Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-211
Éli. orsBAgrds ütés 1898. május B-án, ssordáii, f4g óra müivä mi lesz a szavazás eredménye í Hova billent a t. ház bölcsesége? Madarász József: Tudják már ők azt előre ! Papp Elek: De, t. ház, a néptanítók sorsa annyira elhagyatott, hogy őket szóval kielégíteni vajmi nehéz lesz. Eszembe jut ennél a tanácskozásnál Athene és Spárta ügye. A spártaiak nagyon szűk szavúak voltak: az athéniek ellenben nagyon míívelt és nagy szónokok valának. Egyszer azonban Athénben nagy szegénység uralkodott; elmentek a spártaiakhoz és roppant nagy dikcziókat tartottak. A spártaiak nem értették meg őket, de mikor az üres zsákokat elővették, rögtön megértették kívánságukat és tele töltötték a zsákokat. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mi is ne dikcziózzunk a felett, hogy a néptanítók hivatása milyen fontos, hanem nézzük, hogy a zsákjuk üres, s töltsünk bele legalább annyit, a mennyiből tisztességesen megélhetnek. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) És ez t. ház, nem is lehetetlen dolog, mert én nem vagyok és nem lehetek azokkal egy véleményen, kik azt mondják, hogy az államháztartás egyensúlya fel fög billeni, ha a tanítóknak évenkint 3—4 millió forintot adunk az állam pénztárából, hiszen költségvetéseink és zárszámadásaink lezáródtak már 24—25 —40 millió forintos deficittel, és akkor senkinek sem jutott eszébe a túloldalon, hogy azt mondja: nem adunk új czizmát a katonáknak, nem üttetünk czizmájára új sarkantyút, nem cseréljük ki nadrágját és nem fogjuk a sárga gombot fehér pitykével felváltani. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mikor (Halljuk! Halljuk!) Hugó Viktor a tender munkásairól czímü munkájában megemlékezik a tenger munkásainak szörnyéről, s azt leírja, azt mondja, hogy ez oly iszonyú állat, mely nem megeszi, hanem megissza az embert, összegyúrja, magához húzza s azután magába szívja. Ha a víznek van ily szörnye, a mi szárazföldünknek Magyarországnak is van ily szörnye, monstruma és ez az u. n. közöshadsereg (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) a mely azonban lényegében császári hadsereg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A földesúr, a foldmívelő gazda, a napszámos, az iparos, a hivatalnok, a művész, a pap, a világi ember, a dúsgazdag tőkepénzes, az utcza sarkán ácsorgó hordár, a dinasta és a proletár mind ennek dolgozik, ennek henyél, ennek alkot, cselekszik és munkálkodik. Ez a közös hadsereg ; iz, melynek üres rostáján keresztül hull a nép ffumkájának véres verejtéke, szorgalma, (Igaz! Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez az a dob, a melyen a szegény embernek feje alól az utolsó párnát is ellicitálják. És a mikor e közös hadseregnek, molochnak telhetetlen gyomrát folyton tápláljuk, tömjük, a magunk munkájával és izzadságával, a néptanítóktól a filléreket is megvonjuk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azoktól a néptanítóktól, a kik értelmes katonákat nevelnének a hadseregnek; ha ugyan önálló hadseregünk volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Financziális érvekkel ne álljon elő tehát senki akkor, mikor túlterheljük magunkat a hadsereg fentartása czéljából, ne álljon elő jó tanácscsal, ha ott, hol takarékoskodni kellene nem takarékoskodunk, és nagylelkűen osztogatjuk a nyugdíjakat a miuistereknek és a nemzet vagyonából dobzódó hű mame'ukoknak s egyedül a néptanítókat tekintjük olyan páriáknak, kiknek továbbra is szükséges és kell. hogy a haza és az állami egyensúly fentartása érdekében éhezzenek. Kérdem én, vájjon van-e a magyar társadalomnak betűvel foglalkozó osztálya, mely inkább tudott volna tűrni, nélkülözni ós remélni, mint a tanító? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mennyi ideje már annak, hogy úgy tartjuk őket, mint a czigány a lovát: hazugsággal, (Élénk helyeslés, tetszés és derültség a szélső baloldalon.) s mikor egyszer végre-valahára elkövetkezett az a pillanat, hogy most már nemcsak »vitam et sanguinem«-et kiáltunk, hanem adunk is nekik valamit, ismét azt mondjuk, hogy csak várjatok, mert megtalál billenni az államháztartás egyensúlya és annak ti lesztek az okai. Járjatok továbbra is rongyban, járjanak gyermekeitek mezítláb, és majd ha megvénültök, akkor, t. i. 35 év múlva, kaptok pótlékot 70°/o-ot. Hiszen a néptanítóknak arra volna inkább szükségük, hogy alapfizetésüket emeljük M, hogy az apró gyermekeit legyen miből fentartani, taníttatni a néptanítónak, hisz ezek a szegény tanító fiúk oly becsületesek és hálásak, hogy mikor már nagynehezen felneveli őket a szüle, úgyszólván a saját véréből, akkor hálából elaggott apjukat, szüleiket és családjukat segélyezik. Addig kellene tehát segíteni a szegény néptanítókon, míg szükségük van arra, hogy apró gyermekeiket felnevelhessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ház türelme e kérdésben már ki van fáradva. Ki van fárasztva egyrészt azoknak a türelme, a kik mindenáron akarnak segíteni a néptanítók sorsán,(Úgy van! a szélsőbalon.) másrészről, hiszem, hogy kellemetlenül érzik magukat azok, a kik bizonyos pártköteléknél fogva, talán jobb meggyőződésük, talán szívük sugallata ellenére a néptanítók érdeke ellen kell, hogy szavazzanak. Azt hiszem, t. ház, hogy a mikor a képviselőház szívének gyöngédségére és a mi kezünknek a bőségére appelláltak, a néptanítókkal szemben csak egy szívünk s egy akaratunk lehet. Az angol azt mondja: A hol akarat van, ott mód is van. (Úgy van! a ssélső-