Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-206
H*S. oraságos ülés 1896, április 26-án, sserűin. í két szó »és hitfelekezeti* kimaradt. Azonban az egyszerű olvasásnál is mindenki láthatja, hogy ez az eredmény csak együttesen érthető; mert különben ily óriási összeget nem eredményezhetne. Mindezek után nem marad más hátra, mintáz, hogy — fentartva magamnak, hogyha a ház bármely tagja parancsolna velem, vagy ha magam szükségét érezném, újból részt vehessek a vitában, — mély tisztelettel kérjem a t. házat a pénzügyi bizottság nevében is, hogy mivel e javaslat első lépés egy jobb jövő felé, mivel számol azzal a helyzettel, hogy a magyar társadalom a 15 1 / 2 milliónyi népoktatási kiadásokból 10 milliót ád, s tőle többet alig lehet kívánni, minthogy végül ismeri a t. ház azokat az előnyöket is, melyeket a közoktatási bizottság t. előadója volt szíves elmondani, méltóztassék e törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobb-oldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Okolicsányi László ! Okolicsányi László; T. ház! Meg vagyok arról győződve, hogy midőn a t. minister úr a tárgyalás alatt levő javaslatot benyújtotta, az volt czélja, hogy népnevelési ügyünk bajainak egy némelyikét orvosolja, népiskoláink niveauját emelje s azoknak hazafiasabb szellemét, nemzeti irányát az állami beavatkozás által is biztosítsa. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy szándéka ez volt, Hogy azonban ez a javaslat mennyiben valósítja meg a kitűzött ezélt: ez fogja fejtegetésem tárgyát képezni. (Halljuk! Halljuk !) Én is konstatálom a pénzügyi b'zottság t. előadójával, hogy e javaslat első lépés a javulás felé, de fájdalom, csak első lépés, a mely nem az első nap első órájában tétetett, mint a közoktatásügyi bizottság t. előadója mondta. Elég szomorúan jellemzi közállapotainkat, hogy alkotmányosságunk 25 évének kellett eltelnie, míg oda jutottunk, hogy hozzáláthatunk anyagi áldozatok ár' n is népiskoláink erélyes fejlesztéséhez, (Úy^, van! a szélsőbalon.) és elhagytuk telni ezt a hosszú időt a nélkül, hogy a béke áldásait oly mértékben felhasználtuk volna, mint kellett volna. (Úgy van! a szélsőbalon.) De nem akarok art ól vitatkozni, mit lehetett volna tenni a múltban, és mit nem tettünk, hanem ezek előrebocsátása után áttérek magára a javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) E javaslat a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szól. A fizetén] endezés emelkedik ki túlnyomólag a javaslat intézkedései közül, s ép azért, midőn e javaslattal foglalkozunk, különösen erről kell szóiamink. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a fizetésrendezés kérdése nem önKÉFVH. NAPLÓ. 1892—97 XII. KÖTET. álló, kizárólagos ezélja e javaslatnak, hanem csak eszköz nagyfontosságú állami érdekek szol gálatában. A néptanítók fizetésének rendezését nemcsak abból a szempontból kell felfogni, hogy néhány ezer tanító helyzetét, megélhetését könyuyítjük, javítjuk, hanem fel kell azt fognunk abból a szempontból, hogy ezen fizetésjavítás által jobb tanítókat, képzettebb tanítókat és általuk jobb iskolákat nyerjünk, (Helyeslés a szélsőbalon.) a jobb iskola pedig legfontosabb érdeke az államnak, mert a jobb iskolát megkövetelik az állam legfontosabb érdekei. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megköveteli azt különösen az alkotmányos állam, a mely polgárait az állam életére kiható befolyással, jogokkal ruházza fel; megköveteli, hogy polgárainak meg legyen az a műveltsége, az a telvilágosodottsága, a mely őket képessé teszi arra, hogy alkotmányos jogaikkal helyesen tudjanak él ifi- megköveteli a nemzeti állam, hogy lehetővé tegye minden polgárának az állam nyelvének megtanulását; megköveteli a közigazgatás érdeke, hogy az áll impolgárok bírjanak azzal a műveltséggel és fölviíágosodottsággal, hogy megértsék a közigazgatási hatóságok intézkedéseinek czélját, és ne csak kényszerítve engedelmeskedjenek, (Helyeslés a szélsőbalon.) hanem engedelmeskedjenek meggyőződésből, ne ellenszegüljenek a hatóságoknak fölvilágosodottíág hiányából, tudatlanságból, babonából vagy bármi más előítéletből, hanem támogassák a hatóságot törvényes törekvéseiben. (Helyeslés a szélsőbalon.) Megköveteli minden állam éi deke, hogy az iskola lehe tőleg jó, lehetőleg fejlett legyen. Hiszen vannak államok, melyek olyan nagy súlyt fektetnek iskoláik fejlesztésére, hogy elismerhetjük azt, hogy ezen államok hatalmuk s vagyonuk nagy gyarapodását nagy mértékben iskoláik jóságának köszönhetik. Mikor a jó népiskolának ily nagy fontosságát kétségbe nem vonhatja senki, mikor nem vonhatjuk kétségbe azt, hogy a jó iskola a jó tanítótól függ, hogy a jó tanítót a jobb fizetés által inkább biztosíthatjuk tnagunkaak, mint a rossz fizetés által, akkor azt hiszem, az az intézkedés, melyet a jelenlegi törvényj t vadat a fizetés javítására magában foglal, kielégítőnek nem mondható. (Ig^z! Ugy van! a szélsőbalon.) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a rendes tanítónak fizetését a tisztes lakáson és negyed holdnyi telken kívtíl 300 frtban, a segédtanító fizetését pedig 200 frtban állapítja meg. Meg vagyok róla győződve hogy azok, a kik azt hiszik, hogy ezen fizetési minimumnak törvénybe iktatása által a tanítók niveauját emelni fogják, s jobb tanítókhoz fognak jutni, nagyon alaposan fognak csalódni. A 300 I forintos minimum a mai viszonyok között nem t
