Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

218. országos 8!és 1898. május 8-án, hétfőn. 243 la melyek az elvont szervezeti biztosítékoknak nagyobb ellenértékét szolgáltatják. " Ezen úton tehát, a melyen eddigelé haladtunk, tovább haladni nem szabad, a \z igazságügyi politika, a mely komolyan akarj v a nagy feladatot megoldani, és a teljes polgári és bűnvádi eljárás életbeléptetését mielőbb lehetségessé tenni, kénytelen a kir. törvényszékeket kiterjedt mérvben mint felebbviteli bíróságokat felhasználni, de akkép, hogy az eljárás és a jogorvoslati rendszer, a mely nyujtatik, a jogkereső közönségre nézve ne csak értékesebb legyen az eddiginél, hanem eredményében is megbízhatóbbá váljék. Nem a munka meehanikus el- és áttoíása, hanem új eljárási elvek és intézmények felállítása, a melyek lehet .'vé teszik, hogy a törvényszékek ellássák azon teendőket, a melyeket a járásbíróságokkal szemben a kir. táblák hivatvák teljesíteni, a kir. táblák pedig a kúria munkakörében osztozkodhassanak. Ezen igazságügyi politika eredményezte a jelen javaslatot, mely a sommás eljárást a szóbeliség elvein újra szabályozza, és annak alapelveit, úgy az I. fokú, mint pedig a felebbviteli eljárásban szigorúan foganatosítja. Ez a politika eredményezte sziikségszerííleg a polgári eljárás részleges reformját, mint olyat, a mely a bűnvádi eljárás életbeléptetését rázkódtatások nélkül lehetségessé teszi, s a mely eredményezni fogja, a teljes polgári eljárás megalkotását. A javaslat politikai megítélésénél azonban az a szempont, a melyet fölemlíteni szerencsém volt, nem az egyedüli ég kizárálagos. Mert a javaslat, a melyet a t. ház a tárgyalásra kitűzött, nem pusztán eszköze annak a jogpolitikai alapgondolatnak, a melyre nézve köztünk nézeteltérés nincs, hanem ettől függetlenül, mint a polgári peres eljárás reformja, jelentkezik. Igaz, hogy a tervezett reform nem öleli fel a peres eljárás egész mezejét, hanem csakis a sommás eljárásra vonatkozik, s e szempontból két részről lett a javaslat már az előkészítés és a bizottsági tárgyalás alkalmával megtámadva: Azok részéről, a kik a szóbeliségnek oly buzgó hivei, hogy azt átmenet nélkül kívánják meghonosítani ; s azok részéről, a kik a reform idejét még nem tartják elérkezettnek. Úgy az egyik, mint a másik felfogást osztók a polgári peres eljárás reformját egyszerre, együttesen, kívánják megejtetni. Azon jogpolitikai indokokat, a melyek a polgári peres eljárás részleges reformját czélszerűnek és kívánatosnak tííutctik fel, a t. ház elé terjesztettem, és legyen szabad a javaslatnak e tekintetben leendő megítéléséhez egyikmásik érvet még fölemlítenem. Ha az alaki és anyagi jog kimerítő, s a nemzet gazdasági és kulturális igényeinek megfelelő új szabályozása vétetik foganatba, a jog e két része között fennálló különbség daczára magán az újjáalkotáson egy és ugyanazon eszmének kell uralkodnia, s ez az: a létező jog fentartható elemeit az alkotandó ú] jogrendszerbe átültetni, magukon az intézményeken — ha alapelveik az alkotandó új jogrendszerrel megegyezők, — csak a szükséges változtatásokra szorítkozni, s azt, a mi a nemzet jogi öntudatában erős gyökeret vert, az újjal szerves kapcsolatba hozni, és arra törekedni, hogy az alkotandó törvényhozási művek a nemzet kulturális életének continuitását megóvják. Ha a törvényhozás ezen eszme befolyása alatt áll, alkotásai a nemzet életében nem fognak az idegenszerűség jellegével birni. Mert nem idegenszerű az, habár új is, a mit a nemzet szükséglete megkíván, és nem idegenszerű az az újítás, a mely a nemzet jogi öntudatába átment felfogással megegyezik, és az új intézményekben ezt meg tudja óvni. Az anyagi jogrendszereket fölfcüntető törvények létesítésénél az átmeneti intézkedések más természetűek, mint azok, a melyek az alaki jog terén követendők. Az anyagi jogban az átmenet azon szerves kapcsolatban fekszik, a mely a múltnak és a jelennek jogát Összeköti, s a hol az élet változó viszonyai az újnak alapját megteremtik. De másként áll ez az alaki jog terén. Az alapelvekben és intézményekben való változás, — reform esetén, — sokkal élesebb mint az, a melyet az anyagi jog új szabályozása maga után von. Az átmenet a régiből az újra más törvényhozási alakulatokat kíván meg. S minél inkább törekszik arra a törvényhozás, hogy a jog e két rendszeréhen a nemzeti fejlődés önállóságát megóvja, annál inkább van helyén azon törekvés, hogy ez alaki jogban is a régi jogrendszernek ne csak felhasználható elemeit ültesse át, hanem, ha a régi és új között az ellentét éles, azt lehetőleg elsimítsa, és oly átmeneti alakzatokat teremtsen, a melyek az új intézményeknek a nemzet jogi életébe való átmenetelére kétségtelen biztosítékot szolgáltatnak. Nem azon elméleti lehetőségről van szó, vájjon egy, az egész polgári peres eljárást magában foglaló törvény alkotható lett e volna, vagy sem, hanem arról, hogy azon jogpolitikai elveknek, a melyeket röviden eesetelni bátorkodtam, a peres eljárás részben való reformja felel-e meg, vagy sem? A lehetőséget elismerem. De annyi kétségtelen, hogy azok az irányok és azok a czélok, a melyek kell, hogy a magyar törvényhozás előtt becsesek legyenek, 31*