Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-213

186 113. országos Illés 18«8. május S-én, pénteken. vei való oktatást, vagy izgatást tartalmaz, valamint oly cselekmény is, melylye] a tanító, habár egyébként jogosult igények érvényesítése végett idegen állam fejéhez, törvényhozásához, kormányához, vagy hatóságához fordul.« (Helyeslés bal felől) Azt hiszem, hogy mindazon szempontok, melyek e javaslatban kifejezve vannak, alkotmányunkban, sőt mindnyájunk szívében mélyen gyökereznek, és én nem hiszem, hogy volna e képviselőháznak nemcsak pártja, de tagja is, ki nem tekintené államellenes irányzatnak azt a cselekményt, mely akár az állam nemzeti jellege, akár annak egysége, különállása, vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányúinak. Ezért javaslatomat azon tiszteletteljes kéréssel terjesztem a t. ház elé, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : A módosítvány fel fog olvastatni. Hentaller Lajos jegyző (olvassa a módosítványt.) Thaly Kálmán! Thaiy Kálmán: T. ház! Kim Miklós t. barátom az imént benyújtott módosítványa érett megfontolás^ gyümölcse, annak minden szava, és a benne érintett minden fogalom alaposan meg van beszélve. Azt gondolom, és általában, a kik itt ülünk, azt gondoljuk, hogy a minister úrnak is megkönnyítjük a helyzetét akkor, ha nemzetiségi, hazaellenes izgatásokkal szemben magában a törvényben gondoskodunk azon nézetekről, illetve azon fokozatokról, melyekben, ha az illető megtéved, beleesik, vagy meggondolt szándékkal belemegy és másokat is belevisz, a minister beavatkozásának szükségessége fenforog. Igaz, hogy bajos kimeríteni ezt a tárgyat, és az egész kategóriát, annak minden árnyalatát egy törvényben kifejezni. Annyi alakban sértheti meg valaki az állami, a nemzeti egységet, hogy azon eseteket taxatíve, részletesen felsorolni csaknem lehetetlen. A határozati javaslatban foglalt kifejezések azonban úgy vannak tartva, hogy azok egyikének vagy másikának eszmekörébe alig hiszem, hogy foroghat fenn bűncselekmény, mely valahová bevonható nem volna. Az most már természetesen mindenkor az illető közoktatási minister úr jndiciumára és hazafiságára bízatik, hogy a lépéseket azon utasításban, a melyet a törvény eléje szab, megtegye, s azon kategóriára helyezze a súlyt, a mely kategóriába a vétség természeténél fogva tartozik. Mindenesetre oly módosítvány ez, a mely komoly megfontolást érdemel. Épen azért, midőn mi ezt megtettük, — mert hiszen Kun Miklós t. képviselőtársam a párt nevében nyilatkozott, és módosítvány át is számosan írtuk alá, — üéul jártunk el könnyelműen. Nem ragaszkodunk ugyan annak minden kifejezéséhez, mert ha valaki egyik-másik kifejezés helyett esetleg helyesebbet proponál, attól mi el nem zárkózunk. De úgy vagyunk meggyőződve, hosszas, érett tanácskozás után szövegezvén meg a dolgot, hogy ott, legalább nagyjában ki van merítve minden felmerülhető eset, és a minister úrnak a beavatkozási módot és kötelességet megadja a törvény akkor, ha ez a szöveg abba bele fog vétetni. Minthogy így vagyok meggyőződve, és át vagyok hatva annak szükségességétől, hogy az államellenes izgalmaknak valahára erélyes, szigorú eljárással, vaskezekkel kell véget vetni, lelkem egész melegével pártolom a beadott módosítványt, és ugyanazon melegséggel ajánlom azt a t. ház túloldalán ülők figyelmébe. Hiszen azon eszmétől, hogy a magyar állam teljesen kiépíttessék, — fájdalom, még nincsen egészen kiépítve, — mindnyájan élénken át vagyunk hatva, s azért ily dolognál pártpolitikai tekintetek szerepet nem játszhatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mit Hock János t. képviselő úr módosítványa indokolásának bevezetésében mondott, hogy t. i. nem az a fő, hogy ennek az országnak lakosai róm. katholikusok, gör. katholikusok, vagy protestansok-e, hanem az, hogy magyarok legyenek, ettől át vagyunk hatva mindnyájan. Ezt a kijelentést én is csak ismételhetem és helyeselhetem. Megvallom, azt gondoltam, hogy ez a módosítvány ennek az okoskodásnak lesz a szigorú conclusioja és azt fogja tartalmazni, — és nem kötve magát ahhoz a bizonyos 60 frtnyi összeghez, — azt fogja kimondani, hogy a hol az állam segélylyel járul a tanító fizetéséhez, a hol a felekezet azt kéri, és az iskolafentartó is elfogadja, ott az államnak egyáltalán adassék meg a tanító megválasztásának megerősítési joga. Megvallom, én ezt a szigorú következtetést vonom le abból a bevezetésből, mert még felekezeti szempontból is azon felekezetekre nézve, melyek a segélyt igénybe veszik, némileg megalázónak tartom, hogy azt mondjuk nekik, 60 frtot kaptatok, azért adjátok ide a jogaitokat. Én ennélfogva óhajtom, hogy ha valamely felekezet igénybe veszi az államsegélyt akármilyen összegben, akkor vesse alá magát az állam minden beavatkozásának. Nem az elvet találom megalázónak, hanem az összeget. (Helyeslés a szélsőbalon.) En így fogom fel a dolgot, lehet, hogy tévesen, s ezt a consequentiát vonom le Hock János t. képviselőtársam követeléseiből. A minister úr már kijelentette, hogy hozzájárul Hock