Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

44 Ifffl. orsiájros ttlés ISM. iptUli 6-ln. iü»flt»rt5ko'iií a képviselő úr ismét szilárddá tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Könnyű" az éknek vékony végével egy hasa dásba behatolni; de ha az éket egyszer belevertük, akkor az egységet ismét megteremteni egyáltalán nem lehet. (Hoch ! kiáltások a szélsőbal felől,) Ezek azon tekintetek, ezek azon szempontok, t. ház, a melyek következtében óvatos aggodalommal fogadunk minden szót, fogadjuk azon nagyon szép eszméket is, a melyek a t. képviselő ártól kiindulnak. Eí:ek azon tekintetek, melyektől féltjük intézményeinket, fejlődésünk biztonságát. (Mozgás a szélsőbal felöl.) Meszlény Lajos: Szóval Apponyitól félnek! (Derültség a bal- és széhöbal felöl.) Pulszky Ágost: Személytől nem félünk. Az önök jelenléte (a szélsőbalra mutat) felment attól, hogy bárminő személytől féljünk. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen tudjuk, liogy ha egy személy magasabbra nő Magyarországon, mint a minő a hazára nézve üdvösnek látszik, önök nagyon sietnek azt megkisebbíteni. Mi attól mentve vagyunk, hogy valaki oly magasra nőjjön, hogy önök akadályt lássanak benne. Személytől tehát nem félünk, hanem féltjük az intézményt, féltjük azt oly inegbolygatástól, mely azt is megingatná, a mi biztos fejlődésünk szilárd talaja. A »quid tunc« az, a mi a kiegyezés bolygatásánál a mi fülünkben mindig visszhangzik, s az európai constellatiók nagyon veszélyessé válható változásai között nekünk van is okunk, hogy ezt ne feledjük. És épen azért, t. ház, uem fogadhatom el a t. képviselő úrnak bírálatát és javaslatát erre vonatkozólag; nem fogadhatom el pedig azért, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy a szellem, mely a közös hadseregben honol, évrőlévre jobban közeledik azon szellemhez, melyet Magyarországon is meggyökereztetni, kifejleszteni, Magyarország felvirágoztatására ápolni kívánunk, mert meg vagyunk győződve, hogy a fennálló eszközök a fennálló politika folytatásával a nemzeti nevelés feladatát a kö/.ös hadsereg jelenlegi kereteiben is megoldhatjuk anynyira, a mennyire az a közös hadsereg szempontjából, és érdekében Magyarországon szükséges. Keni feledhetjük el azt, hogy a közös hadsereg mellett ott van honvédségünk, mely minden tekintetben kizárólag nemzeti szellemtől áthatott intézmény, és a melynek fejlesztése, a melynek nevelése tekintetében az intézkedések eddigelé mindig szemmel tartották mindazt, a mit nemzeti szempontból követelhetünk, és egyszersmind szemmel tartották mindazt, a mi szükséges a honvédségnek a legmagasabb szellemi és katonai niveaura való emelése szempontjából. A két szempont a honvédség nevelésénél is teljesen össze van egyeztetve, és a nemzeti aspiratiokat, — a mennyiben a nemzeti névhez is vannak fűzve, — mert elismerem, hogy ennek is van jelentősége, hogy annak is van jelentősége, hogy a hadsereg bizonyos része tisztán magyar, és magyar névvel ékeskedő legyen, a honvédségben megtestesítve, megvalósítva látjuk. (Tetszés jobb felől) Fojleszszük tehát azt azon keretek közt, melyeket pénzügyi helyzetünk erre vonatkozólag megenged. És itt legyen szabad kit érnem azokra, a miket a tegnapi napon a t. függetlenségi párt részéről határozati javaslatot benyújtott szónok kifejtett. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, némileg csodálkoztam, mert mikor a t. függetlenségi párt részéről azon szó hangzik fel, hogy a közös hadsereg kereteit is. szükséges bővíteni és tágítani . . . Helfy Ignácz: Azt senki sem mondta ! Pulszky Igost: .... De én rendkívül örvendeni tudok azon a hangon, a mely egymagában ezáfolatul szolgál azon éveken keresztül szemünkbe vágott vádra, hogy mindent megadunk a közös hadseregnek, még saját hazai fejlődésünk rovására is. Azon egyszerű beszéddel, azon egyszerű ténynyel, a melyet Tóth képviselő úr a tegnapi napon előadott, minden vádat leronthatunk. (Tetszés johb felöl) Hisz ép az ő szájából hallottuk, hogy többet kell tenni ebben a tekintetben, hogy a hadi létszám olyan nagy, hogy a már is eszközölt keretfejlesztés nem elégséges, és új keretek szükségesek. Nos hát épen ez az, a mit a delegatíoban évről-évre eszközlünk. A minő mértékben pénzügyi erőnk és az ország fejlődésének egyéb viszonyai, a melyeket sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk, megengedik, azon mértékben igenis fejlesztjük, igenis erősbítjük a közös hadsereg kereteit, és pedig úgy, hogy békében minél kevesebbe kerüljenek, és háborúban minél nagyobb erőt repraesentáljanak, azaz minél nagyobb erő szervezetére adják meg az alapot (Élénk tetssés a jobboldalon.) Ez az alapelv az, a melyet mi régóta, esztendők óta követünk. És engedjék meg, hogy azon hadügyi politika követésében és mindazon intézmények létesítésében, a melyeket úgy a hadsereg, mint a honvédség szempontjából kívánatosnak és múlhatatlanoknak ismerünk el, ne zavarjanak meg bennünket se azon vádak, melyek a túloldalról jönnek, se azon fellegek, a melyeket némelyek oly komoraknak, oly ijesztőknek látnak. Mi nem nézünk szét ama körültekintő opportunisták értelmében; mi egy szilárd elvi politika alapján állunk, a melyet következesén, lassan az ellenállhatatlan erővel érvényesítettünk éveken keresztül, és kívánunk még nagyobb