Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-213
218, omAgos Illés 1S«8. május fi.ón, pénteken. 195 Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én a magam részéről bármily bizalommal viseltessem a jelenlegi minister úr iránt, de mert nem tudom, hogy a jelenlegi miniBter úr meddig marad a közoktatásügyi ministeri székben . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyöket elfoglalni s a szónokot meghallgatni. (Halljuk! HaVjuk! a szélső baloldalon.) Kiss Albert: T. ház! Ismétlem az általam mondottakat, hogy megérthető legyen. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Bármily tisztelettel viseltessem is a jelenlegi közoktatásügyi minister úr iránt, sőt ha tudnám is, hogy a jelenlegi minister úr folyton és mindenkor azon ministeri széklen fog ülni és maradni: még akkor sem tudnám megjegyzés nélkül hagyni a beadott indítvány legutolsó szavát, a mely a figyelmemet felköltötte. Ott ugyanis a jog a ministernek úgy adatnék meg, hogy az a felsorolt esetekben állami iskolát »állíthat.« Madarász József: Állít! Kiss Albert: Ez oly megjelölés nélkül való tág körű felhatalmazás a közoktatási minister részéi e, hogy én egy ily tágköríí felhatalmazás megadását egyetlenegy közoktatásügyi ministernek sem tudnám szavazatommal támogatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) A midőn kijelentem, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselő úr módosításának czélját el fogadom és helyeslem: ugyanakkor annak egyetlenegy szavát megváltoztatni óhajtom. (Helyeslés a szélsőbalon. Közbeszólások; Kötelezőleg!) Nem egészen kötelezőleg, odáig nem megyek; de mégis határozottabban kívánván kifejezni. Ezen szót »állíthat* ezzel óhajtanám felcserélni »állítBon«, hogy a minister köteles legyen minden olyan alkalommal és helyen, a hol ez előáll, állami iskolát felállítani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem akarom, t. ház, hosszasabban indokolni, hogy a kettő között lényeges különbség van; mert ha az mondatik is, hogy a minister mindazon körülmények közt állami iskolát állíthat, minden felelősség nélkül a továbbiak iránt: a közoktatásügyi ministernek teljes jog adatik arra, hogy állít e ilyen iskolát, vagy nem. Ez az, a miért én a magam részéről felszólaltam, és a miért az »állíthat« szót ezen másik szóval: »állítson« kívánom helyettesíteni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! En kijelentettem már előzőleg az általános vita alkalmával, hogy a népoktatást, az elemi iskolákat kész volnék bármikor is a felekezetek részéről a magyar államnak, — ezt hangsúlyoztam, természetesen sohasem egy provisoriumnak, — általadul, oly feltétel alatt azonban, mint a t. minister úr mondta, hogy akkor az összes költségeket az állam fedezze. Ezt tartanám jogosnak és méltányosnak, és akkor teljes nyugodtsággal át bírnám adni a felekezeti iskolákat, nemcsak a nemzetiségieket, a leggyökeresebb magyar felekezetéit is, a magyar állam kezébe. A középiskolákra nézve más kérdések forognak fenn, de azokról most nincs is szó. Ezt azért ismétlem itt, hogy félre ne értessem. Magam is buzgó híve vagyok a magam vallásfelekezetének, de azért annak igen tetemes jogait a magyar állameszméért ott a hol kell, igenis készséggel fel tudom áldozni. (Helyeslés.) Itt ismét némi jogfeláldozásról van szó, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványában; igen, de a magyar állameszméért. Ez a nagy czél kényszerít bennünket, hogy ott, a hol azok a viszonyok forognak fenn, a melyeket gr. Apponyi t. képviselőtársam vázolni méltóztatott, nyugodtan adjuk át a rendelkezést a magyar államnak. (Helyeslés.) Tehát, a midőn ily áldozatot hozunk felekezeti különbség nélkül az állameszmének, és örömmel és szívesen hozzuk meg : akkor csak arra kérem gr. Apponyi Albert igent, képviselőtársamat, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a mint ily módon segíti a magyar állam épületét felépíteni, segítsen majd ő nekünk azt az épületet egész valóságában kiegészíteni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Apponyi Albert: Azt teszem! (Éljenzés bal felől.) Thaly Kálmán: Hiszen épen gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam volt az, a ki azt mondotta, hogy csak házi használatra van meg a magyar állam czímere. Emlékeztetem őt ezen kijelentésére. Fájdalom, csak házi használatra bírjuk a magyar állam czímerét; sehol a külföldön a mi képviseleteink nem ismerik, nem gyakorolják, jelvényeikben fel nem tüntetik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De a legnagyobb hiánya a magyar államiságnak az, hogy nincs önálló hadseregünk. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Mi, ez a párt, a magyar állam épületét legfőképen ezzel akarjuk betetőzni: mi a magyar államiság legfőbb föltételét, az önálló magyar hadsereget kívánjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mikor a magyar állameszméért szívesen hozunk áldozatot, kérjük, támogasson bennünket a végletekig ezen nagy czél elérésében is, mert mint államférfiú el fogja ismerni, hogy tökéletes, önálló állam, önálló hadsereg nélkül nincs. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tehát, midőu lépcsőről-lépcsőre megyünk, ne álljunk meg egy bizonyos fokozatnál, hanem menjünk el odáig, a hol a független magyar állam határa kezdődik. (Tetszés a szélső baloldalon.) 25*
