Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

2)5. orszilgos Illés 185«. niiijus 8-án, hétfőn. 249 biztosítani. Az igaz és kétségbe nem vonható, hogy a sommás ügyek nagy száma, különösen azon beolvasztás folytán, a mely a kisebb polgári peres ügyekre nézve jelen javaslat által terveztetik, a nemzet széles rétegeit érinti, és a perlekedő felek nagy száma a szegényebb sorsú osztályokból kerül ki. De még e szempontból is a jogorvoslatoknak megszorítása ép ezen osztályoknak fekszik érdekében. Annak átérzéséhez és felfogásához, hogy egy magánjogi ügyben hozott ítélet helyesen van-e hozva vagy sem, a műveltség és értelmiség nagyobb foka szükséges, mint ahhoz, hogy valaki egy ő reá vonatkozó büntető ítéletnek helyességét bírálhassa el. És különösen, ha a jogorvoslat tetemes költséggel van összekötve, és annak alaptalan használata azt a felet, a ki azzal él, szerfelett súlyos hátrányokkal sújtja, úgy az állam feladata lesz ép e széles rétegek érdekében, azokat, ily lépésektől óvni. Ha igazságügyi politikánk egyik főfeladatít az képezi, ezen kis ügyeknek egy gyors és olcsó eljárást megteremteni, és e mellett mégis biztosítani nekik az alapos ítélkezést s úgy erről le nem lehet mondani egy bármily magasztosán hangzó elvnek látszólagos keresztülvitele érdekében. Kötelességszerűen utalnom kell még a javaslat megítélése szempcntjából annak viszonyára az 1868: LIV. törvényezikkhez, és az azt módosító törvényekhez. A javaslat, mint a perjog részleges reformja, nem vágta ketté azokat a szálakat, melyek a sommás eljárást a rendes eljárással összekötik, hanem azon elvet tartalmazza, hogy a polgári peres eljárás szabályai, melyek nem kizárólag a sommás eljárásra vonatkoznak, ezentúl is alkalmazandók, a mennyiben az ezen javaslatban foglalt elvekkel nem elenkeznek. Eddigelé a két eljárás szabályozása egy törvényben foglaltatott, és ez eredményezte azt, hogy sokak előtt, kik a külsőségek után ítélnek, és nem a dolog lényegébe hatolnak, peres eljárásunk, a már többször említett éles tagolása daczára, egységesnek tűnt elő. De az eljárás e két neme között az az egység, melyet annyiszor hangoztatnak, fenn nem forog. Az egységet csak általános perjogi szabályok közvetítik, melyek többnyire fenn is maradnak. De benső egység a két eljárás közt a biztosítási rendszer látszólagos azonossága daczára sem forgott fenn, mert az utóbbinak teljes azonossága sohasem létezett. Azok a szabályok, hogy valamely ténybeli állítás mikor veendő be-, vagy be nem bizonyítottnak, a perbeli cselekmények és mulasztások jogi hatályának különbözősége az eljárás e két KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XII KÖTET. nemében, kizárta a bizonyítási rendszer azonosságát egész teljében, mert az azonosság nem kizárólag az egyes bizonyítási eszközöknek mikéntvaló felhasználásában és mérlegelésében fekszik, hanem abban is, hogy az elbírálandó peranyag mikép állíttatik elő, a mi pedig eddigelé különböző volt. Nem állíthatja tehát senki sem, hogy a részlege? reform peres eljárásunk rendszerének összhangját zavarná meg, sőt ellenkezőleg azt a dissonantiát, mely e két eljárási nemnek természetellenes összeolvasztásában feküdt, a sommás eljárás alapelveinek szigorú keresztülvitele folytán megszünteti, és csak azoknak az intézkedéseknek azonosságát t irtja fenn, melyek a legkülönbözőbb elvű eljárásban is, általános értéküknél fogva azonosak lehetnek. A jogrendszer egyöntetűsége és teljessége nem attól függ, hogy annak egyes alkatelemei egy vagy két törvényben foglaltatnak-e. Az egy törvénybe foglalás előnyei kétségtelenül nagyok, de ezen technikai tekinteteket nem szabad alárendelni egy nagyobb czélnak, a melyet különben is a gyakorlat és az élet rövid időn helyre tud állítani. Az az eljárási reform, a melyet törvénybe akarunk iktatni, a sommás eljárás keretén túlmegy, mert a nemzet jogi öntudatának megerősbödését van hivatva előidézni. A szóbeli eljárások csak szabad népek számára valók. Ott, hol a közszabadság intézményei mély gyökerekkel nem birnak, ezek az eljárások elcsenevésznek. Független és képzett bírói karra van szükség, a mely karöltve működjék egy tetterős és jellemes ügyvédi karral. Mert a mint Amerika egy nagytekintélyű bírája nem rég mondotta: »a törvényhozási termek conflictusai teszik nagygyá az ügyvédet, a bíró pedig az ügyvéd segítsége nélkül nagy nem lehet.« (Az elnöki széket gr. Andrássy Tivadar foglalja el.) E két karnak harmonikus összemtíködése nélkül az eljárási reformok eredménye kétséges. A hatalom, melyet a bíróságok kezébe újólag leteszünk, nagy és lényeges. Lerontunk korlátokat, a melyek eddig a bírót megkötötték; de ezen nagyobb hatalom a polgári perek elintézésében is a közszabadság védelmére szolgál, mert az anyagi igazságnak megközelítése által a törvény iránt való tiszteletet fokozzuk, az állam intézményei iránt való bizalmat a nemzetben felkeltjük, és így ez úton is a közszabadság megerősítését mozdítjuk elő. Ajánlom a javaslatot általánosságban elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám jegyző: Horváth Lajos! Horváth Lajos: T. ház! (Halljuk! mijük!) Csak rövid időre kérem és veszem igénybe 82