Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

4| 190, »rssis0s Hlés 1891. *i»räl!s fUn, esiit»rt«W*, béli tanintézetben nem egy, hanem több nyelvet kell tanulni, hogy a katonai tantárgyakat német nyelven tanítják, a mely a hadsereg igazgatási nyelve, hogy különben a legnagyobb és legkomolyabb súlyt igyekeznek fektetni arra, hogy ezen kivííl egy más nyelvben i.e csak tökéletesen jártas, hanem minden tekintetben kiképzett legyen a növendék. Ebből mi következik? Az, hogy minden Magyaroszágon lé'ező nevelőintézetben a második nyelv nem lehet egyéb, mint a magyar nyelv. Mi következik még tovább? Az, hogy a Magyarországon fekvő katonai intézetben azt is megköveteljük, hogy minden külföldire nézve, a ki itt van, minthogy a hadsereg fele magyar, ésminthogy az intézet Magyarország területén van, az a másik nyelv, a melyet az intézetben tanítanak, a magyar legyen. És mit tapasztalunk? Azt, hogy a delegatio elhatározta, a közös hadügymiuister elfogadta és életbe léptette azt az intézkedést, hogy minden magyar katonai növendék köteles tanulni a második nyelvet, a magyart. (Zaj.) Gr. Károlyi Gábor: Micsoda második, hol marad az első, hiszen az első a magyar, hogy lehet itt így beszélni. (Egy hang job'> felől: Hát lehet ezt itt tűrni ? !) Muszáj! (Derültség a szélsőbálon.) Pulszky Ágost: Nem elsőről vagy másodikról azon értelemben van itt szó, hogy az egyik feljebbvaló, mint a másik ; nem ig mondtam, hogy másodlagos, hanem azt, hogy második (Felkiáltások a szélsőhalon.: Fordítsa meg]!) Nem fordítom. Meg is mondom, hogy miért nem fordítom meg. Gr. Károlyi Gábor: Hiába beszél, még sem lesz hadiigyminisícr! (Derültség a bal- és szélsőbalon ) Pulszky Ágost : Azért nem fordítom meg, mert az egyik nyelv minden körülmények közt itt is s a monarchia túlsó felében is egyaránt meg van, mint a közös hadsereg igazgatási nyelve. Ez múlhatatlanul meg van akár Magyarországon, akár a monarchia túlsó felében levő intézetekben a növendékek tanításánál, és meg van kivétel nélkül a magyarra nézve, ép úgy mint az idegenre nézve. Várady Károly: Nem helyeslik ottan azokon a padokon ! (A jobboldalra mutat.) Pulszky Ágost: Azt nem tudom, hogy helyesük-e vagy nem helyeslik azt, a mit mondok, de hogy az, a mit mondok helyes: mert igaz, azt tudom. (Zaj a bal- és szélsőbalon.) S arról, hogy ez igaz, meggyőződhetik mindenki, a ki azon csekély fáradságot veszi magának, hogy a delegatiók kiadott jelentését figyelemmel átolvassa. (Zaj a bal és szélsőbalon.) Mondom, hogy a közös intézetekben 'ez az eset, és a mikor a delegatiókban hosszú évekkel ezelőtt az azon részen ülő képviselő urak hozzájárulásával, felmerült az indítvány, hogy Magyarországon egy új katonai akadémia állíttassák fel, ez azon feltételezés mellett történt, hogy hozzáférhetővé kel! tenni a magyar iutelligentiához tartozó ifjak nagy részére a közös had sereget, hozzáférhetővé tenni a tiszti állásokat, szaporítani kell minden módon a magyar elemet a közös hadseregben úgy ennek, mint Magyarországnak érdekében. Ez volt a szempont. Arról, mi követeltetett a magyar katonai akadémia neve alatt, Magyarországon levő, vagy magyar nyelvű akadémia-e, nem akarok most vitatkozni. (Felkiáltások a szélsőbalon : Pedig jó lenne t) Hát, ha tetszik, vitatkozom, de vitatkozom igen egyszerűen, mert csak arra kell hivatkoznom, a mit elmondott e helyen Rakovszky István. mint. a delegatiónak sok éven át e kérdésben referense, a ki a határozati javaslatot ismételve és ismételve szövegezte. Hivatkozom arra, a mit Baross Gábor mondott el arról a helyről, a ki maga szövegezte, mint referens, a határozati ji vas latot. (Zaj a baloldalon.) A mit a n pióban megtalálnak, az iránt tán nem lösznek kétségben. A t. ház miuden tagja, a ki a véderő vitt alatt itt volt, hallotta Baross Gábor nyílt kijelentését, hogy ők nem magyar nyelvű, hanem csak Magyarországon létesítendő, s magyar iíjak számára szánt akadémiát értettek. (Zaj a szélső balohlakm.) Hivatkozom arra, a mit én magam, ki a delegatiónak akkor is, azután is tagja voltam, értelmeztem ama határozatokat még ott az ellenzéki padokon is. Horánszky Nándor: Nem így volt! Az ellenkezőt jelentette ki a conferentián. (Zaj.) Pulszky Ágost: Tényeket lehet eltagadni, mikor azok alkalmatlanná váltak; tényeket lehet magyarázni, de a tények megmaradnak. És azt hiszem, hogy midőn oly testíílet politikájáról van szó, mely évenként a ház választása alá kerül, melynek tagjai hosszú éveken át újra és újra megtiszteltetnek a ház bizalmával, melynek minden hívatott exponense, majoritásának minden tagja éveken át ugyariazon szellemben nyilatkozott ; e nyilatkozatokat authenticusoknak lehet tartani, olyanokn ik, melyek legalább a?.on többség nézetét ép úgy magyarázzák, mint az előttem szólt képviselő úr magyarázta azt az értelmezést, melyet o, mint a delegatióban állandóan a kisebbség tagja, ez indítványnyal szemben elfogadott. Nem tagadom, hogy ő azon szellemben járult hozzá; nem is vontam soha kétségbe. Csak azt állítottam mindig, hogy minő szempontok vezették a delegatio többségét. És a kik a múlt őszszel figyelemmel kisérték a delegatióban ugyané