Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

ÍM. orsssfcgos Blés 1898. április 6-án, <»üt5rt5k8». m vény útján tenni meg az intézkedéseket. A f Ludovica akadémia szervezetét törvény állapítja meg, ne méltóztassék tehát rendeletekkel megállapítani és körvonalozni az intézkedéseket; tessék a képviselőházhoz fordulni, s ennek bölesesége határozni fog majd a felett vájjon szükségesnek tartja-e, hogy ott német tanfolyamok legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Komolyan aggódom e miatt t. ház, mert ha a minister úr az első évben csak két tantárgyat adatott elő németül s most már négy-öt tantárgyat adat elő nemeiül, ki biztosít bennünket arról, hogy a minister úr minden tantárgyat jövőre nem németül fog taníttatni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A mikor mi itt évek óta azért küzdünk, hogy egy magyar katonai akadémia létesíttessék, és nem tudjuk e ezélun kat elérni, ezzel szemben mit kell tapasztalnunk'? Ázt hogy az egyetlen magyar katonai intézetben is egészen német tanfolyamokat szervez a minister úr, s így elmondhatjuk, hogy ma sokkal messzebb vag) unk, mint évekkel ezelőtt voltunk, mert van egy honvédelmi ministerünk, a ki egyetlen magyar katonai intézetünket is teljesen németté teszi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez s hasonló dolgok azok, t. ház. melyek miatt mi a t. minister úr egyénisége és mííkö dése iránt bizalommal nem viseltetünk. Ismétlem, az érdemeket elvitatni nem akarom, de én, valamint azok is, a kik velem egy politikai véleményen vannak, csak hazafiúi aggodalommal látjuk a t. minister urat a honvédség élén, s igazán szerenesésnek neveznők azt a napot, midőn a minister űr felfelé bukva, a honvédelmi tárczát másnak adná át. (Derültség és tetszés a seélső baloldalon.) Hogy a t. minister úr mennyire nem szereti a törvényt, és mennyire szereti a rendeleteket, azt egy újabb tapasztalás is bizonyítja. K itíínik ez a katonaságnak úgynevezett eoelibatusi kérdésénél. Én a katonai coelibatusnak társadalmi szempontból barátja nem lehetek. Egy nagy magyar államférfiú meg is mondta, hogy még az apagyilkosuak is meg kellene bocsátani, ha magyar ember, én tehát ezen szempontból, a magyar állameszme szempontjából helyteleníteni vagyok kénytelen azt, hogy van a társadalomnak egy osztálya, különösen a honvédtisztikar, melynél a megházasodás, a családalapítás nagyon meg van nehezítve. Tudom s át is \ ogyok képes látni, hogy bizonyos nehézségeket, korlátozásokat alkotni e kérdésben katonai szempontból szükséges, különösen azért, hogy a katonatisztek özvegyei és családjai a nyomornak és nélkülözésnek esetleg kitéve ne legyenek, s bizonyos garautiákat kell szerezni vagyoni szempontból az ilyen házasságok tekintetében. De én úgy tudom, hogy korábban elégséges volt, ha vagy az illető honvédtiszt, vagy az a család, melyből nősült, kellő biztosítékot tudott felmutatni arra nézve, hogy esetleges elhalálozás esetén az illető családja nélkülözésnek kitéve nem lesz, szóval nem fog szégyenére válni a honvédtisztikarnak. A minister úr itt is gyökeres változtatást csinált, a mennyiben törvény nélkül rendeleti úton normalét hozott be, mely épen úgy, mint a közös hadseregnél, a cautiot a honvédtiszteknél is 30,000 írtra emelte fel. B. Fejérfáry Géza honvédelmi minister: Ha nincs 30 éves! Lits Gyula: Igenis, ha nincs 30 éves. Pedig én azt hiszem, ha ez az intézkedés a közös hadseregnél még talán meg is állhat, a honvédtiszti karnál egyáltalában nem, mert a honvédség beosztásánál és minőségénél fogva bizonyos tekintetben mégis más szempont alá esik, és ezen szigorú intézkedést itt alkalmazni nem lehet. De, ha akar a t. minister ár e tekintetben valamit tenni, tekintve, hogy a honvédséget törvény alkotta meg, — a honvédségre nézve minden lényeges intézkedésről, változtatásról a törvényhozás tudni akar s megkövetelheti, hogy e tekintetben hozzá előterjesztés tétessék. Itt is az áll. hogy ne méltóztassék ilyen gyökeres változtatásokat rendeleti úton elintézni, hanem méltóztassék azt a törvényhozás elé hozni, és itt vita tárgyává tenni. (Helyeslés a szélsőbalon,) A napokban a hírlapokban olvastuk a közvéleményt, hogy a kögös hadsereg ruházata nagyobb mérvíí átalakításnak lesz alávetve, különösen, hogy a katonák hosszabb szabású kabátot, —szalonkabátot,—épaulettet stb. fognak kapni. Ehhez szólani nem akarok. Ha a közös hadseregnél ezt a ezélszerűség, vagy a porosz barátság ágy kívánja, hogy iparkodjunk még a ruházatot is a porosz mintához szabni, ha ez a kérdés felvettetik, gondolom, itt is, és az illetékes helyen is ez még vita tárgyává lesz téve; de én arra kérem at. minister urat, hogy ilyen átalakítás a honvédségnél valahogy eszébe ne jusson, s előre megmondom, hogy azt elfogadni nem fogjuk, mert mi a honvédségnek még a külső színét és jellegét is megakarjuk óvni, s ha már a szellemét nem is tudjuk úgy megóvni, a mint mi óhajtjuk, legalább a külsejében akarjuk representálva látni a magyar haderőt, és kérjük a t. minister urat, e tekintetben ne haladjon azon az úton, mint a közös hadsereg, mert neki mintegy mániája utánozni a közös hadsereget, s legalább a ruházatot hagyja meg a honvédségnél. (Helyetlés a seélsöbal felől.) És ha már akar á ruházatban változtatni, én szíves jóindulatába ajánlom azt, hogy gondoskodjék, hogy a honvédség becsületes, az idő viszontagságainak ellentálló köpönyegekkel