Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-213

196 218. országos ülés 1888, május S-én, péutekea. Ezen ünnepélyes és fenkölt hangulatú pillanatban szükségesnek találtam ezeket is kijelenteni. Egyébiránt részemről is korrektebbnek tartanám gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatának oly szövegezését, mint Kiss Albert t. barátom az imént ajánlotta: nem »állíthat*, hanem >állít.« (Felkáltásoka szélsőbalon: Állítson!) Az mindegy; ha jelen időben mondja a törvény, az elegendő. Imperative inkább óhajtanám ezt, mint föltételesen kimondatni. Az indokokat már Kiss Albert is érintette; részemről még egyszer megfontolásra ajánlom, méltóztassék ezt a három betűcskét, ezt a rövid szótagocskát: »hat« kihagyni. Ha már meghozzuk az áldozatot és örömmel hozzuk meg, hát hozzuk meg teljesen. így a minister jogai is jobban körűi vannak írva és kötelességei is; nem csak ezen ministerre nézve, a kinek személye iránt én is bizalommal viseltetem, hanem azokra nézve is, a kik utána jönnek, s a kiket nem ismerhetünk. Elnök: Ha senki sem kíván szólani, a vita be van zárva. T. ház! A kérdés az lesz, elfogadja e a ház a gr. Apponyi Albert által javasolt új, 12. szakaszt: igen, vagy nem ? Azután, — úgy gondolom, ez lesz a leggyakorlatibb módja a kérdés elintézésének, — szavazással lesz eldöntendő az, hogy az utolsó szó »állíthat« vagy »állítson« legyen-e. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Elnök: A vita be van zárva! Előttem van az eredeti szöveg s ezzel szemben Kiss Albert adott be egy módosítást, hogy a szakasz ezen utolsó szava helyett »állíthat«, »állítson« tétessék. (Helyeslés.) A ház dolga, hogy elfogadja-e, vagy nem; nekem a kérdést fel kell tennem, és újabb javaslatokat, ha ezek ellen kifogás van, nem vehetek tekintetbe. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni, hogy magára a szakaszia nézve tegyem fel a kérdést, a mi talán felesleges is, mert azt méltóztatnak elfogadni, (Felkiltások: Elfogadjuk! Elfogadjuk!) vagy külön szavazással döntsük el. (Zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e elfogadni 12. §-úl a gr. Apponyi Albert képviselő úr által beadott új szakaszt? (Általános helyeslés.) E szerint az elfogadtatik. A kérdés már most az, hogy az elfogadott szöveg utolsó szava »állíthat« legyen-e, a mint az eredeti szövegben van, vagy mé'tóztatnak-e kívánni, hogy e helyett, a mint azt Kiss Albert képviselő úr indítványozta, az »állítson« szó tétessék? A kérdés tehát az, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Ha ezt méltóztatnak elfogadni, akkor a Kiss Albert által beadott módosítás elesett. Kérem azon képviselő urakat, a kik az eredeti szövegezést elfogadják, méltóztassanak felállani, (Megtörténik.) A ház többsége a szakaszt elfogadja, s így a Kiss Albert képviselő űr által beadott módositvány elesett. T. ház! így 12. §-úl egy új szakasz iktattatván be, mielőtt a régi 12., illetve új 13. §-ra áttérnénk Kovács József képviselő úr kíván szólani, vonatkozással egy általa indítványozandó új 13. §-ra. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ót pereset kérünk!) Ha méltóztatnak kívánni az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Ssünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Következik a régi 12., most már 13. §. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Hentaller Lajos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen szakasznál bátor vagyok egy módosítványt indítványozni, a mely ugyanannak a tendentiának szolgál, a melyből kiindultam, midőn az előbb új szakaszt indítványoztam a törvényjavaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita alkalmával kifejtették ezen padokról többen, és kifejtettem én is, hogy azon fegyelmi esetek, a melyekben a tanítók vétsége államellenes iránynak követésében áll, a dolog ter mészete szerint az állami hatóságok, illetőleg azon hatóságok által birálandók el, melyeket az 1876 : XXVIII. tcz. határoz meg. (Helyeslés.) En akkor azt tartottam, hogy ezen törvény alkalmából az állami fegyelmi hatóságoknak judicaturája államellenes cselekvés elkövetése esetén, behozandó volna valamennyi iskolára nézve, tekintet nélkül arra, hogy segélyezésben részestílnek-e, vagy nem. Ez az én álláspontom e kérdésben, és daczára ennek, én mostani indítványomban az állami fegyelmi judicaturát államellenes tendentiák vádjának esetében, azokra az esetekre szorítom, a melyekben az illető iskola állami segélyezésben részestíl. (Halljuk! Halljuk!) Én ezzel áldozatot hozok elvi álláspontomból, de teszem ezt azért, hogy megegyezésre juthassunk, és hogy valamit, még pedig szerintem nagyot, a szükséges állami felügyelet létesítésén tényleg lendítsünk. (Helyeslés.) Megvallom, nem hoztam volna ez áldozatot, ha a t. minister úrnak minapi beszéde nem győzött volna meg arról, hogy ő is czéljáúl ttízte ki az állami felügyeletnek ugyanabban a terjedelemben való létesítését, a mely előttem lebeg, csakhogy a t. minister az állami fegyelmi hatóság létesítését a nem segélyezett iskolákra nézve nem ezen tör-