüggésben vannak a jogélet tényezőivel, tehát a bírósági és az ügyvédi szervezettel. Arra, hogy a bírói szervezetre vonatkozólag minő intézkedések tétele szükséges. már kiterjeszkedtem. Semmi kétség, hogy már ettől a részleges reformtól is igen sok üdvös eredményt várhatunk. Ez a bírói szervezetet közelebb fogja hozni a magyar társadalomhoz. Ettől a kölcsönhatástól a magyar társadalom hatalmas jogi és erkölcsi tartalmat, a magyar bírói kar pedig áj erőt és élénkebb vérkeringést nyer, — az a bírói kar, mely Magyarországon csaknem elszigetelten a társadalomtól, annyi lelkiismeretességgel és önfeláldozással végezte nagy munkáját. Merem mondani, hogy az államhatalomnak nincs egyetlen ága sem, mely az új Magyarország megalapításában oly hangyaszorgalmú munkát végzett volna, mint a magyar bírói kar. (Igaz ! Ügy van!) Valóban szüksége volt e munkában kifáradt szervezetnek már egyszer oly intézményre, mely emelje és lelkesítse. Ez oly elsőrangú kellék, mely minél gyorsabban megvalósítandó. Remélem azt is, hogy már ez a részleges reform meg fogja mutatni azt az utat, melyet követnünk kell, hogy végre valahára felszabadítsuk a magyar bírói kart attól a lélekölő, bureaucratikus ügykezelési tehertől, mely a mi törvénykezési állapotunk egyik útvesztője. Remélem azt is, hogy már ez a részleges reform be fogja bizonyítani, hogy az ügyvédi kérdés megoldását nem a numerus claususban, sem valamely elszigetelt ügyvédi rendtartási intézkedésben kell keresni, hanem keresni kell abban a perjogban, mely biztosítja a lényeg diadalát az alakiság felett, abban a perjogban, mely leszorítja a szerencse-vadászokat a fórum sorompóiról, kik sokszor nem tettek egyebet, mint lelkiismeretlenül, a formalitás útvesztőjében iparkodtak eltemetni a jogot és az igazságot. Ezen reményben és meggyőződésben örömmel fogadom el tehát a törvényjavaslatot, mely egy hatalmas lépéssel visz bennünket előre a jogkultura terén (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnökl T. ház! Szólásra többen vannak felírva; a tanácskozást nem folytatjuk. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a holnapi napon ülést tartsunk reggel 10 órakor. Ennek napirendje lesz, a mint méltóztatott elhatározni: a tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, továbbá a horvát-szlavónországi gyógyfürdők házadó-mentességéről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ezzel a holnapi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)
