Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

ÍU. országos fllés t8í>3 májfis S-án, swrMn, m ily személyes indokból reflektál valakinek beszédére : akkor nekem erre csak az a megjegyzésem, t. minister úr, hogy modoromat illetőleg soha nem kértem fel bíróul, sem ilyenül el nem fogadom; (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) a magam részéről pedig kijelentem, hogy a modor felől nekem is az a véleményem, hogyha egy minister nem érdemlegesen reflektál egy képviselő beszédére, hanem csak személyes szempontból: ez a modor meg nekem nem tetszik t. minister úr s így quittek vagyunk egymás felfogását illetőleg. (Élénk helyeslés a szélsőbálon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Nagy zaj a szélsőbalon.) Nagyon sajátságos, hogy a képviselő úr zokon vette azt, a mit modoráról mondottam. Ha jól emlékszem, azt gondolom, — majd fogjuk látni a gyorsirodai közlésből, — csak annyit mondottam, hogy én azt a modort, melyet a képviselő úr használt, használni nem szeretem. Polónyi Géza: Azt mondotta, hogy nem tetszik a modorom! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Én azt mondtam, hogy a t. képviselő úr oly modorban szólott, a melyet én használni nem szeretek. (Úgy van I jobb felől.) Ezt mondtam, ezt most csak ismételhetem. (Zajos hélyeslé* a jobboldalon. Zaj a szélsőbálon.) Elnök: Szimiy Gyula képviselő urat illeti még a szó! Szinay Gyula: T. ház! (Nagy zaj a balés szélsőbalon.) Csak nagyon rövid időre kérem a t. ház szives türelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Azokat az érveket, (Halljuk! Halljuk!) a melyekkel magam, de különösen elvtársaim az általam beterjesztett határozati javaslatot támogatták, megdöntve nem látom, ugyanazért (Halljuk! Halljuk!) határozati javaslatomat, melyhez sem hozzáadni, sem elvenni valóm nincs, vál tozatlanúl fentartom, s egy pár szóval csupán azon argumentumokra kiváaok reflektálni, (Nagy zaj. Félkiáltások a szélsőbalon: Így nem lehet beszélni !) melyeket felekezeti szempontból felhozui hallottunk. Nem akarom ezúttal vitatni, vájjon azoknak van-e igazuk, a kik azt mondják, hogy az állam befolyását az iskolákra a segélyezési összegnek bizonyos fokához kell-e kötni, vagy azoknak, a kik azt a segélyezés elvéhez kötik, hanem igenis vitatom azt, s ezt kénytelen vagyok tenni Kiss Albert elvtársammal szemben is, liogy akkor, mikor azt az Összeget, melyet a tanítók számára megadandónak s jogosnak tartunk, s melynek jogosságát elismerte Kiss Albert elvtársam s bensejében a minister úr is, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) a felekezet a tanítóknak megadni nem tudja, akkor szerintem felekezeti szempontból nem szabad elzárkózni (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) az elől, hogy tehát adja meg a tanító létfentartásálioz szükséges további öszszeget maga, az állam, (Zajos helyeslés a szélsőbálon.) ha bár ezzel az állami befolyást bevitetik is az iskolába. A t. közoktatásügyi minister úr azt mondotta, ha a minimum 300 f.irintou felííí állapíttatik meg, akkor az állami befolyás az iskolák igen nagy részébe a felekezeteknek erre vonatkozó kifejezett akarata nélkül bevitetik. Ez egészen feltételes állítás, attól van feltételezve, hogy e javaslat a 60 forint segélyösszeghez köti az állam befolyásának érvényesülését. Engedelmet kérek, ki fogja azt nekem bebizonyítani, hogy ez a 60 forint oly fix összeg, mely változhatatlan, melyet följebb emelni nem szabad. Hiszen ha a tanítói fizetés minimumát nem 300, hanem magasabb összegben állapítjuk meg és azt akarjuk, hogy az állam befolyása még is csak 52°/o-ban álljon az iskolákra nézve, méltóztassék a 60 forint helyett 160 forinthoz kötni az állami befolyást. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ennek a befolyásnak az érvényesülése százalékokban azonnal ott lesz, a hol van most^ a jelenleg kontemplált állapot mellett. (Helyeslés aszé'sőbalon.) Még csak egyre kívánok megjegyzést tenni. Azt mondotta az igen t. kultuszminister úr, hogy ha így haladunk tovább a költekezés terén, mint a hogy most megindultunk, rövid idő után ott lennénk ismét a deficitek tekintetében a hol voltunk. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel szemben az a megjegyzésem: a múlt vita alkalmával a t. honvédelmi minister úr arra figyelmeztetett minket, hogy legyen bátorsága a képviselőknek szükségesetén a nem népszerű eszmék hangoztatására is; én pedig kapcsolatban a most fölvetettekkel, azt kérem, hogy legyen bátorságunk nekünk ott, a mikor kell, a. hadügyi túlköveteléseket megtagadni, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és akkor nem fogunk abba a helyzetbe jutni, hogy azok miatt a néptanítók jogos igényeit ki ne elégíthessük. Ez az, a mit megjegyezni akartam, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Kammerer Ernő előadó: Nem akarom magamat kivonni azon helyzet hátrányai alól, melylyel az előadói szerep rendszerint jár. A vita kezdetén még nincs felkeltve az érdeklődés, mikor pedig a vita be van zárva, a ház anynyira türelmetlen, hogy újabb érveket hallani nem akar, (Nagy zaj.) s ezért csak egy pár nagyon rövid reflexióra leszek bátor szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Erveimet első beszédemben bátor voltam előadni, a melyekkel bizonyítani óhajtottam, hogy a népoktatási törvény végrehajtása s az oktatás organikus fejlesztésénél fogva tovább nem mehetünk a mostani minimumnál, (Nagy zaj a szélső balo'dalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) mert figyelembe