Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-206
906. •mitfos illés ISBS. április ifi-én, »gerdán. } 3 urak, kik szívesek Toltak a pénzügyi bizottság jelentését elolvasni, kétségkívül tudják abból, hogy minden magasabb megállapítása ezen minimumnak, igen nagy terhet róna az államkincstárra. (Nyugtalanság hal felöl.) Azt gondolom, hogy nem szükséges rekapitulálnom e számokat, mert hisz már ma is felemlítette a pénzügyi bizottság t. előadója, hogy például a 600 forintos minimumnak a megállapítása évi 4 millió és egynehány százezer forintot tenne ki, (Nyugtalanság bal felől.) a melyet az állampénztárból kellene folyóvá tenni. De ha azt a financziális eredményt nézzük, a melyet az általam megállapított minimum előidéz, már az is magában véve jelentékeny Öszszegre rúg, mert 300 frtig való kiegészítése a tanítók fizetésének évi 600.000 frtot fog igénybe venni, és a korpótlékok már az első öt év után az eredeti törvényjavaslatban foglalt síipulatio szerint 200.000 írton felüli összeget képviselnek; ha pedig azok a módosítások elfogadtatnak, melyeket én czélszerű'eknek tartok, akkor ezen korpótlékok nem 200.000 frtot, de 600.000 frtot lesznek ki öt év múlva, úgy, hogy az, a mit mi a népiskolai tanítók számára ma törvény által Mztosítanánk, 1,200.000 forintnyi ös-zeget tenne ki. (Helyeslés jobb felöl.) De aztán, t. ház. van még egy körülmény, mely szerintem a 300 forintos minimum mellett szól, és mely, azt gondolom, nem csekély súlylyal esik a latba, és ez az, hogy a tanítói nyűg díjalap, a tanítói nyugdíjintézet, és az a törvény, mely nem régen a tanítók nyugdíjára vonatkozólag hozatott, a 300 frtos minimumon alapszik. Annak az egész nyugdíjalapnak mérlege, az összes számítások, a hozzájárulások megállapítása ezen 300 frtos minimumon alapúi, és ennek folytán, ha megváltoztattatik a minimum, megváltozik az egész számítás, (Mosgásbal felöl.) tarthatatlanná válik a nyugdíjalap, és újabb intézkedéseket kell tenni a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás tekintetében, úgy a tanítók részéről, mint az állam részéről. (Felkiáltások a baloldalon: Úgy is kell! Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) De végül van még egy, és azt gondolom, a legfontosabb, a legsúlyosabb indok, mely engem arra bírt, hogy a 300 frtos minimum mellett megállják, és ez az, hogy, ha magasabb összeget stipulalunk minimumként, akkor az az államosítási ak egy bizonyos indirect módozatát képezi. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Es a helyes! Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, tudom megérteni azt a felfogást, hogy az elemi népoktatás az egész vonalon államosíttassék, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy is kell! Mozgás. Halljuk! Halljuk!) de akkor egyenesen, őszintén ki kell azt mondani, törvény által decretálni, az összes költségeket elvállalni. (Helyeslés.) Ha azonban ezt nem akarjuk tenni, akkor indireet úton, oly feltételek szabása által és felekezetekre való kényszerítése által, a mely feltételeknek a felekezetek önön anyagi erejűkből nem felelhetnek meg, azt elérni akarni, úgy gondolom, a legrosszabb módja ennek. (Élénk helyeslés jobb felől. Mosgís a szélső baloldalon.) Az ily politika ellentállásra, ellenszegülésre vezet, csak megnehezíti a helyzetet, és a helyett, hogy előmozdítaná az állam czéljait és érdekeit, ezek ellen tör és ezeknek kárára van. (Úgy van! Úgy van!) Ilyen lenne a helyzet, t. ház. ha a 300 frtos minimumon fölüli minimumot állapítanánk meg; 600 frtról nem is akarok beszélni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Be jó volna! Halljuk! Halljuk!) — a 400 frtos minimumnak a felekezetek majdnem kivétel nélkül, az egész vonalon nem lennének képesek önön erejökből megfelelni. (Úgy van! Úgy van!) És ebből az folyik, t. ház, hogy egy ilyen minimum megállapítása indirect államosítást jelent, a mi — mint előbb volt szerencsém kifejteni — csak ártalmára válik az ügynek, nem pedig előnyére. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Az a módozat pedig, melyet én e javaslatban proponálok, a gyakorlat álta! már jónak, üdvösnek és eredményesnek bizonyult. Bátor vagyok rámutatni a középiskolai tör vényre, mely 1883-ban keletkezett. Bizonyára mindenkinek élénk emlékezetében van, hogy a középiskolai törvénynek azon rendelkezései, melyek az állami segély megadását a.felekezeti középiskolák számára lehetségessé teszik, de az államsegély megadását határozott feltételekhez kötik, a melyek az államnak befolyását biztosítják, mily nehéz küzdelmek között jöttek létre. Méltóztatnák emlékezni arra, hogy felekezeti szempontból mily nagyon megtámadtattak a törvény ezen rendelkezései, és hogy csak igen hosszú és nagy küzdelmek után lehetett a törvényjavaslatot oly módon törvényerőre emelni, a hogy most ténylegesen érvényben van. És, t. ház, mi ennek az eredménye? Az, hogy most már a felekezetek megszokták a törvénynek ezen rendelkezéseit, beleélték magokat azon rendelkezésekbe, elfogadják az államsegélyt, maguk kérik, nem félnek többé az állam befolyásától, mert meggyőződtek arról, hogy a felekezeti érdekek és a hazának, az államnak érdekei igen jól Összeegyeztethetők, és hogy az állami kormányzat nem kívánhat és követelhet egyebet, mint a mit egyáltalában a közoktatás és az állam és nemzet érdeke követel. (Élénk Jielyeslét jobb felöl.) Es ez be tog következni az elemi iskolák terén is. Ha nem állunk elő kényszerintézkedéssel, ha lehetővé teszszük a felekezetnek azt, hogy saját önrendelkezési jogát megtartsa, és