Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-215
|4 1 tl5. omágos Blés 189S. Május 8-An, hétfftü, gos tígyelembe vételével épült föl: úgy ezen javaslatot, még ha részleteiben kifogás alá esnék is, általánosságban el kell fogadni. Az igazságügyi politika, a melyet az igen t. igazságügyminister úr e házban egj es javashitainak tárgyalása, úgy nemkülönben tárczája költségvetésének tárgyalása alkalmával nemcsak főbb elveiben, hanem részleteiben is kifejtett, a birói szervezetre és a peres eljárásra vonatkozólag abban foglalható össze, hogy úgy a polgári, mint a bűnvádi eljárást a szóbeliség és közvetlenség elvére kell fektetni, a birói szervezetben pedig az eljárási reformokat megélő zőleg, meg kell ejteni mindazon változtatásokat, és létesíteni kell mindazon intézményeket, amelyek az eljárási reformoknak kell, hogy alapját képezzék. Jogpolitikájának egyik kidomborodó tétele az, hogy úgy a szervezeti változtatások, mint pedig az eljárási reformok rázkódtatás kikerülésével léptettessenek életbe, és hogy ott, a hol ezt egy nagy czél elérése szükségessé teszi, átmenetekről gondoskodjunk, a melyek ne az ideiglenesség jellegével bírjanak, hanem oly maradandó alkatelemeket foglaljanak magukban, a melyek a nagy reformmíű éknek mintegy alapfalazatát képezzék. A birói szervezetben immár megtörténtek mindazon intézkedések, a melyek lehetővé teszik, hogy a törvényhozás az eljárási reformok terére léphessen. A felébb viteli bíróságok szervezetében niegallkoltuk mindazt, a mit a szóbeliségen nyugvó jogorvoslati rendszer feltételez. Az első fokú bíróságok szervezetébe beillesztettük mindazokat az új intézkedéseket, a melyek arra hivatvák, hogy ezen bíróságok megerősödését, megizmosodását idézzék elő. És a törvényhozás különösen a királyi törvényszékeknél megteremtette azon eszközöket, a melyek alkalmazása mellett azokat ezentúl a jogorvoslati rendszerben íelebbviteli bíróságok gyanánt lehet alkalmazni. Az a nagy átalakulás, a melyen a bírói szervezet a közel múltból keresztül ment, sikeresen végre lett hajtva. De az új szervezetnek időt kellett engedni arra, hogy megállapodjék, és különösen a kir. itélő tábláknak meg kellett adni a lehetőséget, hogy a jogorvoslatok elintézése és a felügyeleti teendők ellátásának folyamán az első fokú bíróságok működésével és ezek Személyzetével megismerkedhessenek. És csak ennek megtörténte után volt- és lesz szabad ezen bíróságokat azoknak a teendőknek ellátására fölhasználni, a melyek őket az eljárási reformok alapján meg fogják illetni. Nem hiszem, hogy valaki, a ki igazságügyi kérdésekkel foglalkozik, a polgári és bűnvádi eljárásnak gyors egymásutánban való reformját akkép véli létesíthetőnek, hogy akár az eljárás egyik, akár másik ágazatában, az írásbeliség rendszeréből, a szóbeliség rendszerére közvetlenül minden átmenet nélkül menjünk át, és eleve meg ne teremtsük azokat a biztosítékokat, a melyek szükségesek ahhoz, hogy a birói szervezet, a reá háramolandó új feladatoknak megfelelhessen. Két tényt kell szem előtt tartani, az egyik a peres ügyeknek évről-évre való növekedése, a másik ebből folyólag a jogorvoslatok számának szaporodása, a mely nemcsak a felsőbb bíróságok munkaidejét és erejét szerfelett igénybe veszi, hanem egyúttal az ügyek ellátásának lassítását eredményezi. Ezen itt jelzett állapotoknak teljes megszűntét magával az új eljárások életbeléptetésének időpontjával összekötni, az előrelátó politika kerülni fogja,; sőt ellenkezőleg, igyekezni fog, hogy a birói teendők ellátásában, eleve oly megosztást érjen el, a mely a bíróságokat, bármely fokíiak legyenek, a nehezebb feladat ellátására képessé teszi. Kétségtelen az, hogy a perjogi reformokat Magyarországon mi sem mozdította volna anynyira elő, s mi sem lett volna képes annyira siettetni, mint az, ha a munka felosztásában, helyes arány érvényesült volna. Egyszóval a reform alapját az képezi, hogy az első fokú társas bíróságokat, lehetőleg tág körben mint felebbezési bíróságokat használjuk fel. A törvényhozás ezen bajokat felismerte, s nem egy alkalommal ez irányban intézkedett. De az út, a melyen a múltban haladtunk, a czélhoz közelebb nem vitt, az eszközök, a melyeket alkalmaztunk, nem minden irányban voltak a kellőek, s különösen nem szolgáltak ama czélnak, a mely a reform előmozdításában áll. Három törvényhozási intézkedés az, a mely e szempontból figyelembe jő: az egyik a polgári eljárásra vonatkozik s az 1877 : XXII. törvényezikkben nyert kifejezést, ez a polgári ügyek nagy számára nézve a jogorvoslatokat megszorította, s a kir. törvényszékeket, habár szűk körben, mint felebbviteli bíróságokat felhasználta, a másik az 1881 : LlX. tcz., mely a czélt a jogorvoslatok megszorítása által vélte elérendőnek, a harmadik az 1883 : VI. tcz., a mely a kir. törvényszékeket, bűnügyekben felebbviteli hatáskörrel ruházta fel. Ezen intézkedések kétségtelenül a felsőbb bíróságok által elintézendő jogorvoslatok számát egy időre apasztották, és a munka felosztásában változást idéztek elő, de nem eredményezték az eljárás javítását. Az igazságügyi politika, a mely ezen törvényeket eredményezte, akkép jellemezhető, hogy csökkentette a felsőbb bíróságok szervezetében rejlő biztosítékokat, a nélkül, hogy pótolta volna ezt oly eljárási reformokkal.
