Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-190
190. orsBágros Ölés Wt április tt-án, t»fitörtökSa. 4g mértékben érvényesíteni a jövőben. Ezen politika kifejezést lel a közös hadsereg megszavazott költségvetésében, kifújezést lel az előttünk fekvő költségvetésben, és épen azért minden beterjesztett indítvány mellőzésével én a költségvetést teljes mértékben elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl. Felkiáltások a szélsőbalon: Hoch!) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladt. Szólásra még többen vannak felírva. (Felkiáltások a szélsőbalon: Interpellatio!) Ne méltóztassék enge met figyelmeztetni, elvégzem én magam is; ha rosszul végzem, akkor tessék figyelmeztetni. Miután még ma interpellatiora adandó feleletek is vannak napirendre tűzve, a tanácskozást nem folytatjuk. Méltóztassék hozzájárulni, hogy a tanácskozás folytatását a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halaszszuk. (Helyeslés.) Napirenden lesz a honvédelmi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása, kapcsolatban a vonatkozó és mára kitűzött jelentésekkel. T. ház! Mielőtt áttérnénk az interpellatiokra adandó válaszokra, van szerencsém bemutatni báró Atzé! Béla Fehérmegye bodajki választókerületében (Élénk éljenzés a bah és szélső baloldalon) megválasztott képviselőnek megbízó levelét. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy az tárgyalás és jelentéstétel végett kiadassék az igazoló állandó bizottságnak? (Helyeslés.) E szerint az az igazoló állandó bizottságnak adatik ki. Következnek az interpellatiokra adandó minis eri válaszok. Először a ministerelnök úr fog válaszolni Ugron Gábor képviselő úrnak a 62. gyalogezred Gyulafehérvárott állomásozó két zászlóaljának embertelen bánásmódban részesítése tárgyában a, ministerelnök úrhoz intézett interpellatiojára. Wekerle Sándor ministerelnök éspénzllgyminister: T. ház! Ugron Gábor képviselő úr interpellatiot intézett hozzám, melyben azt kérdezi, van-e tudomásom arról, hogy a Gyulafehérvárott állomásozó 62. gyalogezrednek parancsnoka hosszabb menetgyakorlatra vezényelte a legénységet, raely menetgyakorlat alkalmával 1Í4 embernek hol a keze, hol a lába, hol a füle fagyottel; szándékozom-e erről közelebbi tájékozást szerezni és a szükséges lépégeket megtenni arra nézve, hogy az ezredes felelősségre vonussék. Az ügyre vonatkozólag vagyok bátor közölni azt, hogy a nagyszebeni hadtestparanesnokságmár január 19-én, és később január 24-én jelentést tett a hadügyministernek arról, hogy a Gyulafehérvárott állomásozó 62. gyalogezred parancsnoka január 9-én reggeli 6 órakor igen nagy hidegben — 21° R. hideg volt — ezredének két zászlóalját menetgyakorlatra vezényelte. A menetgyakorlat vezetésével megbízott őrnagy, miután 5 l /a kilométernyi ut tt megtett, és azt látta, hogy a legénység testrészei közííl a fagynak exponáltabb testrészek fagyást kezdenek szenvedni, a menetgyakorlat közben viszszavonúlí. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyes! Okosan teltei) Orvosi vizsgálat tartatván, a főorvosi vizsgálat megállapította, hogy 68 ember füle kagylóján, 29 ember lábán, 13 ember fülén és lábán fagyást szenvedett, és hogy 2 tiszt is fülén és lábán jelentékeny mérvű fagyást szenvedett. A fagyást szenvedettek kö/.ííl 16 au a csapatkórházba vezényeltettek, a többiek, valamint a tisztek odahaza ápoltattak. Súlyosabb esetek nem fordultak elő. Megtörtént az, hogy 3 embernek a lába nagy ujjáról leesett a körme, különben a többieknél súlyosabb következményekkel egyáltalában nem járt e fagy ás. A hadtestparancsaokság azonnal vizsgálatot tartatott a tekintetben, hogy vájjon a köteles go dosság nem tévesztetett-e szem elől, és nem történte oly mulasztás, mely megtorlást igényel. A vizsgáht során sajnálatomra csakugyan kideríttetett az, hogy a köteles gondosság figyelmen kivtíl hagyásával oly mulasztások történtek, melyek jóvá nem hagyhatók, és iio^y ez — a különben kitűnő, és csapatainak jólétére igen nagy gonddal ügyelő katona hírében álló, — esredesnek beteg és ideges állapotára vezethető vissza. Miután az ezredes idegbaja miatt már a múlt nyáron hosszabb szabadságot volt kénytelen igénybe venni, (Nagy äerültséy a szélsőbálon.) és betegsége rosszabbra fordult, betegnek és szolgálatképtelennek jelentkezett, és tartós szabadságra vezényeltetett, az ezred élére pedig más parancsnok rendeltetett. Kérem a t. házat, hogy a történteket tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Válaszom befejezése előtt még csak azt kívánom megjegyezni és eonstatálni, hogy a mint az általam felsorolt adatokból méltóztatik látni, a, hadseregparancsnokság részérői (Halljuk! Halljuk!) már az interpellatio megtétele előtt megtörténtek a szükséges intézkedések, a mit annak bizonyságául vagyok bátor felemlíteni, hogy igenis, a felsőbb katonai parancsnokságok, ha ilyen esetek történnek, a saját részükről megteszik a szükséges intézkedéseket. (Élénk helyeslés) Ugron Gábor: T. ház! Igen örvendek, hogy a ministerelnök úr azon választ adta, a melyet az imént a háznak volt alkalma hallani. Nekem czélom az volt, hogy a katonaság körében a bánásmód legyen emberséges; azt a katonát ne egy kiszolgáltatott egyénnek tekintsék, a ki felett kényúri önkényt gyakorolnak, hanem oly egyénnek tekintsék, a ki a nemzet által a haza és a trón védelme czéljából kiképeztetek.
