Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

| {g 110. orssAgros Illés 1S»8. május S.Jtn, keddien baloldalon.) de a mint a nemzet létérdekei kivannak áldozatot, akkor mindjárt mint mumust rántják elő a pénzügyi egyensúly megzavarásának kérdését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily eljárással nemzeti államot alkotni, avagy országunk jövőjét biztosítani nem lehet; az ily eljárás nem méltó egy magát nemzetiesnek tartó kormán;, hoz, még kevésbbé méltó egy hazafias szinben tündökölni akaró többséghez. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha áll az, t. ház, a min különben kételkedni sem lehet, hogy népoktatási ügyünk fejlesztése nemzeti érdek, s hogy népoktatási ügyünk fejlesztése szorosan összefügg a néptanítók helyzetével, akkor i:etn szabad visszariadnunk semmi áldozattól, ha arról van szó, hogy néptanítóinknak biztosítsuk a tisztességes megélhetést; (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) ez által, t. ház, nem annyira nekik teszünk szolgálatot, mint inkább a haza oltárára hozunk áldozatot, az ezen oltárra hozott áldozat pedig nagy, avagy sok, egy igazi hazafi előtt soha nem lehet. Számadatokkal is igazolva van, t. ház, hogy nálunk a tisztességes megélhetésre egy családos embernek legalább is 600 forintra van szüksége; ez lehet tehát azon összeg, a mely a néptanítók fizetésének minimumául megállapítható, ha részükre a tisztességes megélhetést biztosítani akarjuk ; azért én részemről a fizetés minimumának 600 forintban való megállapítását óhajtom, és csatlakozom Szinay Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Péchy Tamás! Péchy Tamás: T. ház! (Halljuk! Bálijuk!) Már az általános vitában óhajtottam felszólalni, azonban az egyrészről oly nagy arányokat vett, a melyek mellett az én felszólalásom talán nagyon is eltörpült volna, másrészről a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr oly erősen foglalt állást a 300 frtos minimum mellett, hogy beláttam, inikép az én véleményem, mely tulajdouképen a 400 frtos minimumot óhaj totta megállapítani, nem igen bír sikerre való kilátással. E szerint, t. ház, nem szólaltam fel akkor és nézetemet módosítottam némileg a vita folytán, feltéve magamban, hogy^ nézetemnek az első szakasznál fogok kifejezést adni. (Halljuk!) g Én, t. ház, tagja voltam az 1868-iki országgyűlésnek is, és tudtam, midőn 1868-ban a XXXVIII. tcz. megalkottatott, a törvényhozás, számolva azon körülménynyel, hogy 1868 előtt az egész népnevelést tulajdönképen a hitfelekezetek vették kezeikbe, nem tartotta lehetségesnek, hogy az állam egyszerűen teljes erővel belemarkoljon ebbe az ügybe, és így az 1868: XXXVHí. tcz. meghagyta a felekezetek kezében a népnevelést és a törvény akként alkottatott meg, hogy a törvényhozás az akkori korszellemtől remélte a hatást, melyet az a népnevelésre is gyakorolni fog. Haladás azonban nem állott be. Az 1868. tcz. ugyan meghozatott, de a népiskolák életében nagy változást nem idézett elő. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A törvényhozás, nem tudom minő okokból azóta keveset haladt e téren. Igaz, hogy meg, alkotta az 1879": XVIII. tcz.-et, a mely minegy nagyobb erőt akarna kölcsönözni az 1868 : XXXVIII. tcznek, a magyar nyelvet általánosan kötelező tantárgynak jelentette ki, sőt, az 1879: XVIII. tcz. bevezetésében egyenesen kimondotta, hogy szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyújtassák, e végből a következő intézkedések állapíttatnak meg. Egyenesen azon intentiojának adott te hát kifejezést, hogy országszerte minden népiskolában a magyar nyelv akként taníttassák, hogy azt minden magyar állampolgár elsajátíthassa. Azonban az életben ennek a törvénynek sem volt meg az a hatása mit attól megalkotása alkalmával a törvényhozás reménylett. Az általános vita alkalmával Polónyi Géza t. képviselő úr kifejtette, hogy nézete szerint mi az a minimum, a miből egy, a néptanítói állásnak megfelelő társadalmi állásúegyénmegélni képes. Nem akarok az általa fejtegetett vélemény bírálgatásába bocsátkozni; lehetnek abban olyanok, a mik nem mindenki véleményének felelnek meg; lehetnek olyanok is, a miket igen sokan elfognak fogadni; de vélekedésem szerint egy kétségtelen: (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) kétségtelen az, hogy 300 forintból egy czivilizált ember a maga igényeinek megfelelően nem élhet meg. (JJgy van! ügy van! a szélsőbalon.) De én, t. ház, mikor azt láttam, hogy a vallásos közoktatásügyi minister úr ezen általam most kifejtett nézet ellen állást foglal, és figyelmet kíván fordítani a hitfelekezeteknek a népnevelés terén eddig kifejtett befolyására, beláttam, hogy ennél a 300 frtos minimumnál ez alkalommal alig lehet tovább menni. Én értem, ha a közoktatási minister úr a hitfelekezetekre különös figyelmet fordít; talán más tereken is jó lett volna, velők szemben nagyobb figyelmet tanúsítani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, én nem is akarok a hitfelekezetek dolgába ezen előadandó módosításommal sem beavatkozni. Azt tartom, hogy az állam főfelügyelet! jogánál fogva a hitfeíekezetekre mindenkor kellő befolyást gyakorolhat s minthogy a t. minister úr kilátásba helyezte, hogy ott, a hol a hitfelekezetek, vagy miként az államtitkár úr magát kifejezte, az iskolai