Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

10 S06, omAgós Blás l898.Aprm»28.An, szerdán. fizetés többé, hanem legfeljebb alamizsna. (Ügy van! a szélsőbalon.) Nagyon kevéssé vigasztalhat engem a közoktatásügyi bizottság t. előadójának az az érvelése, hogy a tanítóknak méhészetből, gyümölesészeíből, selyemtenyésztésbőf s efféléből valami hasznuk lehet. És kevéssé bízom abban is, hogy az a lelkesedés és buzgóság, az az idealismus, a melyet megkíván a t. előadó úr, de megkívánok én is, és meg kell, hogy kívánjon mindenki a tanítótól, hogy az meg legyen benne, akkor, mikor ő és családja éhezik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Igenis tartok mástól, tartok attól, hogy azon 300 frtos minimum mellett, nem mint tanító fogja íízni a mellékkeresetet, a gazdaságot vagy az ipart, hanem eljutunk nemsokára oda, hogy 300 frt fizetés mellett tanítót, nem fogunk kapni, mert az iparos vagy kereskedői pályán könnyebben juthat kenyérkeresethez, s jobban tudja a megélhetést magának biztosít ni. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Tikár István: A hivatalszolgának is több a fizetése! OkOliCSányi László: Sokkal inkább az anyagi érdekek világában élünk ma, t. ház, mintsem ne számolna mindenki azzal, hogy mily jövedelemből, milyen pályán tudja magának a megélhetést jobban biztosítani, s milyen jövedelemből tud jobban kijutni. Ma pedig már sokkal inkább tiszteletreméltóbb, elismertebb és társadalmilag is méltatott foglalkozássá kezd válni az iparosmunka, semhogy valaki ne inkább arra vállalkozzék, hanem arra, hogy 300 írtért családjával együtt nyomorogjon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lássuk már most, t. ház, hogy mit hoznak fel a 300 forintos minimum mellett. (Halljuk! Halljuk!) Felemlítik először is azt, — és ez a pénzügyi bizottság jelentésében statisztikai adatokkal van illustrálva, — hogy eddig a tanítók közül 5.278 még 300 fitos fizetést sem élvezett, hanem voltak olyanok, a kiknek 50—100, vagy 100 egész 200 frt volt a fizetésük. Azzal érvelnek tehát, hogy mily óriási fizetésemelés ezekre nézve, ha eddigi fizetésüknek kétháromszorosát, sőt a kik 50 frt fizetést húztak, annak hatszorosát fogják megkapni. Ez az érvelés, t. ház, nem állhat meg. Nem állhat meg pedig azért, mert annak az 5.278 tanítónak a legnagyobb része nem képesített, nem okleveles tanító. Ezek tehát nemcsak, hogy fizetésemelésben nem részesülnek, hanem nem fognak részesülni egyált ilában semmiben sem. Helyes is, liogy nem fognak részesülni, mert nem az a czéhmk, hogy az oklevél nélküli, nem képesített tanítókat továbbra is fentartsuk. E törvényjavaslatnak épen az á czélja, hogy ily tanítók többé ne legyenek. Fel szokták hozni még azt is, hogy az 1868 : XXXVIII. tcz. 300 frtban állapította meg a minimumot. Ez igaz. De méltóztassanak meggondolni, hogy néhány héttel és néhány hónappal ezelőtt milyen gyakran emlegettük épen itt a t. házban, hogy 25 év óta mennyire megváltoztak a viszonyok; (Igás! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) a megélhetés mennyire nehezebb, mennyire drágább lett, a közterhek mennyire növekedtek. (Igaz! Úgy van! a. szélsőbalon.) És ezen viszonyok tették szükségessé azr, hogy a tisztviselők fizetését, a képviselők napidíjait újra szabályozza a ház. Azt hiszem, hogyha a tisztviselőkre s a képviselőház tagjaira áll azon tény, hogy megváltoztak a viszonyok: nem zárkózhatunk el ezen tény élői a tanítókkal szemben sem, mert rajok nézve épúgy megváltoztak a viszonyok. (Igaz! Úgy van! abal~ és szélső bah'dalon.) Azt, hogy mi volna a megadandó összeg, milyen összegben kellene a minimumot megállapítani, én most fejtegetni nem akarom, mert az 1. §. tárgyalása alkalmával valószínűleg beható és sok oldalról megvilágítandó vita nak lesz e kérdés tárgya. A magam részéről azon szerény nézetemet fejezem csak ki,hogy ha Horvátországban meg van állapítva a fizetési minimum 400 írtban; ha meg van állapítva az állami elemi iskolai s a néptanítókra nézve Magyarországon is: azt hiszem, méltányos lett volna a községek s a hitfelekezetek által feutartott elemi iskolákban is megadni legalább ezen minimumot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azonban, — fájdalom. — a vallás- és közoktatásügyi minister úr mindeddig elzárkózott ez elől, s nem mutatkozott hajlandónak még ennek a megadására sem. Sőt, a mint néhány nappal ezelőtt a lapokból értesültem, még tárczáját is hajlandóbb lett volna kötni ezen 300 forint fentartásához, mintsem hogy engedjen. A mai lapokból azonban nagy meglepetésemre arról értesülök, hogy a minister úr megváltoztatta, — és hála istennek, hogy megváltoztatta, — ezen merev álláspontját. Nem tudom, vájjon a lapok helyesen közölték-e a minister úr szándékát, nem tudom, vájjon helyes-e azon értesülés, hogy a minister úr hozzájárulna oly módosításhoz, a mely az iskolafentartóktól, azok kívánságától tenné függővé a 400 frt megadását; mert a lapokban így áll. Mindenesetre azonban szükségesnek tartanám, hogy a vita folyamán az igen t. minister úr mielőbb nyilatkozzék ebben a kérdésben, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nagyon kérem őt, hogy ne is engedje ezt a vitát tovább folyni addig, mig ezen kérdésben itt a ház előtt