Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-211
151 Öli. emáfós ülés WW. május 8-á n , szerdán. kell vennünk a felekezetek anyagi helyzetét, autonóm jogait és az ország tényleges viszonyait és fmancziális helyzetét is. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni s az előadó urat meghallgatni. (Helyeslés jobb felől.) Kammerer Ernő előadó: Ezen argumentumokkal Tótli János és Madarász Imre képviselő urakat kivéve, senki sem foglalkozott. (Halljuk! Halljuk!) Nekik ezt köszönettel nyugtázom és kijelentem, hogy Madarász Imre úrral szemben még lesz szerencsém az 5. § nál álláspontomat kifejteni. Érveim, t. ház, meg nsm czáfoltatván, nem akarom azokat ismételni s áttérek néhány rövid •megjegyzésre. A filantrópia sugallta őszinte érzéssel, megható színezésében és elassicus realitással mutatták ki a szónokok közül többen a néptanítók nyomorát. Igazán Do?tojewsky-féltí íajzok ezek Rembrandt sötét világításában. (Nagy zaj és nyugtalanság bal felől. Felkiáltások: Tessék megpróbálni csak két hétig!) Művészi és Ízléses rajzok ezek, t. ház, a tanítók csontjaiból főzött enyvről, a kimúlt tehénről,a nyomorúság éhség-morzsáiról, a piócza szedésről sfb. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A leírások szépségét elismerem, és tudom is méltányolni; és épen azért, mert méltánylom, hivatkozom rájuk és idézem fel még egyszer a t. ház emlékezetébe, mert ezek mindmegannyi argumentumok ezen javaslat mellett, mivel a t. szónokok egyike sem bizonyíthatta be és nem is tudja bebizonyítani, hogy nem azokról az állásokról van szó, melyek messze alatta állanak a minimumnak, és hogy nem azokról az állásokról volt szó, a melyek épen ezzel a javaslattal a legtöbb és a legnagyobb előnyöket fogják nyerni (Mozgás a szélső baloldalon.) Erről a művészi magaslatról Polónyi Géza t. képviselő úr szállott alá a reális életnek talajára, és ő egy számítást tett, melylyel igazolni akarta, hogy a létminimum a tanítóknál legalább is 510, vagy 520 forint. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Én ezen számadatokat hajlandó vagyok elfogadni, csak egy rectificatióval élek, és ezzel teljesen tisztába jövünk egymással. (Halljuk! Halljuk!) Ha kihagyom Polónyi Géza képviselő úrnak számításából azt, a mit a természetbeliekre vett fel, — bocsánat a részletekért — minő a tej, zsir, főzelék, zöldség, kenyér, liszt, tűzifa, stb., ha — mondom — ezeket mind kihagyom, mert a falusi tanítói állomások rendszerint kisebb mezőgazdasági birtokokkal vannak kapcsolatban, (Ellenmondás a bal- és a szélső baloldalon.) és mert ők természetben is kapnak járulékokat, akkor épen elérjük a 300 forint minimumot, (Úgy van! a jobboldalon.) s e mellet még sok oly apró élvezeti dolgot engedhet meg magának á tanító, á melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam tőlük megtagadott. (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Különben régi mondás az, hogy a tanító nyomorát a tanítókban beálló szükség orvosolja. Külföldön is a legtöbb helyen így történik. Azt hiszem, hogy annak, miképen vannak díjazva és ellátva tanítóink, épen ez legbiztosabb mértéke, mert ha annyira rosszul van díjazva a tanító, hogy nem élhet meg, akkor természetes, hogy e pálya vérszegénynyé válik, és nem képes többé a rendelkezésre álló állomásokat betölteni. (Úgy van! jobb felől.) Épen azért hivatkozom arra, hogy 1868 óta a tanítói állomások évi szaporodása átlag 385 volt; úgy, hogy ma 9500 tanítóval van több, mint a mennyi volt 1868-ban. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mind okleveles?) Ezenkívül 1200-nál több oly állomás van, a hová időközben okleveles biró tanítót alkalmaztak. Tehát nemcsak a 25.000 állomáson előforduló üresedést és a természetes változást kellett a tanítő-képezdékuek kielégíteni, hanem mintegy 9500 új állomást és ezen felül az oklevéllel nem biró tanítók közt beálló fogyatékot is. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Ily óriási fejlődés, lendület és az állások ily szaporodása mellett nem találnám csodálatosnak, ha ma tanítói szükségről lehetne szó (Felkiáltások a szélsőbalon: Van is!) Pedig az összes állások, melyek még betöltve nincsenek, vagy betöltés alatt állanak, körülbelül 200 at tesznek ki. Kemény Pál: Oklevéllel birnak valamennyiéi i ? (Nagy zaj.) Kammerer Ernő előadó: Az 1868: XXXVIII. tcz. megengedvén, hogy a ki oklevéllel nem bír, állásában maradhasson, nem tudom, hogy a t. képviselő úr micsoda módon hagyná ki ezeket, a kik ha qualificatioval nem birnak is, mégis a hosszas gyakorlat iskolájában megedzve igen jó szolgálatot tehetnek a tanügynek ? (Zajos ellenmondások a szélsőbalom.) Hogy visszatérjek tárgyamhoz, tanítói hiányról ez idő szerint tehát nem panaszkodhatunk. (Zajos ellenmondások és félkiáltások a bal- és szélsőbalon: Dehogy nem!) Bánó József: Harmincznyolcz görögkatholikus iskola szünetel, mert nincs tanító. (Úgy van! bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Kammerer Ernő előadó: Ha már most a megélhetést a fokozódó jövedelmekkel bizto sítjuk, nyugodtan tekinthetünk a jövőbe, mert e , pálya vonzó ereje, mely eddig sem csökkent, jövőre csak fokozódik, és így az állomásoknak megfelelő erőkkel leendő betöltése nehézségekbe ütközni nem fog. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Szerettem volna még kiterjeszkedni arra a szerintem méltánytalan álláspontra, melylyel e
