Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

56 190. orsäságos fllés 1888. április 6-án, csflffirttSlcö'ii. forog fenn. Mert a lajthántúli ifjúság a közszolgálatnak minden más dolgában, a mindennapi éleinek érintkezéseiben sokkal inkább reá van szorulva a német nyelvre, mint a mi ifjúságunk; ott tehát a német nyelvnek az áltatános nevelésben, a dolog természete szerint, sokkal nagyobb szerepe van, és kell, hogy legyen, mint nálunk ; ott azért még a nem németajkú ifjúság is sokkal kevesebb nehézséggel találkozik, hogyha a katonai tudományokat német nyelven kell elsajá títania, mint a mi ifjúságunk. Tehát sem a közjogi helyzetnek, sem a tényleges szükségnek analógiája nem forog fenn. B Fejérvár y Géza honvédelmi minis ter: Hát Prágában? (Felkiáltások balfelöl: Prágára hivatkozik? !) Gr. Apponyi Albert: Tehát t. ház, a magyar katonai oktatásnak meghonosítása a mi köznevelési rendszerünknek egy szükségképeni kiegészítését képezi; egy szembeötlő és szerintem továbbá el nem viselhető anomáliának megszüntetését képezi; a nemzeti politikának a hadseregre vonatkozólag valóban minimális követelményét képezi; a hadsereg érdekébe nem ütközik, legfeljebb traditionális előítéletekbe, de a had seregnek valódi érdekeit nemcsak hogy nem hátráltatja, hanem előmozdítja, tehát a hadsereg szempontjából is szükséges (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az 1867-iki kiegyezésnek, és ebben a 67-iki kiegyezésben ismételten elismert és új formákba öntött állami és nemzeti önállóságunknak közvetlen követelményét képezi, (Úgy van! Ügy van! bal felöl.) És akkor, t. ház, valóban elszomorodik az embernek szive, ha látja azt a visszaesést, mely a nemzeti felfogások tekintetében ezen a téren mutatkozik, mutatkozik nemcsak az 1867 utáni aerának különböző időszakai közt, ámbár itt is constatálható, de mutatkozik az 1848 előtti időknek felfogásával szemben is. Az 1848 előtti törvénykönyv és törekvések tekintetében épen a katonai oktatásnak kérdésére nézve igen becses, és megvallom, ezt a mai korszakot megszégyenítő előzmények vannak. (Halljuk! Halljuk!) Már 1808-ban hozatott meg a törvény a Ludovica-akadémi megalapításáról, melyet mint nemzeti katonai nevelő-intézetet contempláltak őseink,Ennek a Ludovica-akadémiának felállítása különböző akadályokba ütközött, a melyeknek egyikéről Deák Ferencz az 1836-iki országgyűlésről szóló követi jelentésében emlékszik meg, és a melyet bátor leszek a t, ház előtt felolvasni és emlékezetébe felidézni, hogy ezen 1836-iki követi jelentésben, mint tükörben lássuk a mai korszak döntő tényezőinek gondolkozását. {Halljuk! Halljuk!) Azt Írja Deák Ferencz ezen követjelentésében, hogy mivel a Ludovica-akadémiának felállítására az alapítványok elégségesek nem voltak, az országgyűlés összesen 509 ezer pengő forintot ajánlott meg. Ezután így folytatja: (Olvassa.) »Ajánlatunk mellett csak azt kötöttük ki, hogy egy országos választmány ezen katonai iskolának az 1808. évi országgyűlésen kidolgozott rendszerét újra megvizsgálja, azt a jelen idők szükségeihez alkalmaztatva, czélirányosan igazítsa és tökéletesítse, s kidolgozott tervét a jövő országgyűlésnek bemutassa, addig is pedig az 1808. évi rendszer tartassék meg, azonban az első megnyitástol kezdve abban minden tudományok magyar nyelven taníttassanak. Fölterjesztettük mindezeket különös felírat mellett, és egy törvény czikkelyt is készítettünk az elhatározott pontok iránt, melyet 3. sz. a. a t. rendeknek alázatosan ezennel bemutatunk, de ő Felsége a nemzeti ajánlást el nem fogadván, azt, mit a nevelési rendszernek egy országos választmány általi megvizsgálása iránt és a magyar nyelvre nézve kívántunk, félrevetette, a mint az országos iratokból láthrtó királyi válasz bizonyítja; mi tehát látván, hogy ezen önköltségünkön felállítandó intézet nevelési rendszerét is a mi kizárásunkkal önmaga kívánja elrendelni a kormány, s nem akarván a nemzet pénzén egy oly intézetet létrehozni, mely növendékeinkben a nemzetiességet is elfojtva, azokat nem magyar hazafiakká, hanem csak Ausztria katonáivá formálhatná, készebbek voltunk inkább az intézet felállítását egyúttal felfüggesztve látni, mint fönnebb említett feltételeinktől elállani, ugyanazért az országgyűlésnek utolsó napján minden e részben tett közajánlatainkat visszavontak. Ugron Gábor : Nem úgy tettek, mint most. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ez volt az az álláspont, melyet 1836-ban a rendek táblája elfoglalt, s a melynek kifejezést adott Deák Ferencz követjelentésében. Ugyanez a controvereia merült fel az 1840-iki országgyűlésen. Ott is, az akkori, valamint a mostani katonai körök a Ludoviea-akadémiának magyar nemzeti jellegébe nem akarván belenyugodni, azt mondja Deák Ferencz követjentésében, hogy: »bármennyire kívánatos volna is ezen intézetnek mielőbbi létrehozása, de ezt a nemzet jussainak sérelmével, s nemzeteségünk kárával megvásárolnunk nem lehetett.« Ebből méltóztatnak látni, hogy a magyar katonai nevelés létesítése régi követelmény; olyan követelmény, melyet már az 1836-iki rendek táblája magáévá tett, melynek már 1836ban erélyes szószólója volt Deák Ferencz, s á melyet már 1836-ban körülbelül ugyanazon szem pontokkal indokolt, a melyekkel bátor voltam én azt most indokolni, és hogy az akkori rendek táblája hajlandóbb volt az intézet felállításától elállani, semhogy az ország pénzén olyan