Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-210
210. országos ülés 1893. május ä.áii, kedden. 123 várása nélkül a 400 frtos minimumot megszavazhatnak tartora, erre az álláspontra helyezkedem, és a magasabb érdeket, a pénzügyi egyensúly érdekét egyes intézmények érdekeért veszélyeztetni nem kívánom. Ez az ok, mely arra késztet, hogy daczára egyéni hajlamaimnak, daczára annak, hogy a néptanítói intézmény n így horderejét én is elismerem, nem fogadhatom el t. képviselőtársam módosítványát. De nem tartom helyesnek a Berzeviczy Albert t. államtitkár úr által beadott módosítványt sem, még pedig két okból. Mert ez először lehetségessé teszi a kormánynak azt, hogy egyes felekezetekkel, egyes felekezeti főhatósá gokkal discret, vagy indiscret utón külön tár gyalásokat folytasson, egyes felekezeteket előnyben részesítsen, másokat pedig hátrányban hagyjon. Másodszor nem tartom helyesnek azért, mert mindig perliorreskálom az oly törvényhozási actust, mely az egyes állampolgárokra vonatkozó egyenlő mértékűek alkalmazását nem a törvény, hanem a kormány intézkedéseitől teszi függővé. (Úgy van! Úgy van ! bal felö.) Azonban pénzügyi szempontból sem tartom a t államtitkár úr módosítványát elfogadhatónak, sőt, — bocsánat talán az erős kifejezésért, — rossznak tartom azt. Mert vagy áll az, hogy a t. kormány reményli, hogy a felekezeti főhatóságok a 400 frtos minimum alkalmazását igénybe fogják venni, vagy nem hiszi azt. Ha áll az, hogy a felekezeti főhatóságok ezt a 400 frtos minimumot igénybe fogják venni, ha ezt a t. kormány hiszi és reményli, akkor teljesen tarthatlanok az általa felhozott pénzügyi okok. Mert ezek szerint 800.000 frt többletről lévén szó, nem képzelek olyan közkormányzatot, mely egy ilyen törvény meghozatalánál ne azt az esetet vegye fel, hogy minden egyes néptanítónál alkalmazásba kell venni a 400 frtos minimumot. De pénzügyi szempontból is, hacsak a kormány már előlegesen nem egyezett meg az egyes fele kezetekkel, vagy azok főhatóságaival, az ilyen törvény mellett a pénzbeli számítást mindig a legmagasabbnak kell venni; pénzügyi különbség tehát a t. államtitkár úr határozati javaslatában és Bánó József t. képviselőtársam határozati javaslatában tett számítások közt, végeredményében nem szabad, hogy legyen. De, t. ház, én nemzetiségi szempontból sem tartom helyesnek ezen — mondjuk —• facultativ 400 frtos minimum megállapítását. Nem tartom helyesnek azért, mert ezzel a felekezeteket és a nemzetiségeket részben az államkormány tetszésétől teszszük függővé, részben pedig a? államkormány befolyása alól való kibúvó ajtóhoz vezethetné azokat. Én pedig sem azt nem akarom, hogy az egyes nemzetiségekkel és felekezetekkel szemben a t. kormánynak joga legyen másképen mérni, mint a többiekkel, és azt sem aka rom, hogy az egyes felekezeteknek vagy nemzetiségeknek esetleges kortesszolgál átokért a t. kormánynak joga legyen kibúvó ajtót nyitni. (Helyeslés bal felől.) A harmadik módosítás az, melyet Péchy Tamás t. képviselő úr nyújtott be, s a melynek értelme az lenne, hogy az 1879-iki törvény rendelkezéseit teljesítő néptanítók fizetéseit a t. kultuszkormány 400 frtra felemelheti még abban az esetben is, ha a felekezeti főhatóságok azt nem is kérnék. Ha arról volna szó, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat által különleges nemzeti törekvések, és a speciális nemzeti szellem meghonosítását iktassuk törvénybe, akkor a t. képviselő úr módosításához talán hozzájárulnék, de én útgy fogom fel a kérdést, hogy Magyarországon, a magyar törvényhozás termében a szabadelvűség leple alatt, a szabadelvű eszmék hangoztatása mellett teljességgel nem szabad különleges törekvéseket törvénybe iktatni, a mely törekvések arra a meggyőződésre, vagy legalább arra a tévhitre vezethetik a nemzetiségeket, s a mely törekvések s törvényhozási intézkedések alkalmat és ürügyet szolgáltatnak a nemzetiségeknek arra, hogy a magyar állam szabadéi vfísége és loyalitása ellen izgathassanak, s az ellen a külföldön agitálhassanak. Már pedig a t. képviselő úr módosítása tisztán oda fordul, hogy a t. államkormány csak azokn ik a néptanítóknak emelje fel, úgyszólván hivatalból, fizetési minimumát 400 frtra, a kik a magyar nyelv tanítása tekintetében . . . Madarász József: A kik a törvény parancsát teljesítik ! Issekutz GyőZő: Ez speciális intézkedés volna, t. képviselő úr; lehet ezt a törvényt ma itt a parlamentben úgy magyarázni, a hogy nekünk jobban tetszik, de e módosítást úgy kell magyaráznunk, hogy annak éle soha a magyar nemzet türelmessége ellen ne fordulhasson, már pedig, ha olyan módosítváuyt iktat a magyar törvényhozás törvényei közé, a mely kimondja, hogy a kik az 1879. törvény rendelkezéseit teljesítik, azok hivatalból 400 frtos díjazásban részesülnek, ennek mi a consequentiáj a ? Consequentiája az, hogy miután az 1879-iki törvénynek intézkedése, — nagyon természetesen, — sem a református, sem a nagyrészt magyar katholikus, sem a nagyrészt magyar lutheránus egyház felekezeti iskoláira nem vonatkozik, nem vonatkozik azokra, melyek magyar vidékeken magyar tanítók által vezettetnek, hanem vonatkozik a román és szász nemzetiségű iskolákra, és akkor ennek consequentiája az lenne, hogy mi kivételes törvényt hoznánk ez által a református, vagy katholikus 16*