Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

40 190- »rszfig«s tSlés 1808. április 6-áu, ösfltSrtBkSn. mely politikánk állandó alapját, kell, hogy képezze, és annak általános mozzanatait érinti, méltóztassanak kis időt engedni arra, hogy e tekintetben eszméimet megmagyarázzam. (Halljuk! Halljuk.') Teljesen igaza van a t. képviselő urnak, hogy fi hazai közoktatás egész rendszere a nemzet intelligentiájának lényeges egységesítésére, tömörítésére van alapítva, és hogy nem szabad közoktatásunkat oly irányba terelni, hogy a nemzet intelligentiájának bármely osztálya a többitől elválasztassék, a többinek eszményeiben ne részesüljön, a többinek aspiratioit magáénak ne vallja. Mi sem akarjuk ezt, és mindabban, a mit a katonai oktatás ügyében teszünk és tettünk hosszú évtizedeken keresztül, — és kevéfi politika van, a melynek tekintetében a folytonosság és következetesség oly részletesen kimutatható volna, mint épen e kérdésben, — folyvást e szempontot tartottuk szem előtt. Mindenekelőtt constatálom, hogy minden jóakarat mellett, és azon elismerő kifejezés daczára, a melylyel a t. képviselő úr a közös hadsereg nevelőintézeteinek kezelői iránt nyilatkozott, mégis egy tekintetben igazságtalanul ítélte meg őket; igazságtalanul, mert mint tényt fogadta el, nem kételkedem, illetékes részről, de mégsem tudom, ki által mondott azon törekvést, mintha a hadsereg tisztképző és katonai nevelőintézeteinek czélja az volna, hogy ott Gesammt-Oesterreiehereket neveljenek. Ez lehet individuális nyilatkozat, lehet oly egyén nyilatkozata, a kinek felfogása elmaradt a kortól, de nem nyilatkozata azon szellemnek, — és ezt egész biztossággal és a körülmények teljes tudomásával mondhatom, — a mely azon intézmény vezetékében uralkodik, a mely szellem az, hogy ott jó magyarokat és jó osztrákokat kell nevelni, és minden körülmények között jó és megbízható katonatiszteket, mert jő és megbízható katonatiszt a hadsereg irányadó tényezőinek felfogása szerint is csak az lehet, a ki jó honpolgár minden tekintetben. Á két fogalom semmi tekintetben sem áll ellentétben egymással, és engedelmet kérek, egy kis petitio pvincipii rejlik azon egész okoskodásban, mely a nemzeti nevelést, a nemzeti szellemet az egy nyelvben való oktatáshoz fűzi. (Hosszantartó 'mozgás a haloldalon.) Ne méltóztassék azon megakadni, hogy petitio prineipii-t mondok, mert kénytelen vagyok azt mondani, a magyar közjog a magyar honvédség intézményeinek és a régi magyar contemplált hadsereg eszméjének szempontjából: mert nem feledhetem el, hogy a magyar hazafiság nincs és nem is lehet egy nyelven való neveléshez fűzve; nem feledhetem el, hogy nemcsak magyarul, hanem horvátul is nevelhetünk magyar honpolgárokat. (Föl-kiáltások a szélső haloldalon: Ez más dolog!) Ez nem más dolog, mert mikor a közös hadseregről van szó, mikor a honvédségről van szó, és mikor szó van az összes katonai oktatás és nevelés kérdéséről, nem szabad ily körülményt, mint mellékest, mint tekintetbe és figyelembe nem veendőt említeni, akkor figyelemmel kell lenni minden körülményre. Mondom, nem feledhetem el, hogy a mily jogot követelünk a magyar nyelvnek, a magyar szellemű oktatásnak, ugyanazon jogot kell egyúttal relatíve ugyanazon mértékben követelnünk a horvát nyelvnek és nemzeti szellemnek, és nem engedem, hogy bárki is kétségbe vonja . . . (Hosszantartó mozgás és zaj a haloldalon. Fölkiáltások a szélsőbalon: Németekről van szó! A német nyelvről beszéljen.) ... a mely Horvátországban kifejlődött és fejlődik, (Mozgás és zaj a szélsőbalon ) és a melynek meggyökerezését, és fejlődését a magyar állam consistentiája, a, magyar állam jövője szempontjából nekünk is okvetlenül szívünkön kell hordanunk. Tehát ez nem oly egyszerű kérdés, mint azt az előttem szóló t. képviselő úr föltüntette, nem oly egyszerűek a tekintetek, melyeket itt figyelemmel kell kisérni, és ha az én igen t. barátom azt említi, hogy az oktatás és nevelés szempontjából nekünk is a magyar nyelvnek és a magyar nyelvvel kapcsolatosnak állított magyar szellemnek fejlesztését kell mindenekelőtt szemünk előtt tartanunk, akkor lehetetlen, hogyha azután a monarchia másik felének körülményeiről van szó, ott közjogi okoskodással üsse el azon következmények figyelembe vételét a melyeket itt megint nem közjogi, hanem nevelésügyi, paedagogiai, kulturális szempontokra helyezünk. Vannak igen számos kérdések, a, melyekben a jogokhoz és a törvény betűihez való ragaszkodás képezi a politikának alapját. Ezt elismerem; de vannak más kérdések, a melyekben nem szabad merőben a juridicai exegesis szempontjából ítélni, hanem a melyekben a politikusnak magasabb szempontokból, nem a törvény, hanem az aspi>-atiók, nem az írott betű, hanem a szellem szerint kell ítéletet hozni; és mikor nekünk súlyt kell helyeznünk egyrészt az összes hadsereg egységére és másrészt arra, hogy a monarchia mindkét államában a hadsereg tekintetében ne merülhessen fel olyan mozzanat, mely azt bármily részben megosztásra vezethetné, akkor ismétlem, nemcsak a törvény betűjét, hanem azon összes körülményeket, szellemi mozzanatokat, erkölcsi tényezőket kell figyelembe vennünk, a melyek itt kisebb mértékben, ott esetleg nagyobb mértékben veszélyeztetik a czélt; és a múltakra való igen cse-