Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

•j 4,| 211. ers8ägo« ülés i§#8, májas S.án, szerdán. attól tartok, hogy hasonló eset fog beállni a a népiskolákra nézve is. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Az sem tarthat vissza a fizetések felemelésétől, a mit a t. közoktíit isi mini^ter úr felhozott, hogy lelkészi állások is vannak 4—5 száz forint fizetéssel. Hiszen ;iz egyik méltánytalansággal ne akarjuk megokolni és rendszeresíteni a másik méltánytalanságot. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Emeljük fel a lelkészek fizetését is úgy, a mint azt képzettségük, és hivatásuk komolysága szintén megkívánja. Ha a felekezet szegény, adjon az állam azon felekezeteknek is alapítványt, a melyeknek még nem adott, és akkor ezek is meg fogják gyógyítani azt a bajt. Igen szép beszédeket hallottunk arról, hogy milyen nemes, magasztos foglalkozás a tanítói foglalkozás. Az eszményekért való küzdelemre könnyen lelkesíthet az, a ki kényelemben jólétben, sőt bőségben él, de a legnagyobb hivatást is lelkesedéssel teljesíteni, nyomorogva, azt embertől követelni nem lehet. (Igás! Úgy van! ssélsö baloldalon.) És ha oly magasztos foglalkozás a tanítói, hogyan van az, hogy a módosabb családok gyermekei, akármilyen ideális felfogásuk legyen is különben a tanítói pályáról, arra még sem adják magukat, és viszont honnan van az, hogy a róm. kath. papi pályára a melyen pedig a családi élet tiszta örömeiről is le kell mondani, mégis a legelőkelőbb és leggazdagabb családok gyermekei tódulnak ? (Derültség a szélső baloldalon.) A Batthyányi, Széchenyi, Majláth, Csáky-családok gyermekei a papi pályára mennek, de, hogy népiskolai, vagy középiskolai tanító lett volna valamelyik, azt még nem hallottam. (Zajos derültség, helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A tanító postánál, távirdánál, vasútnál, banknál, magánintézetnél kényelmesebb, függetlenebb és jövedelmezőbb állást foglalhatna el. Innen van, hogy különösen szegény családok gyermekei mennek erre a pályára, mert itt, úgyszólván; már jutalom van kitfízve annak a ki erre a pályára szánja szegény fejét is itt megkönnyítik neki legalább azt, hogy oklevelet szerezhessen. A tanítónak is vannak jogai a társadalommal szemben, és vannak kötelességei maga és családja irányában. A tanítótól az állam, az egyház, a társadalom igen sokat követel és sokat vár. Egy jó tanítónak hatása meglátszik egész környezetén. Tanulékonyabb lesz mint katona, ügyesebb mint a gazda, életrevalóbb mint kézműves, törvénytisztelőbb mint polgár az, a ki jó isko- i Iában tanúit. (Helyeslés és tetszés ssélsö balólda- j Ion.) A jó iskola a jó tanítótól függ, a jó tanító ' pedig megérdemli a jutalmat, melyet fáradsággal, nemes idealismussal valóban megszolgál. Ebből a szempontból pártolom Sziuay Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Horváth Ádám jegyző:Papp Elek! Papp Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egyáltalában nincs szándékomban bővebben fog lalkozni azzal a kérdéssel, hogy a népnevelés ügye mily fontos. Hiszen a t. házat sérteném meg azzal, ha azt magyarázgatnám, hogy úgy politikai, mint társadalmi, úgy erkölcsi, mint sok más tekintetekben legelső és legsürgősebb feladatunk az, hogy a népnevelés ügyét arra a színvonalra emeljük, a melyre, hogy emeltessék, a kor kívánalma megköveteli. Hiszen ma már a vak is látja, hogy a népek műveltségi fokától függ nemzetünk jövője, jóléte. (Igaz! Ugy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Ennélfogva én egyenesen áttérek azon kérdésre, a mely az eddigi tanácskozásnak, úgyszólván tengelye. A kérdés az, hogy a népnevelés ügyén lendítsünk az által, hogy a tanítók sorsát, anyagi helyzetét némileg biztosítjuk, s őket a múlthoz képest előnyösein helyzetbe juttatjuk. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, a népnevelés ügye eddigelé a számításból úgyszólván egészen ki volt hagyva. Az állam a népnevelés ügyével vajmi keveset foglalkozott. Mutatja ezt költségvetésünk, melyben a népnelésre mindössze 1,700.000 írt van felvéve. Eddig a népnevelés ügye hátraszorított, mostoha gyermeke volt az államnak, a mely egyesek s az egyházak kegyelméből élt és tengődött, holott pedig a népnevelés nemzeti ügy, nemzeti érdek. (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) És nem tagadhatja senki, hogy egész Európában az államok legmelegebben karolják fel a népnevelést. Ott van Anglia, a hol igazán féltékenyek voltak a felekezetek a maguk jogaira, ott a népnevelés csak akkor vett nagyobb lendületet, a mikor az állam segítségükre ment a felekezeteknek. Mi nem kívánjuk azt, hogy az állam már most fedezze mindazon kiadást, a mely a nép nevelés előmozdítására feutartására megkívántatik. De annyit legalább követelhetünk, hogy az állam azon iskolafentartó felekezeteknek és községeknek segítségére legyen, a melyek már csaknem összeroskadtak az állam érdekeiben rájuk rótt terhek alatt (Igás! Úgy van! a balés ssélsö baloldalon.) T. ház! Lehet a felett a kérdés felett vitatkozni: vájjon 400, vagy 600 frt legyen-e a minimum ? Lehet nekünk itt e képviselőházban e felett vitatkoznunk, a kik tele gyomorral jöttünk ide tanácskozni azon szegény tanítók sorsa felett, kik most nyughatatlanul várják, hogy pár