Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

215. orsiiges ülés 1888. május 8-ftn. kétfőn. 255 szóbeliség kizárólagosságára, mint dogmára esküszik. Dicséretére legyen mondva a törvényjavaslatnak, hogy egyik hibába sem esett belé. Nem lép föl a panacea igényével sem, mert igen sok egyéb feltételhez köti igazságszolgáltatási bajaink orvoslását. Hogy csak a legközelebbire mutassak rá, a pergátló intézményekkel, tehát az örökösödési eljárásnak azon szabályozásával, a mely a ház előtt fekszik, továbbá a fizetési meghagyásokkal kapcsolatosan akarja a jelenleg alkotandó törvényt is életbe léptetni. De nem esik a szóbeli formalismus egyoldalúságába sem, a mire Ugron Gábor t. képviselőtársam az imént megjegyzését tette; de méltóztassék megnézni a felebbezési rendszert, a jegyzőkönyv szerkezetére vonatkozó intézkedést. Ezek azok, a hol kicsúcsosodik az a kérdés, bogy mi a doctrinair szóbeliség formaiságának vagyunk-e rabjai vagy pedig nem. Ezzel még sokszor fogunk találkozni. Találkozni fogunk a bűnvádi eljárás területén is, de méltóztassék elhinni, hogy pusztán ily önczélnak feláldozni a per czélját, az anyagi igazság kiderítését nem fogjuk. Ha ennek a törvényjavaslatnak értékét és az igazságügyi politikai hatását akarjuk mérlegelni, azt gondolom, hogy nem elszigetelten kell a legista technika szempontjából megvizsgálni, hanem abban az összefüggésben, a melyben ez magával azzal az igazságügyi politikával áll, a melyet a t. minister úr követ. Én minden reform-munkában, így az igazságügyi reformpolitikában is, nagy súlyt fektetek arra, hogy ne csak magában jó intézményekkel iparkodjunk gazdagítani az államélet tartalmát, hanem hogy azoknak sorrendje is helyesen legyen megválasztva, mert csak a jó sorrend biztosítja a reformok kapcsolatos fejlődését, csak az biztosíthatja, hogy a reformok meg is gyökeresedhetnek. Ha tehát a sorrend el van hibázva, a mint több oldalról méltóztatott állítani, ha a második lépést előbb tettük meg, mint az elsőt, akkor a reformok sikere tényleg koczkán forog. Méltóztassék megengedni, hogy e kérdéssel az idő rövidsége miatt, ugyancsak röviden foglaíkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) Itt e házban a legtekintélyesebb oldalról is felmerült, de a házon kivíü is, s így legközelebb a budapesti ügyvédi kamara tiszteletreméltó testületének évi jelentésében olvastam, hogy a sorrend el van hibázva, mert az igazságügyminister kezdeményezésére a bírói szervezet reformjával kezdődtek meg az igazságügyi reformok. Ha a bírói szervezet ideiglenes jellegű volna, teljesen aláírnám e kifogást. Ha a t. minister úr kezdeményezésére oly bírói szervezeti reformot valósított volna meg a törvényhozás, mely ellentétbe jő a perjogi szervezettel, ennek intézkedésével és szellemével, ágy értem a kifogást. De ha a bírói szervezet körében tett törvényhozási intézkedések olyanok, a melyek maradandó jellegűek, amelyek az alkotandó perjogok, de bármely modern perjog rendszeréhez illenek: akkor a sok éven át kiépítés nélkül hagyott bírói szervezet reformjához nyúlni nemcsak nem hiba, de a legsürgősebb feladat volt. Törvényszakaszokat mától holnapra lehet változtatni, de élő organismus fejlesztéséhez idő keli, melynek izmosodását, növését mától holnapra nem veszszük észre. Ezért ha léteztek oly szervezeti intézkedések, a melyek a perjogok megalkotása vagy épen functionálása előtt voltak megtehetők: ezt a minister úrnak felelőssége érzetében határozottan első sorban kellett megtennie. Méltóztassék megnézni, melyik a bírói szervezeti intézkedések közfíl az, a mely nem úgynevezett állandó jellegű, melyik az, a melyet gyökeresen meg kell változtatni, ha az új perjogok functionálni kezdenek. Jó lesz annak szemébe nézni, hisz mindig csak nagy általánosságban mondják, hogy a bírói szervezet nagyon időelőtti, sorrendje pedig nagyon helytelen volna. Talán a kir. táblák reformja az időelőtti? De hisz ez a művelt világon mindenütt elfogadott főtörvényszéki rendszer. Az t. i., hogy bizonyos népesség és területhez képest, több főtörvényszéki kerületbe osztassanak be a törvényszékek. És méltóztassék megnyugodni, akár ismerik a perjogok a ténykérdésbei való felebbezést, akár nem, a több főtörvényszéki rendszerrel mindenütt találkozunk. Minálunk a kir. táblai reformot annál biztosabban tehetjük meg, mert két dologról egészen bizonyosak lehetünk: arról, hogy oly képviselőház sohasem alakúi, mely a felebbezést a ténykérdésben visszaiYtasítaná. A másik, a miről meg lehetünk győződve, hogy a felügyeleti jog gyakorlásának az a módja, melyet a kir. táblai reformmal valósítottunk meg, hogy t. i. közbenső bíróságokkal történik a felügyelet, az egyedüli a melyet a magyar parlament e

1fogadott volna, mert azt hiszem, sem a franczia rendszert az ügyészek felügyeleti jogkörével, vagy épen a közbenső közigazgatási forumot, Magyarországban senki sem kívánja létesíteni. Következésképen azt gondolom, hogy ezzel hibát nem követtünk el, mert ha előbb alkottuk volna meg a perjogokat, a polgári, bűnvádi perjogot, azután nyúltunk volna a szervezethez, ez nagyon messzire tolta volna ki a reformok gyakorlati megvalósálhatását. Mert azt föl sem akarom tenni, hogy valaki egyszerre valamennyi reformot akarta volna életbe lépetni. Ha pedig a meghozott perjogi törvényekből csak egy részt léptettünk volna életbe, úgy jártunk volna, hogy a vacatio legis alatt lettünk voliia kénytelenek