Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

fii 210. országos ttlés 18»3. májnsS-án,kedden. bánásban részestílt volna, azt tartom, hogy kötelességünk megragadni most a kínálkozó alkalmat arra, hogy e nagyfontosságú állami feladatot jelentőségéhez mért felkarolásban részesítsük, a minek első és főfeltétele, az, hogy a népnevelés ügye szakavatott és megbízható kezekbetétessék le, a minek ismét első postnlatuma az, hogy a közoktatásügy munkásai, a néptanítók, tisztességes dotatioban részeaíttessenek. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én a törvényjavaslatban megállapított 300, illetőleg 200 frt minimumot ilyen javadalomnak nem tartom, ugyanazért azt elfogadni nem is tudom. Nem fogadhatom el, első sorban — és ez a főszempont — azért, mert az a tanító állásának megfelelő tisztességes megélhetést feltétlenül nem biztosít. (Helyeslés a szélsőbalon.) E fizetés mellett a tanító, ki családalapításra van utalva, a kinek az iskolafentartó bíróság szabályai legtöbb esetben kötelességévé teszik a nősülést, mindjárt pályája kezdetén kényszerülve van adósságokba bonyolódni, és mire fizetése a korpótlékokkal valamivel tűrhetőbbé válik, addig az adósság terhei felhalmozódnak vállain; pályája kezdetén tehát, boldo gúlásának útját vágja fizetésének csekélysége, később pedig az adósság. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A korpótlékokból, — a melyek öt évenkint 30 forinttal javítják a tanító fizetését, és a mihez teljes 35 év, tehát úgyszólván egy ember életre van szükség, hogy az 210 forinttal emelkedjék, — ezen ötödévek előtt költeni, ezek bekövetkeztéig élni nem lehet. Azt hiszem, talán mindnyájan egyet értünk abban, hogy itt a legfőbb ideje, hogy a népoktatás ügyén lendítsünk, és a tanítók fizetésén javítsunk. De kérdem, hogy lehet a tanítókat akkor, a mikor a segélynyújtás immár bekövetkezett szükségességéről meg vagyunk győződve, oly jövedelmekre utalni, a melyek csak évek hosszú sora, vagy évtizedek múlva fognak előállani 1 A tanítók helyzetét csak megfelelő tisztességes alapfizetéssel lehet javítani. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A korpótlékok számbavehető jövedelmet csak 15 — 20 év múlva dognak nyújtani. De nemcsak anyagi szempont vezet, a mikor a 300 forintos minimumot el nem fogadom, nem járulhatok ahhoz erkölcsi ethikai tekintetekből sem, nevezetesen azért, mert nem tartom összeegyeztethetőnek a tanítói statusnak azon megbecsülésével, a melyre a tanítók feladattik magaslatán joggal tartanak számot, azt, hogy a kar tagjai részére törvényhozásilag szolgáknak való fizetés állapíttassák meg. Ha 1868-ban, a mikor a megvalósítandó állami feladatoknak egész légiója állott előttünk, a melyeknek mindegyike nagy költséget igényelt; a mikor a megélhetési viszonyok kedvezőbbek, a tiszti fizetések pedig általában mérsékeltebbek voltak, indokolt Jebé^ tett, hogy a tanítói fizetés minimuma 300 forint ban állapíttassák meg, akkor ma annak a tanítónak, a kitől az elemi iskoláknak, a középiskola néhány osztályának és a szakiskolának végzését s ezeken kívül oklevelet kívánunk, csakugyan nem adhatjuk ezt a silány fizetést. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy e minimum törvénybe iktattassák. (Helyeslés a szélsőbalon.) Törvényhozásilag való kimondása annak, hogy a tanítói oklevélhez fűzött működés aequivalens 300 forinttal, hogy a tanítói működés 300 forinttal meg van fizetve, a legszelídebb kifejezést alkalmazva, lealacsonyítása a tanítói állásnak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ha 400 forintban állapítaná meg a javaslat, a minimumot, azt talán még lehetne olyan a milyen magyarázattal kísérni, ahhoz legalább látszólagosan hasonlatos megállapítást lehetne találni a községek rendezéséről szóló 1886. tőrben, ennek a jegyzői fizetést szabályozó rendelkezésében. Azonban e hasonlatosság csak látszólagos, mert mikor a törvény a jegyzői fizetés minimumát 400 forintban állapítja meg, mindjárt hozzá teszi, hogyha a törvényhatóság úgy látná, hogy valamely község anyagi ereje megbírja, 600 forintig fölemelheti e minimumot; de azért is látszólagos, mert ki ne tudná, hogy a községi jegyző főjövedelme nem a fix-fizetés, hárem a mellékkereset, a mire azonban a néptanító csak kivételes esetekben, és akkor is csak nagyon mérsékelt arányban tarthat számot; legkevésbbé tarthat számot pedig a szegény községi vagy egyházbeli néptanító a ki a most megállapítandó fizetési minimumra volna utalva. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az általános vita elején a t. vallás- és közoktatásügyi miuister úr két rendbeli módosítást jelentett be, helyesebben mondva bejelentette, hogy hajlandó két rendbeli módosítást elfogadni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek egyike a korpótlékra vonatkozik, s abban áll, hogy a 30 frtos ötödéves korpótlékot tényleg minden tanító megkapja az alapfizetésre való tekintet nélkül. Ezt a módosítást szívesen üdvözlöm és elfogadom nemcsak azért, mert ez a javaslatnak ide vonatkozó részét megmenti a komikumtól. Törül abból egy komikus vonást, mert hiszen ki tagadhatná, hogy nem egyéb, mint fictio juris, ha azt mondja a törvényjavaslat, hogy a 30 forintos korpótlékot megkapja a tanító, úgy azonban, hogy, ha a tanító fizetése 300 frtnál több, akkor ezt a tanító maga fizeti meg magának. Elfogadom ettől eltekintve a módosítást, azért is, mert azt általában igazságosnak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A második módosítás vonatkozik az alapfizetés kérdésére, és abban áll, hogy a 300