Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

Ült országos ülés 1883. május 3-ási, szerdAtt, 145 tak, kijelentették, hogy a pártnak, azon általam tolmácsolt javaslatához hozzájárulnak. Sőt több történt: talán egyetlenegy eset volt, mikor a közoktatásügyi bizottság előadója fölállott arról a székről, és kijelentette, hogy a határozati javaslattal érdemileg egyetért, csakis annyiban kifogásolta, hogy annak valósítása általam határidőhöz, az 1892-ik évi költségvetés tárgyalásához köttetett. Mikor ez megtörtént, t. ház, felállott a mélyen t. közoktatásügyi minister úr, és határozati javaslatunkra vonatkozólag a következő nyilatkozatot, illetőleg Ígéretet tette: (olvassa) »Ismételten és határozottan kijelentem, hogy a tanítói fizetéseket a jelen állapotban meghagyni absolute lehetetlennek tartom, és hogy okvetlenül kell intézkedni az iránt, hogy a tanítók fizetése véglegesen szabályoztassék. De ha e tekintetben bizonyos határon túimegyitnk, s ha bizonyos túl nagy kivánságoknok kívánunk hódolni, akkor lehet, hogy ez által veszélyeztetjük magát a czélt. Nekem első sorban az lebeg szemem előtt, hogy biztosítsuk legalább minden tanító számára a törvény által eddig megállapított minimumot; és pedig nemcsak az állami iskoláknál, a hol tényleg ennél nagyobb fizetések is vannak, nemesak a községi iskoláknál, hanem a felekezeti iskoláknál is. Sőt tovább mehetek, t. ház, s kijelenthetem, hogy ez iránt máitörvényjavaslat készül nálam, a melyet — reménylem — nemsokára be fogok a t. háznak nyújtani. Alapszik pedig a törvényjavaslat azon, hogy Magyarország összes elemi iskoláiban minden tanítónak legalább is 300 írt fizetése legyen, és hogy a tanító e fizetést készpénzben kapja, ne pedig mindenféle terményekben, és hogy ne legyen kénytelen azt xígyszólván összekunyoralui. Minthogy pedig, mint méltóztatnak tudni, sok helyütt a felekezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt a minimális 300 frtot biztosíthassák, önként érthető, hogy az államnak segélyezőkép fog kelleni közbelépni. Ebből jelentékeny teher fog az államra hárulni, mely eddigi számításaim szerint körülbelül 6—7 százezer frtot tesz, de ha az állam e nagy terhet elvállalja, természetes, hogy ezzel szemben az államnak bizonyos jogokat is kell biztosítani arra nézve, hogy micsoda tanerővel láttatik el az iskola. Ez a javaslat készülőfélben van, és én reménylem, hogy nemsokára be is fogom azt nyújthatni.« A t. minister úr ezen igérettétele alapján a függetlenségi és 48-as párt összes jelenvolt tagjainak nevében és megnyugvásával a határozati javaslatot visszavettem, a ház egyhangú helyeslése közt. Már most kérdem, t. ház, vájjon a lárgyalás alatt levő, a községek és felekezetek által fentartott elemi iskolákban műKÉPVH, NAPLÓ. 1892—97. Xil. KÖTET. ködo tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat nem az általam felolvasott ministeri nyilatkozatnak, illetőleg ünnepélyes ígéretnek hü és lelkiismeretes beváltása-e? (Helyeslés jobb felöl.) Ily szempontból bíráltam én ezen törvényjavaslatot, ki azon ministeri ígéretet folytonosan figyelemmel tartottam, ki annak végrehajtását meg is sürgettem. Ily szempontból bíráltam a törvényjavaslatot a közoktatási bizottságban, ily szempontból igyekeztem annak egyes szakaszait módosítani, ezen intézkedéseit javí-. tani; ily szempontból bírálom most itt a képviselőházban, ily szempontból fogadtam el ott, ily szempontból szavazok rá itt, mert én meggyőződésemmel ellentétbe jutni és következetlen lenni nem tudok. (Helyeslés a jobboldalon és szélsőbal felöl.) Az aztán más kérdés, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása, sőt végrehajtása által rendezve lesz-e Magyarország minden néptaní-: tójának fizetése és anyagi ügye végleg és teljes mértékben. Itt nem foglalok el, t. ház, új álláspontot, itt csak azt méltóztassék megengedni, hogy következetességem bebizonyítására ugyanakkor tartott beszédemnek azon egyet'enegy pontját felolvashassam, mely épen e tárgyra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Ezt mondtam akkor : »Nézetem szerint még ez által nem lesz megoldva a tanítói fizetések rendezésének kérdése. Minél nagyobb képzettséget követelünk a tanítói testület egyes tagjaitól, minél nagyobb azon munkáasági kör, és minél hívebben teljesítik munkásságukat, annál jogosabbaan kívánják azon tanítók fizetésük rendezését, annál jogosultabbak azon kérvényeik, melyek e ház asztalára naponkint letétetnek, és mi, e háznak tagjai, annálinkább és erősebben vagyunk kötelezve, hogy a tanítók kérelmének szavát meghallgatva, most intézkedjünk.« Most már, t. ház, a tanítói fizetések rendezésének nagy kérdésére térek át. Magamnak társadalmi és egyházi téren idáig kifejtett, sőt itt e képviselőházban több, mint egy évtizeden át folytatott összes működésével jönnék ellentétbe azon pillanatban, a mikor a tanítói fizetés rendezésére vonatkozó reményemről letennék, a mikor egész erőmmel annak megvalósítására nem törekedném. Ha valaki, úgy bizonyára én, nyíltan és őszintén törekszem a tanítói fizetések rendezésére; de meg vagyok győződve, hogy e törvényjavaslat keretében az nem valósítható. Nem elegendő erre az 1868: XXXVIIL tcz. azon revisioja, melyet a t. nemzeti párt han goztatott. Többre lenne itt szükség. Szükség lenne az 1868-iki XXXVIII-dik törvény alapos megváltoztatására, alapelveinek megdöntésére. (Helyeslés a szélsőbalon.) Köztudomású, hogy 19