Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

1<|! 210. omíigos ftlls 18S>8, május 2-án, lce<j«eü, ködéséhen azután sem a népszerűségre való tö' rekvés, sem a népszerűtlenségtől való félelem őt el nem térítheti. (Helyeslés bal felöl.) És Magyarország egészséges közvéleménye és magyar pnrlament ellenzéki pártjainak politikai felfogása nevében kell tiltakoznom a t. államtitkár tírnak azon kijelentése ellen, hogy akkor, midőn a magyar népoktatás ügyét reformálni akarják, népszerűtlenséghez jutnának. Ha ez így volna, egé; Bégtejen volna Magyarország közvéleményef és Magyarország ellenzéki pártjainak felfogása. De ha azon reformtörekvés leple alatt a vegetationak továbbfolytatását akarja a közkormányzat meghonosítani, akkor mutatkozik azon egészséges közvélemény, és akkor kötelességük az ellenzéki pártoknak tiltakozni az ellen, hogy reformtörekvések leple és czíme alatt további vegetálás honosíttassék meg. (Helyeslés hal felöl.) És ha a t. kultuszkormányza' népszerűtlenségről panaszkodhatik ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, ezen népszerűtlenséget tulajdonítsa annak, hogy a reform színe alatt épen hátrafelé menő irányzatot követ. Kijelentettem t, ház, hogy a, törvényjavaslat keretébe beillő minden egyes kérdéssel tüzetesen foglalkozni épen a t. ház iránti kellő méltánylat és a t. ház idejének kellő megbecsülése szempontjából nem kívánok, de kötelességemnek tartom igénytelen nézeteimet kifejteni és elfoglalandó álláspontomat indokolni azon négy módosítással szemben, a melyek az í. §-náJ beadattak. Az első javaslat, a melyet Szinay Gyula t. képviselőtársam és barátom tett, és a melynek eredménye az lenne, hogy a t. ház, ha a javaslatot elfogadja, 600 frtos minimumra fogja felemelni a tanítói fizetést. Osztozom t. barátom azon érvelésében, hogy 4 millión felüli többlet állna he ezen 600 frtos minimum megállapítása esetén, osztozom azon nézetében, hogy a t. kormány részéről tett pénzügyi ellenvetéseket komolyaknak nem tekinti, nem osztozom azonban azon nézetében, a melylyel pártom t. tagjának, Kovács Albertnek azt az állítását és azt a kijelentését és azon úgyszólván intését, hogy a 600 frtos minimumot ne igyekezzenek törvénybe iktatni, mert az a mai pénzügyi viszonyok közt lehetetlen, hypothesisnek jelentette ki; nem osztozom Szinay t. barátom azon kijelentésében, hogy a Kovács Albert t. képviselőtársam felfogásában valósággal osztozni nem lehetne. Azután nem is követhetem én őt arra a térre, a melyen kijelenti, hogy abban, a mit jogosnak tart s erre való törekvésében nem hátráltathatja senki, és fentartja a 600 frtos minimumot, mert annak igazságosságáról meg van győződve. Én a politikában nem csupán az abstract igazságot tekintem, és mint a törvényhozásnak tagja, a kötelesség és felelősség érzetének tudatában, a melyet teljes mértékében fel kell ismer* nünk, nem zárkózhatom el az elől, hogy a magyar törvényhozást összességében sohasem egyéni nézet, sohasem hajlam, sohasem az abstract igazság elvei kell, hogy vezessék a törvények alkotásában, hanem mindig annak kell az uralkodó szempontnak lennie, a mely egyúttal a törvényhozás irányát is föltétlenül megadja, hogy az igazság a lehetőséggel, az egyes állami érdek, az állami élet összes érdekeivel kiegyenlítessék és összeütközésbe ne hozassék. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ha r.rról lenne szó, hogy a néptanítók tisztességes megélhetésének biztosítására 600 frtos minimum szavaztassék meg, meggyőződésem szerint sem amaz, sem ezen oldalon nem találkoznék képviselő, a ki ehhez hozzá ne járulna. Azonban tekintettel kell lenni, meggyőződésem szerint, arra a körülményre is, hogy vájjon a néptanítói intézmény érdeke összegyeztethető-e az állami élet összes érdekeivel, a pénzügyi egyensúly meg nem zavarásával a 600 frtos minimum megszavazása esetén ? És ha 4—5 millió költségtöbblet megszavazásáról volna szó, akkor, a mikor az 1893. évi költségvetés csak 400.000 fit bevételi többletet tüntet fel, nem zárkózhatom el azon aggodalom elől, hogy a 600 frtos minimumnak a költségvetésbe való beállítása a pénzügyi egyensúly megzavarása nélkül nem volna lehetség s. De ha még tovább vizsgáljuk pénzügyi helyzetünket, ha a t. miímterelnök úr, mint pénzügyminister részéről április 24-én hangoztatott önérzetes financzministeri nyilatkozatot készpénznek, új koronáknak tekintjük, még akkor sem zárkózhatunk cl azon való tény elől, hogy egy oly pénzügymimsteri nyilatkozat alapján, mely az összeg megjelölése nélkül, nem a saját tárczája keretében kifeje zósre juttatott nyilatkozat, hanem az ellenzékkel szemben mint ministerelnök által használt raellverés és politikai védekezés hangoztatása volt; a parlament magát már azért sem tekintheti hivatottnak nagyobbmérvű költségek megszavazására, mert — ismétlem — egy oly ministereloöki nyilatkozatot készpénznek sohasem tekinthet, a melynek ellenére az 1893. évi költségvetőben csak 400.000 frt felesleg van fölvéve, az 1891-iki költségek zárszámadásában pedig 35 millió forint pénztári fölösleg van feltüntetve; ezek a feleslegek azonban egyetlen egy költségvetésben sem szerepelnek, s így a pénzügyi helyzet valódi képe nem áll a parlament előtt, Magam is kezdeményező lépésnek tekintem a törvényjavaslatot arra nézve, hogy a kormány Magyarország közvéleményének nyomása alatt arra az útra lépett, melyen a néptanítók helyzetén javítani kivan, és minthogy a jelenlegi pénzügyi helyzet, a pénzügyi egyensúly megza-