Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-214

208 214. országfts ülés 1898, májn» 84n» mmbaton, kodás; annyi pecsovícskodás van ebben, hogy ez az, a miért mi, legalább egynehányan barátaimmal, azt mondtuk, hogy szeretnénk mi egy jó szabályzatot, de nem kilenczvenöt szakaszban, azért, hogy annyi meg annyi legyen írva, hogy nagyobb legyen a rendetlenség, mint eddig volt. Tessék például a 7-ik szakaszt nézni, melyben a képviselőház szolgaszemélyzetéről v;m szó. A házszabályokban benne van, hogy a szolgálati személyzetet a háznagy fogadja fel és bocsátja el. Van önöknek kifogásuk a háznagyunk ellen? (Ellenmondás.) Nekem nincs. (Éljenzés.) Hát miért toldják-foldják meg önök ezt a tiszta, világos határozatát a házszabályoknak, miért akarják ide becsempészni az 1873-iki törvény ellenére, hogy a szolgák kinevezésénél a kiszolgált altisztek alkalmazására vonatkozó 1873:11. törvényczikk intézkedései szemmel tartandók ? (Mozgás a szélsőbalon.) Átolvastam az 1873-iki törvényt. Abban fel van sorolva egyenkint, hogy melyik ministeri hivataloknál, melyik magánvállalatoknál bírnak elsőséggel a kiszolgált altisztek. Ott van, hogy a köztörvényhatóságoknál felerészben alkalmaztatnak, de hogy a képviselőházba a közös hadseregnek kiszolgált cserepárait, cseh és morva embereit idehozzák önök, (Éléfik helyeslés bal felöl. Derültség jobb felől.) azt mi nem fogadhatjuk el. Hát mosolyoghatnak önök, hiszen magam is tudom, hogy ez nem valami égbekiáltó dolog, hanem mondták volna, hogy pl. a munkaképtelenné vált honvédek közül alkalmaznak itt szolgákat. (Úgy van'.Úgy van! a szélső balon.) Ez ellen senki sem szólt volna egy szót sem, noha akkor is azt mondhatnók, hogy a munkaképtelen katonákról és honvédekről az ország különben is gondoskodik. Ne engedjék önök, hogy a hol nem is szabad katonaságnak lennie, ide jöjjenek oly egyének, a kik, ha kiszolgáltak is, a. katonai törvények alatt vannak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Önök mosolyoghatnak, de először mindig csekélységen kezdik, hogy aztán nagyban végezzék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azonfelül benne van a szabályzatban, hogy a hivatalnokok ezután titoktartásra esküt tesznek. (Derültség a szélsőbalon.) Boldog isten, hát mi titka lehet egy képviselőházi hivatalnoknak ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Titoktartás lehet az állam hivatalnokainál, de nincs helye annak a képviselőház hivatalnokainál, a hol a legnagyobb nyilvánosságnak kell lennie. (Helyeslés a szélsőbalon.) Méltóztassanak megengedni, annyi és annyi van e szabályzatban, a mi meg nem javítható, •— mert nagyon jól ismerem az önök fegyelmezettségét, meg sem engedik sokszor javítani, — hogy lehetetlen arra a meggyőződésre nem jön niink, hogy eme, ugy alkotmányos meggyőződésünkkel,, mind a házszabályokkal ellenkező rendeletek becsempészésének nem állhatunk másként ellen, mint azon kötelességünk lerovásával, hogy mi e javaslatot általánosságban sem fogadjuk el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök.' A ministerelnök űr kíván szólani. Wekerle Sándor ministerelnök és pónzÜgyminister: T. ház! Hogy a ház alkalmazottainak nemcsak illetményei, hanem szolgálati viszonyai is rendszeres szabályozást igényelnek, azt egy oly tételnek tekintem, a melyet eddig, azt hiszem, senki meg nem czáfolt. (Úgy van! a szélsőbalon) Hogy pedig nemcsak az illetmények szabályozásának szüksége merül föl, hanem egyúttal a szolgálati viszonyok szabályozásának szüksége is, annak leginkább adta bizonyságát maga a t. ház, midőn 1884-ben már az egyes hivatali állások teendőire és hatáskörére nézve egy nem ily általános, de részleges szabályzatot maga fogadott el. Szó lehet arról, és ez megvitatást igényel, hogy akkor, midőn a szolgálati viszonyokat általában a tisztviselői pragmatikával szabályozzuk, azt törvényhozásilag kitérj eszszük-e a ház alkalmazottaira is, vagy pedig ne tartsuk-e fenn a háznak' önálló jogát a jövőre nézve is, hogy a szolgálati viszonyokat az adott esetekhez képest mindig öna-aga szabályozza. Mi ennek a kérdésnek ma nem praejudicalunk, e kérdésnek eldöntése akkor lesz helyén, a mikor a tisztviselői pragmatikát fogjuk tárgyalni. Eddig két rendszert követtünk. A nyugdíjtörvény megalkotásakor maga a törvényhozás intézkedett a ház alkalmazottainak nyugdíjazásáról, s maga a törvény mondta meg, hogy ezen nyugdíjazásnak mikéntje és mérve minő legyen. Viszont a fizetéseket szabályozó törvény a háznak ezen önrendelkezési jogát teljes mértékben respektálja, a mennyiben e törvény határozmá nyait a ház alkalmazottaira nem terjesztettük ki, épen azért, hogy az illetmények szabályozása tekintetében a háznak határozatát provokáljuk. A kérdés csak az, vájjon egyedül az illetmények szabályozására szorítkozzunk-e, vagy pedig azzal kapcsolatosan rendezzük azon viszonyokat, a melyekről általában el van ismerve a rendezés szükségessége. Magában az állami tisztviselők és alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényben némely pragmatikus intézkedéseket vettünk föl, azért, mert azt mondottuk, hogy vannak egyes pragmatikus intézkedések, a melyek nélkül hiába nyújtunk nagyobb fizetést, a melyek a tisztviselői állásnak szorosabb biztosítékait képezik, és azért a fizetés-szabályozással együttesen szabályozandók. Azt hiszem, a mit elismertünk a múlt hetekben az állami alkalmazottakra nézve, azt el kell ismernünk a t. ház