Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-210
llO. országos ftíés 1898. májns 2-án, kedden. 119 főhatóságok kívánják, a 400 frtos minimumot is megadja az illető néptanítónak: én ezen álláspontra helyezkedem. Hanem, hogy az t állam jogain kivű'l az államnak már 1879-ben kifejezett óhajtása is érvényre jusson, hogy a hitfelekezetnek ne adassék alkalom arra, hogy ők féltékenykedjenek, — bátor vagyok a magam részéről a következő módosítványt ajánlani, azzal, hogy akár az 1-ső § nál vétessék figyelembe Berzeviczy Albert t. képviselő úr által beadott módosítás, akár a 14. gyanánt vétessék feJ, az nekem mindegy, annak a végére kívánnám tétetni a következő új bekezdést; (Bálijuk! Halljuk! olvassa.) Módosítvány a törvényjavaslat 1. §. illetőleg 14. §-ához. A szakasz végére, mint új bekezdés tétessék: »Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi minister, hogy azen néptanítóknak, a kik az 1879: XVIII. tcz. rendelkezéseit sikeresen teljesitik, mihelyt erről teljes hitelű biztonságot szerez, fizetéseiket évenkint 400 írtra kiegészíthesse még akkor is, ha ezt az (illetékes iskolai főhatóságok igénybe nem veszik.« (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, ha ez elfogadtatik, akkor minden oly néptanító az országban a ki valóban megérdemli, meg is kapja a 400 frtot, és másrészről az illető hitfelekezetnek sem lehet semmi okuk magukat ez által saját hatáskörükben korlátozottaknak tekinteni- (Helyeslés bal felől.) Hiszen ők igénybe vehetik önmaguk, kérhetik önmaguk, s akkor megadatik nekik; de hanem kérnék önmaguk, akkor is azt tartom, hogy Magyarország azon néptanítónak, a ki az ország iránti kötelességeit teljesíti, kell, hogy megadja azt, a mit megérdemel. (Helyeslés.) Én tehát ajánlom módosítványomat a t képviselőház figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A mennyiben a t. ház most nem kívánja a szakaszt tárgyalni, kétségtélen, hogy ez a módosítás sem tárgyaiható, mielőtt a szakasz tárgyalás alá nem vétetik. (Helyeslés.) Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk ! a módosítást!) Hentaller Lajos jegyző (olvassa Péchy Tamás módosít ványát!) Madarász József: T. ház! Én csak arra kérném a t. házat, s a ház t. elnökét is, hogy mind a t. államtitkár úr által ajánlott új szakasz, mind pedig az arra vonatkozólag beadott módosítást méltóztassék kinyomatni, s a képviselők közt szétosztatni, hogy a mikor majd rákerül a sor, az egész ellőttünk legyen. Elnök: Ha méltóztatik kívánni, t. ház, igy fogok eljárni. Szükséges azonban megjegyeznem, hogy ezt a módosítást a benyiijtó képviselő úr az 1. §-hoz javasolja ugyan, de a mint szavaiból kivettem, szorosan véve az is a 14. §-hoz tartozik. Péchy Tamás: T. ház! Én az 1. §-hoz javasoltam módosítványomat azért, mert az igen t, közoktatásügyi minister úr az általános vita során azt jelezte, hogy az 1. §. módosítását fogja oly irányban elfogadni, a mint Berzeviczy t. képviselő úr javasolta, de belátom, hogy az én módosítványom ott van helyén, a hol a Berzeviczy képviselő úr által beadott módosítvány fog tárgyaltatni, mert az tulajdonkép ennek a kiegészítése. Én tehát szivesen beleegyezem, hogy ott vétessék tárgyalás alá. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen.') E szerint a módosítvány kapcsolatosan fog tárgyaltatni az államtitkár úr által beadott módosítványnyal, kellő időben ki fog nyomatni és a képviselőház tagjai között szét fog osztatni. Hentaller Lajos jegyző: Bánó József! Bánó József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vitánál volt szerencséin jelenteni, hogy a magam és azon párt részéről, melyhez szerencsés vagyok tartozni, egy módosítványt fogok benyújtani. Ez a módosítvány a következő: (olvassa) »Az 1. §. második bekezdésének második sorában 300 helyett tetessék: 400 forintnál.« S még egy almódosítványom van, mely szintén ide tartozik; ez az almódósítvány pedig a következő: (olvassa) »Az 1. §. második bekezdésének második sorában 200 helyett tétessék: 250 forintnál.* T. ház! Valóban talán visszaélés volna a t. ház türelmével, ha én annyi argumentum után, a mennyi itt a múlt napokban előhozatott, még többet is hoznék fel. De mivel azóta olyan nyilatkozatok történtek, a melyeket részemről szó nélkül nem hagyhatok, és mivel meg van az emberben az a természet, hogy még az utolsó pillanatban is reménykedik és azt gondolja, ha egyet-mást előhoz, talán mégis lendít valamit a dolgon, bocsássa meg nekem a t. ház, ha pár perczig igénybe veszem figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Azon nyilatkozatok, a melyekre czéloztam, a következők. Először a t. államtitkár úrnak április hó 28-án tett nyilatkozata és azután a t. minister úrnak április 29 én tett nyilatkozata. E nyilatkozatokban nagyon természetesen azon tárgygyal fogok foglalkozni, mely tisztán erre a szakaszra irányúi: a 300 forintnyi minimum megállapítására. Berzeviczy Albert államtitkár úr április hó 28-án ezt mondta: »fentartjuk szükségességét annak, hogy a kötelező minimum 300 forintban állapíttassák meg, el nem zárkózván annak elismerése elől, hogy ez a 300 forintos minimum valóban (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) már csak az alapot képezheti, mely alapról ki-