Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-215

|44 2iä. erszrtgos ülés 1898. májm 8-áts, liétfftn. megóva nem lettek volna, és érvényesülésükben gátoltattak volna. Peres eljárásunk a sommás és rendes eljárásnak éles tagolásán épül föl. Az előbbi egy hosszú fejlődési processus eredménye, a mely iránt a nemzet meleg előszeretettel viseltetett, kereste a személyes érintkezést a bíróval, hozzá szokott a perben személyes közreműködéshez., és átérezte a szóbeliség és közvetlenség minden előnyét. Mindez a nemzet jogi életének becses része, a melyet kiegészíteni és kiépítem kell, és ha a nemzet azt, a mi előtte becses, az alkotandó törvényben fel fogja ismerni, magát a törvényt is megnyugvással fogja fogadni. Egy, az egész perjogra kiterjedő, teljesen új alkotás ezt a tudatot nem keltette volna, mert abban a sommás eljárás, hogy úgy mondjam, a maga népszerű alakjában feltüntethető nem lett volna, s még a régi rendszer fentartott elemei ie idegenszerűnek tűntek volna fel. A javaslat, a mely ezen iránynak kifejezője, nemcsak az adott viszonyok szorgos méltatásának eredménye, hanem egyúttal a jogrendszer önálló fejlődését is biztosítja. A jogpolitika terén nem követhetjük a kis államok példáját, a melyek a szóbeliség és közvetlenség elvét alkotmányos fellendülésükben chartájukba iktatták, és szűk határaik közé szorítva sem az átmenet szükségét nem érezték, sem a nemzeti fejlődést figyelembe nem vehették. Tanúságot meríthetünk a nagy nemzeti államok eljárásából, a melyek az írásbeliség rendszeréből a szóbeliségre való átmeneteinéi, az általam jelzett irányt követve, az alaki jog reformja terén átmeneti alakokról gondoskodtak. Ekkép a nemzet életének különleges természetével számolva, óvatosan és fokozatosan ültették át a nemzet öntudatába az újat. De különösen okadatolt ezen eljárás nálunk. Mert minél élesebb az ellentét a sommás és rendes eljárás között, annál óvatosabban kell eljárni az olyan új eljárás megalkotása körül, a mely mindkét eljárást egyszerre újjá szervezi, s azok alapelveit egymással összhangzásba hozni igyekszik. Az ily alkotás az egész eljárást teljesen új gyanánt tűnteti föl. Á jogi életbe való fölvétel nehézségei ez esetben fokozódnak, és a jogfejlődés nemzeti iránya elmosódik. Az angol perjog két alapos ismerője azokat a nagy perjogi reformokat, a melyeket Anglia az utolsó évtizedekben megalkotott, képben fejezte ki. Az egyik az angol perjogot egy angol parkhoz hasonlította, a melyben az idegen el nem igazodik, de a tulajdonos a legnagyobb kényelmet találja. A másik pedig egy épülethez hasonlította az angol perjogot, a melyhez a tulajdonos a családi szükségletek szerint lakrészeket hozzáépített, s a mely a különböző korszakok styljét tünteti föl, úgy hogy a szemlélőnek, a ki az épületet csak kívülről tekinti, csak a stylben levő ellenmondás lünik fel, de a benne lakónak az épület minden kényelmet nyújt. Mindkettő arra a következtetésre jut, hogy a nemzeti jog önállósága, Anglia szükségleteinek kellő méltatása, doctrinair túlhajtások elkerülése és a nemzeti felfogás érvényesülése ez utón éretett el. A javaslat, a melyet mi jogi rendszerünkbe beillesztünk, a perjog épületét kibővíti. Igaz, hogy az épület sem a germán, sem a román perjogi stylt tisztán föl nem tünteti, de a benne lakók szükségleteinek és felfogásának megfelel. A sommás eljárásról szóló javaslat, melyet jogpolitikai szempontból mint átmenetet tüntettem fel az írásbeliség rendszeréből a szóbeli rendszerre: nem ideiglenes alkotás oly értelemben, hogy annak alapelvei és intézményei a helyes perrend megalkotásával megsemmisülnek, és újakkal váltatnak fel. Ez az alkotás állandó jellegű. Az állandóság alkatelemeit a következűkben vélem megvalósíthatóknak: Állandó a bírói szervezet és a hatáskörnek az a megvonása, a melyet a javaslat tartalmaz. Állandóak azok az eljárási elvek, a melyek a járásbíróság, mint egyes bíróság előtti eljárásban követendők. Állandóak azok az intézmények és azok a jogszabályok, a melyek a bizonyítási rendszerre vonatkoznak. S végűi: állandó maga a jogorvoslati rendszer, a melyet a javaslat a jogkereső közönségnek sommás ügyekben nyújt, és ezentúl nyújtani fog. Ha a teljes perrend megalkotásának ideje be fog következni, mindezen új intézkedések, szabályok és intézmények nemcsak az új eljárási törvényben fogják helyüket megtalálni, hanem a törvényszéki és járásbírósági eljárásnak egy törvényben leendő rendezése, magukat ezen elveket, és a járásbíróság előtt való eljárást lényegükben megváltoztatni nem fogják, s mint kezelt és gyökeret vert intézmények, kiterjesztve és kiegészítve, a teljes műben helyüket meg fogják találni. Mert az átmenet itt nem annyit jelent, hogy a mostani perjogi forma helyett oly perjogi formákat teremtsünk, melyeket ismét másokkal fogunk felcserélni, hanem azt jelenti, hogy a perjogi formák, melyek hívatva lesznek az egész eljárás alapjául szolgálni, először egy oly eljárás keretébe illesztetnek, a hol azok assimilatiojaa nemzet jogi öntudatával könnyebben^