Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

110 30». onrtfo* Ölés 189*. április Í9-éa, síoabatsa. gr. Apponyi Albert úr hiszi, — hogy Deák Fe­rencz politikája ötletszerű volt, hogy az, a mit Deák Ferencz a nemzetiségi törvénybe fektetett vagy abba az egyezségbe, a mely Horvátország­gal köttetett, (Felkiáltások a szélsőbalon! Rossz volt!) hogy ez pillanatnyi jókedvnek vagy jó­jóindulatnak a kifolyása volt? (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Nem, t. képviselőház ; a törté­nelmi fejlődésnek, a magyar nemzet természeté­nek önkéntes következménye és folyománya volt az, a mitDeák Ferencz a törvénykönyvbe ikta­tott. (Helyeslés jobb felöl Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy volt!) Es szerintem igen helyesen tette, hogy úgy tette, mert csak ily eszközökkel lehet Magyarországon a nemzeti egységet fentartani. (Helyeslés jobb felől, Nyugtalanság bal felől.) Felemlítik azokat a nemzetiségi izgatásokat, a melyek itt-ott látszanak, szóba hozzák a me­morandumokat, a melyek bejárják a világot. Mindaddig, t, képviselőház, mig az illetők valótlanságot állítanak, a mig igazán nem üldö­zöttek és elnyomottak: addig a magyar nemzet és a magyar állameszme fog győzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon perezben' azonban, a mikor igazuk volna, megdől a magyar nemzet és a magyar állam. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Végül még egy nagy kérdés: Nemzeti isko­lákat kell felállítani, létesíteni, azt mondja a képviselő úr. Hisz ez természetes. Mindnyájan akarjuk a nemzeti iskolát, t. 5. nemzeti iskolát abban az irányban, hogy a magyar államnak, a magyar nemzetnek hű fiakat neveljen. De ezt a gondolatot, a nemzeti iskola gondolatát ellen­tétbe helyezni a felekezeti iskolával, szerintem nagy hálátlanság, nagy igazságtalanság. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az itt ott előfor­dult hibát, visszaélést, sőt tovább megyek, azt a bűnt, a milyet egyes eltévelyedettek elkövet­tek, betudni egész telekezeteknek nem lehet. A felekezetek egészben véve nagy áldozattal és nagy fáradsággal nagy szolgálatokat tettek az ország­nak az iskoláztatás terén, ezt elfelednünk nem szabad, ezt respektálnunk kell. Javítani, közbe­lépni, befolyást biztosítani az államnak ott kell, a hol egyes coneret területeken és esetekben annak Szüksége fenforog, (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Ezek után, t. ház, fentartva magamnak azt, hogy a részletes vita folyamán beterjesztett módosítványokhoz akkorában fogok szólani, most már ezen felszólalásom folyamában csak azt jelenthetem ki, hogy Polónyi képviselő úr határozati javaslatát nem fogadhatom el. Egyébként pedig kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni mél­tóztassék. (Hosszantartó, meg-megújuló zajos éljenzés éi tetszés a jobbóldalon.) Elnök: Kováts József úr kívánja félre­értett szavait helyreigazítni. Kováts József: T. ház! Nagyon rövid időre óhajtom csak a t. ház becses figyelmét igénybe venni, mert a t. közoktatásügyi minis­ter úr szavaim értelmét félremagyarázta. (Hall­juk ! Halljuk !) Azt méltóztatott mondani a t. minister úr reám hivatkozással, hogy csodálkozik azon, hogy eszmék vettetnek föl egyes képviselők részéről, a melyek a javaslattal régebben és hosszasabban foglalkozóknak úgyszólván eszökbe sem jutnak. Én, t. ház, a hazaellenes üzelmeket folytató tanítók elmozdíthatását nemcsak azon iskolák­ban kívántam biztosítani, a hol az állam az iskolákat fizeti, hanem ott is, a hol az állani az iskola fentartásához egy fillérrel sem járul, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy ennek folytánjövőre Magyarországon ne létezzék kétféle iskola oly formán, hogy az egyikben szabad lenni 1 államellenes üzelmeket folytatni azért, mert az állam azon iskolák fentartásához nem járul; de a melyeket segélyez, azokban ez tiltva lenne. A t. minister úr azt méltóztatott mondani, hogy tévedésben vagyok, mert az államnak joga a nem segélyezett iskolákban épúgy megvan, mint a segélyezet iskolákban. Bátor vagyok, megjegyezni, hogy nem én vagyok tévedésben, hanem a t. minister úr, és állításom valódiságá­nak bebizonyítására hivatkozom a 12. §-ra, melynek első pontja feltételezi, hogy az állam az iskolának legalább 60 forint segélyt nyújt; a harmadik bekezdés pedig így szól (olvassa): »Ha a fegyelmi vizsgálat nyomán az derűi ki, hogy a tanító államellenes irányt követett: jogában áll a ministernek a hitfelekezeti ható­ság által hozott ítélet megváltoztatásával, a vétség fokozatához képest, szigorúbb fegyelmi büntetést kiszabni, esetleg a tanító elmozdítását kimondani. «r A másik két pont azt magyarázza, hogy a fegyelmi vizsgálat hogyan vitetik keresztül. Kérdem a t. minister urat, miért kívánja, hogy azon tanítók elmozdíthatásának joga tör­vénybe iktattassék olyan iskoláknál, melyeknél a tanítókat az állam fizeti, a melyeknél pedig nem az állam fizeti, ott a törvénybe iktatást méltóztatik ellenezni? Mert vagy egyik áll, vagy a másik; ha szükséges törvénybe iktatni az állam ezen jogának biztosítását ott, a hol az állam az iskolák fentartásához járul, akkor szük­séges ez a többieknél is, különben fölösleges ezen jog biztosítását ott kívánni, a hol az állam az iskolákat fizeti. Engedelmet kérek tehát, de a t. minister úr értelmezte tévesen a törvényt, nem pedig én. (Úgy van! Úgy van! a hal- és ! szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents