Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

190. országos ülés 1893. Április 6-án, egflt5rt8k5ii. g<$ lő'leg, az állam érdekeivel összhangban állapíttassák meg és fejlesztessék ki; és ha a t. képviselő űr azt állítja, hogy megszégyenítik a múlt idők emlékei, a rniilt idők országgyűlési irományai azon sülyedést, a melyet a nemzeti érdekek iránti érzelmek és komoly törekvés tekintetében, gondolom, a mi részünkről, illetőleg a delegatiok többségének részéről és a kormánypárt részéről hosszú időn át tapasztalt, csak emlékeztetem őt ezen igen lényeges különbségre az idők közt. (B. Atzél Béla belép a terembe. Hosszas zajos éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ugy látom, az igen t. ellenzék rendkívül öiűl a kormánypárt győzelmének. (Felkiáltások bal j"elöl: Hogy ne! Zaj.) Meszlóny Lajos: Adjon isten több ilyen kormánypártit. Gr. Károlyi Gábor: Próbáljon ön kimenni és bejönni, önt ugyan nem éljenzi senki! (Élénk derültség.) Pulszky Ágost: De miután ezen örömnek részemről is kifejezést adok, és ahhoz csatlakozom, legyen szabad a discussio alatt levő tárgyban szavaimat folytatni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ne feledjük el, hogy az 1836. és 1844-iki törvények írott malaszt maradtak. Az s edig, a mi ma concertatio után a ministerium javaslatát illetőleg a ministerium részvétele mellett e törvényhozás által törvénykép megállapít tátik, az ma már nem a papiron maradó írott malaszt, hanem az az életben valóság, az egy intézmény, melyet a nemzet a magáénak isméiéi minden részletében s minden tekintetben. (Zaj. Halljuk!) Ez a múltakkal való összehasonlítást a múlt idők hangulatára való hivatkozást illeti, és erre nézve csak egyet legyen szabad még megjegyeznem. Az igen t. képviselő úr hivatkozott azon programmbeszédre, melyben b. Sennyey Pál 1875-ben a magyar katonai nevelés kérdésére is kiterjeszkedett s megemlítette, hogy igaz, hogy a közös hadsereg és a honvédség közötti szorosabb kapcsolat létesítésének emlegetése mellett magyar nyelvű katonai oktatást követelt e programmjában b. Sennyey Pál. Erre csak az az egy megjegyzésem van, hogy egészen más természetű volt a magyar nyelvű katonai oktatás követelése addig, míg a honvédségi intézmény fenn nem állott, s egészen más színben jelentkezett azok előtt, kik a magyar honvédséget olynemíí kapcsolatba akarták hozni a közös hadsereggel, mint a minő kapcsolatban volt az osztrák honvédség a közös hadsereggel hosszú éveken át, és egészen más a jellege a katonai oktatás kérdésének akkor, hogyha tisztán külön van választva a hadsereghez való katonai képzés kérdésétől. Egészen különböző szempontból kell tekintenünk a kérdéseket a szerint, a mint egy egészet látunk magunk előtt, melyre az egységes képzés áll fenn, vagy a mennyiben két különböző intézményt látunk szemünk előtt, melyek összmüködésre vannak hívatva, melyekre vonatkozó képzés azonban szintén egészen külön, az intézmények természetéhez képest külön van választva és kezelve; és akkor, a mikor azt látjuk, hogy meg van teremtve a Ludovica-academia, a mely honvéd tisztképző-intézet, mikor látjuk, hogy meg van teremtve ennek a Ludovicaakademiának a keretében a törzstiszti tanfolyam, a magasabb tisztképző tanfolyam, a mely a honvédség szükségletei szempontjából tisztán magyar oktatással szolgál, a mikor látjuk, hogy a honvédség valóban a nemzeti jelleget és aspiratiokat megtestesítő intézményt képez, akkor egész más szempontból kell megítélni a közös hadseregben lévő katonai nevelés kérdését. Nem mintha e nevelés tekintetében ellentétbe kívánnék helyezkedni, nem a követelményekkel, hanem azon praemissákkal, azon feltételezésekkel, a melyekből gr. Apponyi Albert t. barátom kiindult; én is elismerem, hogy nemzeti politika csak az lehet, a mely a nemzet minden intézményét áthatni törekszik, a mely a nemzet minden intézményében kifejezésre jutni törekszik, és tudom, hogy az e párton ülők kivétel nélkül elismerik azt. a tételt, hogy a valóban nemzeti politikának, a nemzet politikájának összes czéljait fel kell ölelnie; de épen ezért nem szabad, hogy az úgynevezett nemzeti politika idegen maradjon a nemzeti lét feltételeinek bármelyikétől, nem szabad, hogy a nemzet által a traditiok és szükségletek belátása alapján követett politikát idegennek és a nemzeti politika keretébe nem tartozónak tekintse. (Egy hang a szélső baloldalról: Mi ez?) Rögtön megfelelek rá, hogy mi ez. Ez azt jelenti, hogy egy bölcs, előrelátó és összefoglaló nemzeti politika, mely a nemzeti czélok összes kereteit, megannyi rétegeit felöleli, kénytelen tekintetbe venni azon kötelékeket, a melyeket 1;67 ben megállapítottunk, azon kötelékeket, a melyeknek fennállását, ápolását, fentartását, a melyekből a fakadó erőt nem akarjuk szétszakítani, megrongálni, elveszteni, a melyek meggyőződésünk szerint hosszú, beláthatatlan időre minden magyar nemzeti politikának egyik múlhatatlan elemét és feltételét képezik, és hogy minden kérdést és mindenre javasolt solutiot ezen kiegyezésre és az ezen kiegyezés által létesített állapotra való tekintettel kell megítélni. Ez azon szempontok egyike, a melyekből kiindultunk. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem lehet megérteni!) A consequentiákat mindjárt bátor leszek levonni, de minthogy ez nem kis keretű, nem egy napikérdés, hanem olyan, a