Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-210
21Ű. országos ülés 1898. május 2-án, kedden. 115 forintnyi kötelező minimumhoz, ha az iskolaí'entartó hatóság kimutatja, hogy a negyedik száz forintot megszerezni nem képes, ezt az államtól igényellieti a költségvetés határain belül. Ezt a módosítást én gyakorlati eredményre vezetőnek nem tartom, (Úgy van! a szélső báloldalon.) nem tartom pedig azért, mert ismervén az iskolafentartó felekezeteknek némely körülmények közt nem is mindig indokolatlan féltékenységét, és különösen ismervén a nemzetiségeknek a magyar állami eszme megvalósítása ellen való törekvéseit, úgy gondolom, hogy ezt a negyedik száz forintot épen az ilyen iskolákban fogják a legkevésbbé igénybe venni, mert ehhez hozzá van kötve az államnak az a beavatkozási joga, melyet a törvényjavaslat elő'ir. Már pedig valóban épen ezen nemzetiségi iskolákba volna a legóhajtandóbb az állami felügyeletnek bevitele. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen nemzetiségek, a melyeknek iskolái falai közt a nemzeti állameszme elleni törekvések istápoltatnak, trójai lónak tekintik ezt a 100 frtnyi államsegély igénybe vételét, a melyet nem fognak falaikon belül engedni. Ezt annál könynyebben fogják az illetők visszautasíthatni, mert hiszen ezen segély igénybe nem vételének hátrányát nem az iskoSafentartók érzik meg, hanem megérzi maga a szegény f tanító. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Úgy, hogy voltakép ez a játék nem az iskolafentartók, hanem a tanítók rovására megy. (Igaz! a szélső baloldalon) Én tehát ettől a módosítványtól gyakorlati eredményeket nem várok, ugyanazért a magam és elvtársaim részéről a tanítók és tanítónők évi legkisebb fizetését 600 forintban, a segédtanítókét pedig 300 frtban vélem megállapítandónak, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és azt tartom, hogy ez a mi viszonyaink közt metr is állapítható. A javaslat, melynek indokolásában a 600 frt minimum kérdése is fel van vetve, ennek ellenében pénzügyi indokokra hivatkozik és kiszámítja, hogy a 600 forintos minimum mellett 4,200.000 forint költségtöbblet állna elő s hozzáteszi mindjárt, hogy a mi államháztartásunk ezt ma meg nem birja. (Halljoh! Halljuk!) Én a pénzügyi argumentumokat egészen az általános vitáig komolyan vettem, illetőleg azt tartottam, hogy a pénzügyi argumentumok a javaslatban komolyan vannak elénk állítva, de e feltevésemben az általános vita folyamán alaposan csalódtam, és pedig — mondhatom — nem kellemetlenül, mert kitűnt, hogy ezen argumentum a 400 frt minimummal szemben feltétlenül elesik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A vita folyamán kifejtetett, és a vita végén maga a minister úr is elismerte, hogy a 400 forintos kötelező minimum megállapítása mellőzésénél egyáltalán nem pénzügyi, hanem felekezeti szempontokra vonatkozó argumentumai vannak. Ha a 400 frt minimummal szemben ezen argumentum ilyennek bizonyul, akkor legalább is jogos lehet a gyanú arra nézve, hogy ugyanezen pénzügyi argumentum az 5—6 száz forintos minimummal szemben sem állja ki a bírálatot, vagy legalább nem lesz a számítás olyan nagy kaliberű, a mint azt elénk állítják (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt a felekezeti szempontra való hivatkozást sem fogadhatom el. A t. minister úr azt mondja, hogy a 400 frtos kötelező minimum mellet a közoktatásügy terén az állami befolyás, a felekezeteknek erre vonatkozó akarata nélkül, az államisegélyzés kerülő útján vitetnék be az iskolába, ez pedig nem korrekt eljárás. A t. államtitkár úr pedig azt mondta, hogy a 400 frtos minimum mellett, nem mint a 300 frt mellett, az iskoláknak 52%-ában, hanem 78°/o-ában emeltetnék érvényre az állam beavatkozási joga. Megvallom, t. ház, nem tudom okát annak, hogy az állami befolyásnak miért az iskolák épen 52°/o-ában van helye, s nem tudom felfogni, ha ez az állami befolyás az iskolák 52°/o-ára nézve üdvös, miért lenne az nagy veszedelem az iskolák 78°/o ára, és megfordítva, ha 78°/o-ra nézve olyan veszélyes az állami felügyeleti jog, hogy elkerülése tekintetéből a t. közoktatási minister úr a táezakérdést is felvetette, akkor azt kérdem, hogy miképen lehet azt az iskolák 52°/u-ában nekünk oly nagy megnyugvással ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezekből kifolyólag nem értem, hogy miképen lehet tisztán pénzügyi tekintetekre hivatkozni a 600 forintos minimum ellen akkor, a mikor kitűnt, hogy a 400 frt minimum ellen egyedül felhozott ezen argumentum ott merőben elesik. Úgy látom, hogy ez a pénzügyi argumentum csak egy tündöklő buborék, melynek szétpattanásához maga a t. minister úr is hozzájárult. Ezen pénzügyi tekintetekkel szemben, azt hiszem, jogosan lehet hivatkozni arra, hogy hiszen a 4,200.000 frt költségszaporúlat nem a maga egészében terhelné az államháztartást, mert a fizetésjavitás elsősorban az iskolafentartók kötelessége, tehát ezen 4,200 000 frt megoszlanak az iskolafentartók és az állam között, smert az 5°/o-os pótadónak teljes mértékben való igénybevételével ennek jelentékeny, vagy legalább számottevő része már fedezve volna. Azt hiszem, joggal hozható fel továbbá a pénzügyi szempont fdlenében azon ellenvetés is, hogy maga ezen javaslat úgy van kontemplálva, hogy az a maga egészében 3 év alatt lép életbe, és hogy a javadalom emelésében a nem képesített tanítók nem fognak részesülni, a kik pedig még ma jelentékeny számmal vannak, és a kiket csak úgy könnyű szerrel nem lehet eltüntetni a föld 15*
