Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-191

u 1Ö1. orsfáiros Blés 1898. április 7-én, pántoké*. annyit kívánván megjegyezni, hogy azok, a miket ő az elnök úr ellen felhozni méltóztatott, engedje meg nekem, a leghatározottabb személyeskedés jellegével bírnak, mert természeti fogyatkozásokat itt vita tárgyává tenni . . . (Zaj.) Azt hiszem, enyhén bíráltam meg, mert talán azt is mond­hattam volna, hogy ez határozottan az elnöki méltóság sérelme. (Úgy van! Ugy van! jobb felől. Zaj bal felől.) De én ezzel nem kívánok tovább foglal­kozni. A mi Horánszky Nándor képviselőtársam azon indítványát illeti, hogy úgy hitelesítsük a jegyzőkönyvet hogy azt constaíáljuk benne, hogy sem a többség, sem az, vájjon a ház határozat­képes volt-e, ezen határozat enunciálásánál meg nem állapíttatott, ez, azt hiszem, annyit jelen­tene, mint magában egy határozatban kimondani, hogy ez t:dajdonkép nem határozat. (Felkiáltások a szélsőbalon: Igaz is!) Egyet, t. ház, senki két­ségbe nem vonhat, — én egész objeetivitással kívánok a tárgyhoz szólni, (Halljuk! Halljuk!) ón is jelen voltam az ülésen, — igenis hallottam, hogy kívántatott ellenpróba, de ezt az elnöki határozat enuntiatioja után kívánták. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Korábban az ellenpróba nem kívántatott, hanem akkor, miután az elnök a határozatot enutiálta és az ülést feloszlatta. Polónyi Géza: Az volt a furcsa, hogy elszaladt mind járt! Wekerle Sándor ministerelnök és pénz­Ügyminister í A mi pedig a másik kifogást illeti, én ez idő szerint talán nem szenvedek azon természeti fogyatkozásban, a melyet felemlíteni méltóztattak, de jóhiszemüleg mondhatom, hogy a határozatképesség megállapítására vonatkozólag csak akkor történtek ellenvetések, midőn már kimenőben voltunk a házból. (Helyeslés a jobb­oldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza; Nem lehetett előbb beszélni! Wekerle Sándor ministerelnök ós pénzügyminister: Méltóztassanak egész hig­gadtsággal megbírálás tárgyává tenni, hogy csakugyan oly nagy és hallatlan sérelem forog-e itt fenn, mely a mi parlamentáris tanácskozá­sainkat érinti. Horváth Gyula: Nagyon nagy! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Méltóztassék a t. képviselő úr meggyőződve lenni, hogyha a sérelemnek csak látszatát vélném itt fenforogni, nem nyúj­tanék segédkezet ahhoz, hogy a kellő tanúiságok és következmények levonása nélkül napirendre térjünk; sohasem nyújtottam segédkezet ahhoz, — és eni.ek talán bizonyítékát is nyújtottam, — hogy a ház kisebbségét majorisáljuk, de egygyel legyünk tisztában. Ugy méltóztatnak odaállítani a házszabályok 177. §-ának azon rendelkezését, hogyha az eredmény kétséges, ellenpróba tétetik, mintha ezt az ellenpróbát azonnal el kellene rendelni, mihelyt egy tag kívánja. (Zaj a bal és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, mél­tóztassanak egész higgadtan meghallgatni. Hiszen, t. ház, talán száz olyan esetnek voltunk tanúi, midőn felállt a többség, és a kisebbség azt kívánta, hogy ellenpróba tétessék. Meg is történt akkor is, midőn csak egy ember volt ellene, mert constatáíni kívántuk, hogy hol van a többség, de akárhány esetre fog mindenki emlékezni, hogy az ellenpróba kívántatott, és az elnök egyszerűen azt mondta, hogy hiszen kétségtelen a többség (Felkiáltások: A jelenlegi elnök!) Nem­esak a húz mostani elnöke. Mit akarok ebből levonni ? Azt-e, hogyha ellenpróba kívántatik egyik vagy másik tag részéről, nem teszünk ellenpróbát ? igenis, teszünk ellenpróbát. Nekünk, kik e padokon ülünk, első sorban érdekünkben áll, hogy a többség evidenter eonstatáltassék; de ha az itt meghonosodott praxisnak megfeielőleg, akkor, midőn egy-ketten kívántak ellenpróbát, az azonnal el nem rendeltetett, kíválr oly eset­ben, mint a jelenlegi, a melyre b tor leszek visszatérni, abban mindjárt a parlamentarismus sérelmét látni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen a házszabályok 153. §-a világosan rendelkezik a fölött, hogyha az inter­j pellatio tárgyára nézve valamely képviselő külön indítványt tesz, később ennek tárgyalásánál és elintézésénél az interpellatiora adott és már l előbb tudomásul vett válasz döntő nem lehet. Mit tesz ez? Azt, hogy ezen ínterpellatio tárgyát képező kérdés nem esik azon korlátozás alá, mint a határozatok és indítványok, hogy t. i. ezen ülésszakban többé nem tárgyalható, hanem hogyha tetszik Horváth Ádám képviselő urnak,vagy a ház bármely tagjának, azt rögtön, mindannyian ma indítvány tárgyává tehetik, s a tegnapi hatá­rozat és szavazás egyáltalán nem praejudicálhat annak, hogy e kérdés itt azonnal újabb meg­vitatás tárgyává tétethessék. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Polónyi Géza: A ministernek le kellett volna mondania, ha kisebbségben marad ! (Hosm­szantartó mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Midőn parlamentáris sé­relmekről beszélünk, keressük a dolgok lé­nyegét. Ha itt oly szavazásról lett volna szó, a mely által a kérdés elüttetett, és ha ezt sem ezen, sem más formában többé fel­hozni nem lehetne, akkor megengedném azt a feltevést, hogy itt lényegileg sérelem történt, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon: Felkiáltások: Nem erről van szó!) akkor vitathatónak tartanám azt, de akkor sem férne kétség az elnök úr el-

Next

/
Thumbnails
Contents