Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

SlS. öfssírtgéi Blés 1898. május S4n, hétféS m időben, úrbéri és hasonló természetű ügyekből világosan kizáratott az esküvel való bizonyítás. Az utolsó évtizedekben a törvények egész sorozatát alkottuk, a hol a bírót egyik-másik kérdésben a szabad méltatás terére utaltak, és így közvetlenül és közvetve az eskü általi bizonyítást szűkebb térre szorítani igyekeztünk. Ehhez járul magának a bírót gyakorlatnak is az a tendentiája, mely e bizonyítási módnak megszorítására törekszik. A törvényhozásnak ezen jelenségeket akkor, midőn a bizonyitási rendszer új szabályozását feladatává tűzte ki, figyelembe kell vennie. Es ha azt mai alakjában fentarthatónak nem véli, sőt veszélyeztetve látja annak fentarfása mellett az alapelvek érvényesülését, gondoskodnia kell a megfelelő perjogi alakokról, melyek azt he lyettesítik és ezélszerűen pótolják. A javaslat jogorvoslati rendszerének megítélésénél három szempont az, mely egyaránt figyelembe jő, és melyek mindegyike a jogorvos lati rendszer megállapításánál, döntő tényezőként szerepel. Az első szempont az eljárási alapelvek. A per egységes természete megköveteli, hogy azok ÍVA elvek, a melyek az elsőfokú eljárás alapját képezik, és a melyek végbefejezésüket az első bíróság által hozott ítéletben lelik, a jogorvoslati rendszerben, a jogorvoslat természete által okadatolt eltérések figyelembevételével teljes mérvben érvényesüljenek. Az elvek azonossága annál nagyobb mérvben szükséges, a mily mérvben a felebbviteli bíróság működése azonossá válik az elsőfokú bíróság működésével, vagy tárgyi terjedelemben szűkebb térre szorítkozik. A másik szempont a köztudatban nyilvánuló felfogás a jogorvoslatok iránt, és azon jogorvoslati rendszernek figyelembe vétele, a mely az országban hosszabb-rövidebb ideig fennáll. ;, Különösen a mi viszonyaink közt figyelemmel kell lenni arra, hogy egész történelmi fejlődésünk egyik irányát az képezte, hogy a jogorvoslati rendszereket mennél tágabb alapra fektettük, és midőn szükségképen a megszorítások terére léptünk át, ezeket csak a kényszerűséggel tudtuk indokolni, nem pedig az eljárások újjá alakításával elfogadhatókká tenni. A harmadik szempont, végül, mindazon czélszerűségi mozzanatokat öleli fel, melyeket a törvényhozás figyelmen kívül nem hagyhat, ha a?,t akarja, hogy az általa megállapított jogorvoslati rendszer a bírói szervezettel és az abban rejlő erőkkel, melyek e czélból rendelkezésére állanak, összhangzásba jusson. Gazdasági és társadalmi érdekek azok, melyek a jogorvoslati rendszer megállapításánál figyelembe kell, hogy vétessenek, és a jogorvoslati rendszer meghatározásánál nemcsak az elvek szigo-ú és következetes megvalósítása, hanem a praktikabilitás kérdése is egyenértékű tényező. A jogorvoslatok szűkebb vagy tágabb terének meghatározása kétségtelenül attól függ, vájjon képes-e az állam a helyes és megbízható ítélkezés biztosítékait az elsőfokú bíróságok előtti eljárásban többé vagy kevésbbé érvényre juttatni? Ezek a biztosítékok részben személyiek részben tárgyiak. E helyütt csak a tárgyi biztosítékokról lehet szó, és ezek: a sommás eljárásnak alapelvei, a bizonyítási rendszer, a bíró működésének az a szabályozása, a mely a javaslatban foglaltatik, és af melyek mind összefoglalva, és a mai jogrendszerrel szembeállítva, biztos alapot nyújtanak arra nézve, hogy az ítélkezés minden tekintetben megfelelőbbé váljék és annak a nagy czélnak: a polgári (

perben az anyagi igazságot érvényre juttatni, inkább fognak megfelelhetni, mintsem a jelenlegi eljárás. Már pedig az elsőfokú bíróságok ítéletének alaposságával és megbízhatóságával a jogorvoslat szükségszerűsége mindinkább háttérbe szorul. Az a kiterjedt jogorvoslati rendszer, melyet az írásbeliség nyújtott, részben nélkülözhető vé válik. A jogorvoslatok közül egyelőre a felebbezést tartva szem előtt, a mint az a javaslatban rendszeresítve van, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a sommás ügyek egész, teljes és érdemleges feltílbírálatát legfölebb csak egyszer volt szabad megengedni. El kellett ejteni az ügynek harmadfokú érdemleges tárgyalását és elbírálását, de nem is lehetett elfogadni a két egybehangzó vagy egybe nem bangzó ítéletek elméletét, és ennek alapján a harmadik jogorvoslat megállapítását, hanem figyelemmel kellett lenni, mint fönn megemlíteni bátor voltam, az eljárás alapelveire. Mennél több jogorvoslat nyujtatik egy szóbeli eljárásban, annál inkább fognak a szóbeliség alapelvei a jogorvoslati rendszerben háttérbe szorulni. Mert az állam nem képes bírói szervezetét akkép rendezni, hogy ily kitérje lt jogorvoslati rendszernek megfelelő bíróságokat állítson fel, a jogkereső közönség pedig nem képes azt a nagy terliet elviselni, mely ő reá, egy kiterjedt jogorvoslati rendszer folytán, különösen ha azzal a szóbeliség elveit minden következményeivel együtt meg akarjuk valósítani, okvetlenül háramolni fog. A jogorvoslati rendszer határának megvonásánál az alkalmazásba vett bizonyítási rendszer következményei elől sem zárkózhatik el a törvényhozás. A bizonyítékok szabad méltatásának rendszere, kapcsolatba hozva a felek személyes