Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

g ÍM. •mágwt Ilii 1M& április Ü4»» nmiáii* lisabb, 8 a tanügy érdekében kívánatos íeiügyeleti jogokat magának ne biztosítsa. (Helyeslés jobb felől.) És ezzel, azt hiszem, t. ház, talán be is végezhetem a törvény általános ismertetését, annál inkább, mert a törvény pénzügyi vonatkozásait a pénzügyi bizottság t. előadója lesz szíves a házzal megismertetni. Hogy konkludáljak tehát: mivel e javaslat a létminimutnot az egész vonalon ninden tanítónak megadja, s megadja az ötödéves pótlékok alakjában a kellő jövedelem-fokozódást is, mivel a terményekben való járandóságnak kellő időben és qualitásban leendő kiszolgáltatását a tanítók közbejötte nélkül biztosítja, mivel az okozandó nagyobb költségekkel a túlterhelt költségeket és szegényebb felekezeteket terhelni nem kívánja, és mivel végül a nőtanítókat is ép úgy rendeli díjazandónak, mint a tanítókat, a mi nagyon méltányos dolog, s a miben Európa legtöbb törvényhozását megelőzzük: a magam részéről ezen törvényjavaslatot örömmel elfogadom, és kérem a t. házat, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: A pénzügyi bizottság előadója, Fenyvessy Ferencz képviselő úr fog szólani. Fenyvessy Ferencz, a pénzügyi bizottság előadója,* T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Még 189!-beii terjesztette be a jelenlegi igent, kul tuszminister úr azon törvényjavaslatot, mely most kerül a t. ház tanácskozása elé. Nekem, mint a pénzügyi bizottság előadójának, nincs jogomban, de ha volna is jogom, még akkor sem tartanám szükségesnek bővebben kutatni, hogy mik voltak, és mik lehettek okai annak, hogy a már két év előtt a t. ház elé terjesztett törvényjavaslat csak most kerül a t. ház napirendjére. Azt hiszem, hogy talán mentségül úgy a t. háznak, mint a bizottságnak, utalhatok, — s teszem ezt minden legkisebb kritikai megjegyzés nélkül, — részben az állami közigazgatás nagy vitájára, az országgyűlés feloszlatására, a parlamenti választási campagne-ra, utalhatok a költségvetési viták nagy terjedelmére és az időközben felmerült és elintézést nyert törvényjavaslatokra. De ezen két év sem volt, fájdalom, elégséges arra, hogy azon inteutio, melyet a nimister úr a törvényjavaslatban kifejezésre juttat, és hogy azon alapelv, hogy a községi és felekezeti elemi iskolák tanítói csak 300 forint minimumban részesüljenek, változást szenvedjen, lassanként ezen minimum magasabbra emelkedjék, és a korpótlék is nagyobban, jobban és erősebben biztosíttassék. Nem volt elég, mert ugyanazon okok, a melyek a t. minister urat kéuyszerítették arra, — mert, hogy örömmel tette volna, azt senki rá nem foghatja, — hogy a községi és felékezfcti tá^ nítóknak a minimumát nem az államival egyenlően rendezze, hanem csak 300 forintban állapítsa meg, úgy, miként 25 évvel ezelőtt a törvény megállapította, fájdalom, ugyanezen okok két év után is szerepelnek úgy a t. minister úr elhatározásában, mint a két bizottság felfogásában. A pénzügyi bizottság, habár részéről elég lett volna arra utalni, hogy maga a közoktatásügyi bizottság, a mely főleg kulturális szempontból nézi és nézte a javaslatot, kénytelen volt elfogadni a 300 forint minimumot, annyival inkább nem tehetett mást, mint azt, hogy kedvetlenül bár, a törvényjavaslat álláspontjára helyezkedett. A pénzügyi bizottság hivatása, feladatköre hozta magával azt, hogy az ágy is eléggé megterhelt államkincstárt, az adózók vállait újabb teherrel ne sújtsa. És épen azért a pénzügyi bizottság kötelességének ismerte ezen pénzügyi terheket a t. képviselőházzal bővebben megismertetni. Azért fog találni minden t. képviselőtárssm a pénzügyi bizottság jelentésében szorosan és szigorúan felhozott statisztikai detailokat arra nézve, hogy miaő pénzügyi eredmény állna be, ha például a t. ház azon álláspontra helyezkednék, hogy ne 300 forintban, hanem 400 lorintban állapíttassák meg a minimum, hogy minő pénzügyi eredmény állna be akkor. ha esetleg az 500 forint minimum, és ha a t. ház pláne elfogadná a tanítói körök összeségének óhaját, hogy a minimum 600 forint legyen. Azt hiszem, nem szükséges fárasztanom a f. házat a számok felsorolásával, elég ha utalok a pénzügyi bizottság jelentésére, és itt csak egyszerűen felhozom, hogy azon esetre, ha a t. ház többsége 400 forintban állapítaná meg a minimumot, akkor 1,442.334 forint volna a pénzügyi eredmény, 600 forint minimumnál pedig 16.318 állás után 4,221.171 forint. Azonban a pénzügyi bizottság, a midőn ezeket constatálja, mint hiteles adatokat, egyúttal rámutat jelentésében arra, hogy e javaslatnak, szemben ezen kevésbbé kedvező lényegével és álláspontjával, van igen sok előnye, a melyet elfogadni nem lehet és nem szabad. (Úgy van! jobb felöl.) A jelentés felsorolja, hogy ezen előnyök miben állanak, s hogy azok a tanítók helyzetének javítására miképen folynak be, főképen a korpótlékok üdvös intézményének a behozatala által. Midőn ezeket elősoroltam, engedje meg a t. ház, hogy egy sajtóhibára is rámutassak, a melyet különben mindenki észrevesz, a ki a jelentést kegyes volt elolvasni, nekem azonban kötelességem azt konstatálni. (Halljuk! Halljuk!) A jelentésben ugyanis fel van hozva, hogy az államilag nem segélyezett községi tanítók korpótléka minő eredményt hoz létre? De itt ezen