Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

80 ***« »fizáf»s lléf 1S»§, április (Mm, e&«tört6k5tu láttassék el. Ha láttuk az idén a dermesztő téli hidegben, hogy milyen szenvedést kellett azoknak a szegény honvédeknek ama pókhálószertí köpönyegben kiállani, elképzelhetjük, hogy esetleg- mi lesz ebből a legénységből, ha háború esetén 22 fokos hidegben, térdig érő hóban Galiczia északi határszélére lesz kénytelen menni. Valóságos napokoni hadjárat előtt fogunk akkor állani, a mikor nem a fegyveres erő, hanem a hideg fogja tönkre tenni a csapatokat. Ha e téren kíván változtatást eszközölni a t. minister úr, legyen nyugodt abban, hogy a képviselőház a legnagyobb készséggel fogja aeeeptálni a kö'tségvetésében jelentkező különbséget, a mely ennek következtében elő fog állni. A honvédség tehát láttassék el megfelelő téli öltözetekkel. Nem a tisztekről szólok, mert azoknak háhorú esetén módjukban áll magukat meleg felöltővel, prémes ruhával ellátni, hanem szólok a szegény legénységről, a mely az előírás szerint azon egyszerű pókháló köpönyeget kénytelen használni, a melyet most hord, és a mely neki sem meleget, sem védelmet a hideg ellen nem nyújt. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Az újonezozás kérdésére csak egyet kívánok a minister úrnak figyelmébe ajánlani — s gondolom, e tekintetben véleményeltérés köztünk nincsen, mert azt hiszem, hogy a minister úr is ,-izt tartja, hogy mióta az általános védkötele-ettségnek elve lépett életbe, a társadalomnak egyetlen osztálya se vonhassa ki magát ezen kötelezettség alól. legyen bármily nagy a rang, a születés, a vagyon folytán létező különbség. E kötelezettségnek mindenki a törvény parancsa szerint megfelelni köteles. A múlt évi deezember 24-én az Egyetértésben egy czikk jelent meg, a mely ÍZ oiszág északi határán levő viszonyokat tünteti fel. Bátor vagyok ezt a t, honvédelmi minister úr figyelmébe ajánlani. Sajnálom, hogy a t. cultusuiinister úr nincs jelen, őt is érdekelné; de azt hiszem, hogy a honvédelmi minister urat okvetlenül érdekli. Minthogy pedig őt igazságos és rendszerető férfiúnak ismerem, s nem kételkedem, hogyha e közlemény igazságáról meg fog győződni, meg fogja tenni a megfelelő intézkedéseket, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a ezikket felolvassam. A czikk czíme : »A lengyel zsidók hazánkban* és így szól: (Olvassa): Héthársról egy izraelita vallású tudósítónk következő fontos levelet intézte hozzánk: Ez évi deczember 15-én Péchy Tamás képvisel 'iházi beszédében az Oroszországból bevándorolt zsidókkal is foglalkozott. Kár, hogy cBak oly rövid vonásokban érintette ezt a kérdést. Komoly kérdés ez napjainkban, melylyel annál inkább kell végeznünk, mivel közgazdaságunkra és kultúránkra s kivált a hazafias érzelmű zsidóságra káros befolyással vannak ezek a bevándorlók. E lengyel zsidóknak már megjelenéstik is kellemetlen, a mint azt általánosan tudjuk. A földig érő kaftán, az undorító tincsek és tolakodó magatartásuk mind olyan jelenségek, megyek az antiszeraitismus felébresztésére folyton tápot nyújtanak, melyek mindig a régi gyűlölt zsidóra emlékeztetik a megmagyarosodott zsidót különben megbecsülni tudó társadalmat. Hogy közgazdaságunkra, iparunkra és kereskedelmünkre mennyire káros határnak ezek a bevándorlóit zsidók, arról meggyőződhetünk a következőkben is. Bejönnek észrevétlenül az országba, a honpolgárság jogának megszerzése nélkül letelepesznek, és nem ismerve, nem méltányolva hazánk gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyait, kereskedéshez vagy iparűzéshez fognak. De mivel a külföldi ipar- és kereskedelmi források ismeretét már magukkal hozták, külföldről hozzák be a hazánkban is megszerezhető árúczikkeket, s azokkal a hazai ipar és keres kedelem rovására oly üzleteket folytatnak, melyek a határszéli megyék kisebb városai lakosságát, mely eddig virágzó kisipart folyta'ott, máris a tönkrejutással fenyegetik.« Itt hosszasabban szól a gyermeknevelésről, de e részt mellőzöm, és csupán azt olvasom fel, mely a honvédelmi minister urat érdekli (olvassa): »Ugy ki tudják ezt okoskodni, hogy senki sem képes rajtuk kifogni. A katonának valót —- úgymond — ki kell váltani, ha még annyi pénzbe kerül is. Az országban koldulni járó lengyel zsidók mindnyájan arra a czélra koldulnak, hogy gyermekeiket a katonaságtól kiszabadítsák. A sorozási székhelyeken egész ügynökségek állanak fenn, kik aztán jó pénzért elvégzik a katonafelszabadítás munkáját.« (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ezt akartam a t. honvédelmi minister úr figyelmébe ajánlani. Elvárom erélyétől és igazságszeretetétől, hogy e kérdést behatóan megvizsgáltassa, és ha intézkedések szükségét látja, azokat meg is fogja tenni. A költségvetést különben, mint már kijelentettem, elfogadom. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos jegyző : Gr. Apponyi Albert! Gr, Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a honvédelmi minister úr nemcsak a magyar királyi honvédség közigazgatási főnöke, hanem egyszersmind a kormánynak azon tagja, a ki hivatva van Magyarországot minden katonai ügyben képviselni, és viszont a magyar országgyűlés előtt a közös hadsereget is érdeklő kérdésekben a kormány álláspontját képviselni, — én a honvédelmi tárcza tárgyalása alkalmával egy oly kérdéssel akarok foglalkozni, mely a t. ház előtt nem új, de felfogá-