Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

tlO. ©magos illés 1898. májns 2-én, kedáeá. 111 zétí iskolákról van szó, hogy a telekezetekkel az iránt előbb tisztába jön. De bocsánatot kérek, ez csak magán tudomásul szolgálhat egy minis ­térnek, de azt döntő argumentumul az ország szine előtt felhoznia nem lehet, hogy a feleke­zetek mire vállalkoznak. Mi köze van a törvény­hozásnak ahhoz, hogy a felekezetek ebben, vagy abban a dologban miképeo gondolkoznak ? Es ha súlyt helyez a minister arra, itt van a példa, íme az úgynevezett egyházpolitikai kér­désekben a legnagyobb felekezetnek, a katholi­kus felekezetnek sommitásai nyilatkoztak, ő Felségéhez és a főrendiházhoz petitiókat nyúj­tottak be, és a minister nem vette tekintette, sőt ellendemonstratiot rendezett mindenütt a me­gyékben. Hát azt az argumentumot, hogy a fele kezetek így vftgy amúgy gondolkoznak, a törvény­hozás részére el nem fogadom, és kijelentem, hogy én, mint felekezeti ember, nem szeretek szólani, de most az egyszer kénytelen vagyok nyilatkozni, hogy az oly egyházakkal, a melyek­nek nincs autouomiájok, hogy a sommitásaikkal jöjjön tisztába a minister, az helyes lehet; de mivel itt ezt a gyűjtő szót használta, hogy »felekezetek«, azt kell hinnem, hogy ez alatt a protestáns felekezetek is értetnek. Engedelmet kérek, az olyan felekezetnek, a hol autonómia van, az oly felekezetnek csak vagy a zsinat, vagy a zsinatot helyettesítő egye­temes gyűlés adhat lítasítást, más a világon senki. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És ha voltak oly bátor férfiak, kik a felekezet nevé­ben nem tudom micsoda conventiot csináltak a t. minister úrral, méltóztassék nyíltan megmon­dani, kíváncsi vagyok ama férfiakra. A magam részéről, mivel szintén a pro­testáns felekezetekhez tartozom, ha történt ily egyezség, úgy az ország színe előtt nyíltan protestálok ellene. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balon.) T. képviselőház ! Miután ezeknek követ­keztében azt hiszem, röviden kimutattam, hogy ezen 1. §-nak azon intézkedését, hogy 300 frt legyen a minimum, maga a ministerinra is kor­híidtnak mondta; miután kimutattam, hogy pénz­ügyi akadály nincsen; miután kimutattam, hogy a hivatkozás a felekezetekre legalább is légből kapott argumentumnak látszik: ennélfogva a 400 írt megszavazásának többé semmi akadálya nincs. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Es azért kérem a t. házat, méltóztassanak a 400 fitos minimumot megállapítani és azt megszavazni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső­balon.) Elnök: Berzeviczy Albert képviselő úr kíván szólani félremagyarázott szavainak helyre­igazítása ezéljából. Berzeviczy Albert: T. képviselőház! A KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XII. KÖTET most felszólalt Bánó József t. képviselőtársam minapi felszólalásomat teljesen félreértette. Csak­is félreértésének tulajdoníthatom, hogy nekem azt imputálta, hogy a 300 frt minimumot tart­hatatlannak nyilvánítottam volna, és ennek daczára annak elfogadását ajánlottam. En azt modtam, hogy a 300 frt minimumot ma már alapnak kell tekintenünk, melyről a fizetések további felemelésére való törekvésnek már most meg kell indxíltda. Ezt mondottam, vagyis mond­tam azt, hogy törekedni kell a fizetéseknek successive való további felemelésére. Azt hi­szem, e között és a közöttamit t. képviselőtársaim akarnak, hogy t. i. a fizetések most mindjárt az egész vonalon 400 frtra emeltessenek fel, lénye­ges és nagy különbség van, és ennek folytán ezen felfogásom egészen jogosult, vagy legalább is az eltérés ezen felfogásom és t. képviselő urak felfogása között eléggé precise volt ki­fejezve, s azért a t. képviselő úr nyilatkozatát, hogy ezen álláspontom és felfogásom politikai immoralitás volna, egész tiszteletem daczára a képviselő úr személye iránt, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. (Helyeslés jobb felöl.) Hentaller Lajos jegyző: íssekufczGyőző! Issekutz GyŐZÖ: T. képviselőház! A tör­vényjavaslat általános tárgyalásánál a döntő szempontokat annyira kifejtettek minden oldal­ról, — sajnos legkevésbbé azon oldalról, melyen az erkölcsi jelentőség feksziiv mindazon törvény­hozási intézkedésekért, melyeknek szavazataival a t. többség sanctiot ad, — hogy szükségtelennek tartom ezen törvényjavaslat keretében felmerülő minden kérdésnek kimerítő fejtegetésével a t. ház idejét igénybe venni. De szükségesnek tartom a politikai felfogások helyesbítése szempontjából, és hogy a törvényhozás termében élne hangozzék egy olyan nézet, melyet a t. államtitkár úr múlt­kori beszédében kifejezésre juttatott, a nélkül, hogy ezen téves felfogás ellenében kellő visszaátasitás, tiltakozó szó ne emeltessék. Ugyanis a t. állam­titkár ár azt mondta, hogy Magyarországon hálá­datlan dolog a reformok terére lépni., és e néze­tét ő a jelen törvényjavaslat általános vitájából merítette, mert szerinte meggyőződött arról az általános vitában kitejtett erős táraadásokból, hogy Magyarországon lehetetlen egy kormány­nak reformtörekvéseiben népszerűségre jutnia, mert reformtörekvései neki a népszerűtlenséget készítik elő. Én, t. ház, az én politikai hitem, nem csak hitem, hanem politikai tudásom szerint a minden­kori államkormányoknak feladatát nem abban ta­lálom, hogy az egyes ügymenetszerfí ügyeket chablonszerííleg elintézzék, hanem egy kormány feladatául épen azt tekinteném, hogy a kormány­zatára bízott állam intézményeit fejlődésre jut­tassa, reformálja, és ezen törekvésében, ezen mű­16

Next

/
Thumbnails
Contents