Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

u 806. országos Blés 1898. április 3$>án, ssserdia. csak a saját elhatározásából fogja magát aláverni az állam befolyásának, akkor ugyanezt az eredményt el fogjuk érni az elemi iskoláknál is, azt az eredményt, a melynek elérését mindnyájan óhajtjuk és kívánjuk, (Helyeslés jobbról) de kivánjuk az illetők hozzájárulásával. (Helyeslés a jobboldalon.) Már a múlt napokban lefolyt appropriationaüs vita folyamán Helfy t. képviselő úr azt a szemrehányást tette nekem, hogy a tanítói fizetések minimumának megállapítása alkalmából kabinetkérdést vetettem fel. (HaUjuk! Halljuk!) A t. képviselő úr talán tévesen fejezte ki magát akkor, a mikor kabinetkérdésről szólt, mert hiszen egy ressoit-m nister csak tárczakérdést vethet fel, de utóvégre ez személyemre vonatkozólag egyre megy. Megvallom, nagyon csodálkozom a felett, hogy a t. képviselő úr ebben bármi rosszalandót vagy kifogásolandót talál ; azt hittem volna, hogy ellenkezőleg akkor érdemlek szemrehányást, ha nem erős meggyőződéssel, ha nem tis/.tán látva a helyzetet, ha nem positiv adatokkal lépek a torvényhozás elé akkor, mikor egy nagyfontosságú törvényjavaslatnak végleges megállapításáról, illetőleg elfogadásáról van szó. A t. képviselő úr csak coneedálni fogja, hogy egy ministemek is lehet erős meggyőződése, (Derültség és tetszés jobbról.) sőt hogy egy mini -térnek mindenekelőtt keíl, hogy erős meggyőződése legyen, (Felkiáltások a szélsőbalon -.Úgy kellene, hogy legyen!) a melynek azután tud érvényt szerezni, vagy kifejezést adni minden irányban, lefelé szintúgy mint felfelé. (Általános helyeslés.) És hogy meggyőződésem erős volt, hogy az általam részletezett körülmények ezen meggyőződésnek és elhatározásnak kellő indokait szolgáltatják, azt épen most voltam bátor, talán részletesebben, mint kellett volna, a t, képviselőház előtt kifejteni. Egyébiránt biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy e szemrehányás nem fog engem megtántorítani, hogy ugyanabban az irányban fogok tovább is eljárni, a meddig e helyen vagyok, a melyben eljártam eddig, t. i. ha valamely kérdésre nézve világosan látom a helyzetet, és azt minden részleteiben megfontolva, végmegállapodásra jutottam, akkor azután azon a megálla podáson meg is maradok, és azon meg is állok. (Helyeslés jobb felől.) Ebből az folyik, hogy én a szőnyegen levő törvényjavaslat alapelvein az érdemben és lényegben változtatást elfogadni nem tudok, azonban a részletekben igenis tehetők olyan módosítások, melyek a tanítók helyzetét jelentékenyen javítanák. (Mozgás a ssélsö baloldalon.) A 300 frtos minimum úgy, a mint a törvényjavaslatban stipulálva van, szerintem kell, hogy változatlanul fenmaradjon; fenmaradjon változatlanul, mint kötelező minimum az iskolafentartásokra vonatko zólag, változatlanul oly értelemben, hogy ne lehessen Magyarországon egyáltalán tanító, a kinek 300 frt fizetése ne lenne. (Helyeslés jobb felöl.) Ezzel nem akarom kizárni azt, hogy 400 forintos fizetések ne lehessenek (Derültség és mozgás a bal- és szélsőbalon. Halljuk 1 Halljuk! jobb felöl.) állami segély igénybevételével. (Helyeslés jobb felöl.) Csakhogy ez a 400 frtos fizetés nem volna kötelező az illető iskolafentartókra, hanem az iskolafentartók kívánságán alapulna, míg a 300 frtos minimum mindenesetre kötelező volna. (Élénk helyeslés jobb felől) Nem lesz nehéz, ha a t. ház ezzel az eszmével megbarátkozik, a részletes tárgyalás nyomán ennek kellő kifejezést is adni. (Helyeslés jobb felöl.) Az eszme egyszerűen abból állana, hogy az illető iskolafentartók kívánságára,, természetesen a törvényjavaslatban megállapított következmények mellett, a törvényhozás által évről-évre megszavazott költségek keretén belül a tanítói fizetések állami segélylyel 400 frtig is fölemelhetők legyenek. (Helyeslés jobb felöl.) A második módositváuy, a melyet még sokkal szívesebben fogok magamévá tenni, a korpótlékokra vonatkozik. Az eredeti szövegbei foglalt rendelkezés kétségen kívül szűk keretre mérte e korpótlékokat, és hogy azokat kezdettől fogva szélesebb keretekre nem terjesztettem ki, annak egyszerűen pénzügyi okai voltak; t. i. úury, a mint a törvényjavaslatban az kifejezést talált, a 300 frton felüli fizetésbe a korpótlék betucbifik, és ebből az következik, hogy bizonyos. fizetésen felül, teszem 510 frton felül többé nem részesülhetnek a tanítók korpótlékban. Tagadhatatlan, hogy ez sérelmes és káros intézkedés volna a tanítókra nézve. Részemről daczára annak, hogy ennek megváltoztatása jelentékenyen fölemelné kiadásainkat, mégis az igazságosság kedvéért és azon princípium szem előtt tartásával, hogy minden tanítónak fizetése öt évről öt évre, h .bár csekély, de mégis némi emelésben részesüljön, igen készségesen hozzá fogok járulni a szövegnek olyformán való megváltoztatásához, a mely szerint azon korlátozás, mely a törvényjavaslat 2. §-ában foglaltatik, elmaradna, t, i. az a korlátozás, hogy a 300 frton felöli fizetésbe a korpótlékok be volnának tudandók, úgy, hogy minden tanítónak, akár micsoda fizetése legyen is, öt évről öt évre korpótlék járna. Ezt a korpótlékot azonban nem ajánlhatom a t. háznak a jelenlegi törzsfizetés után megállapítani, merc ha a jelenlegi törzsfizetést veszszük zsinórmértékül, a korpótlékok igen nagy összegre fognának rúgni, hanem ajánlatosabb volna, hogy 300 frt minimum után 10°/o-al álla-