Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

190. országos ülés 1898. április 6-án, estttortöklln. m intézetet állítsanak fel, melyben a nevelés nem történik minden garantiával arra nézve, hogy annpk neveltjei a magyar nemzetnek híí fiaivá s Í magyar nemzeti érzéstől áthatott honfiakká neveltessenek. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) így volt ez akkor, s még egy ideig így maradt ezután is. 1875-ben az akkori legeonservativebb államférfi: báró Sennyey Pál programrajába, — igaz, a honvédségnek a közös hadsereggel szorosabb kapcsolatba hozatala mellett, a mit azonban sohasem definiált, — a magyar szellem terjesztését a közös hadseregben, és programtnjába felvette egy magyar tannyelvű katonai akadémia létesítését, a mivel csak az 1848. előtti ősök nyomdokain haladt. Később a delegatio is magáévá tette ezen követelményt, és 1875-ben egyhangúlag elfogadott egy hatá rozati javaslatot, mely magyar katonai akadémia felállítását kívánta a hadügyministertől. (Igás! Úgy van! bal felől.) Csak azután állott be a lehanyatlás; a delegationak 1875-ben hozott határozatát később oda magyarázni s akkép elmagyarázni iparkodtak, (Helyeslés bal felől.) hogy csak egy magyar területen felállítandó, nem pedig magyar tannyelvű akadémia értendő az alatt. És én állíthatom, és az én tanúságtételem legalább is nyom annyit, mint bárki másé, mert én sok delegationak voltam tagja, a mely magáévá tette a katonai akadémiára vonatkozó határozati javaslatot, de soha olyat nem hallottam, a mi lelkemben megingatta volna azt az érzért, és bizonyosságot, hogy a mint a dolog természetéből folyik és magától értetik, magyar ajkú, magyar tannyelvű akadémia értendő. Mert megvallom, ha csak arról lett volna szó, hogy az eddigihez hasonló német akadémia állíttassák fel magyar területen, ezen vívmánynak elérésére, vagy el nem érésére semmi, de semmi súlyt nem fektettem volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Horánszky Nándor: 1886-ban csavarták el. Gr. Apponyi Albert: Ez az idők szomorú fejlődése, hogy míg 1836-ban azokban az időkben, midőn nem volt még általános hadkötelezettség, nem volt általános adófizetési kötelezettség, midőn tehát Magyarország igen csekély mértékben járult hozzá a hadsereg költségeihez, míg akkor az országgyűlés az általa felajánlott igen csekély, egy fél millió forintnyi áldozatot egyenesen ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az az intézet, a mely abból felállíttatik, magyar tannyelvű, magyar szellemű legyen, az ország nádorának felügyelete alá helyeztessék, vezetése magyar honfira bizassék, (Élénk helyeslés a szélső

1 baloldalon.) és inkább elállottak a Ludovica létesítésétől, semhogy Magyarország pénzén olyan intézet állíttassák fel, a mely nem nyújt garantiát arra, hogy abban a nevelés a magyar érzelemnek teljesen megfelelő lesz: (Igaz! Ügy van! bal felől.) addig most, a felelős magyar kormány létesítése, az ország függetlenségének az 1848-iki törvények által való rendszerbe hozatala után 45 évvel, az alkotmány helyreállítása után és a magyar parlament és felelős magyar ministeriura tényleges működésének 26-ik évében szerencsésen odajutottunk, hogy a magyar katonai nevelésnek követelése az úgynevezett kormányképtelenitő követelmények közé soroztatik, (Élénk tetszés és taps a bal- és szélsőbalon.) igen nagy örömére és diadalára, annak az iskolának, a mely a maga hatalmi monopóliumát, a nemzeti követelményekben való minuendo licitatiora alapítja; és történik ez most, (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) a mikor általános védkötelezettség van, a mikor tehát sokkal fontosabb a nemzetre nézve az, hogy a ki a hadseregben szolgál, magyar nemzeti és honfiúi érzelmeit sértetlenül fentartsa; most, a mikor a közös hadseregben minden intézménye, és így az országos katonai nevelő intézetek is Magyarország pénzén, Magyarország közadójából is tartatnak fenn; most azt a követelményt, hogy magyar katonai nevelésünk legyen, a magyar nemzeti politika, e minimumát, a magyar nemzeti nevelési rendszer e szükségképeni kiegészítő részét, a közös hadsereg ez igen nagy érdekét, a 67 iki kiegyezés, a nemzeti önállóság e szükségképeni folyományát, nemcsak érvényesíteni nem merjük és nem akarjuk, hanem midőn egyszer, 1875-ben magunkat oda ragadtattuk, hogy azt érvényesíteni megpróbáljuk, későbben mindenfele ürügyek és félremagyarázások alapjaninak érvényesítésétől visszavonultunk. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek, t. ház, igenis az idők igen szomorú jelei. S ezzel kapcsolatban, szinte önként kínálkoznék .az alkalom egy tárgygyal foglalkozni, mely nem tudom mi okból, a budapesti és bécsi félhivatalos sajtóban épen az utóbbi időben lépett a nyilvánosság előterébe. (Halljuk! Halljuk!) Ez a korona és a nemzet közötti viszony. (Halljuk ! Halljuk!) Én ez alkalommal e kérdéssel foglalkozni nem kívánok. (Felkiáltások a szélső balon; Kár!) Kérem, legyenek meggyőződve, hogy ha szükségesnek fogom látni, ha annyira komoly simpthomäk fognak felmerülni, hogy szükségesnek lássam a parlament figyelmét erre a kérdésre fölhívni: akkor engem ebben semmiféle taktikai okok sem serkenteni, sem korlátozni, sem visszatartani nem fognak. (Éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: 0 nem referálhat a