Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-190
t«0. orssflgés ftíés 1888. 6prM» 6-én, esutárto'ko'it. 2S indokolást, ezennel kijelentem, hogy az imént felolvasott, annak idején kellőleg megokolt indítványomat bátor leszek ismét beterjeszteni és a t. háznak szíves elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés bal felől.) Azóta, hogy ezen indítványomat megtettem, három év folyt le, mely idő alatt folyton azon tűnődtem, hol tehetnék szert egy oly vezérfonálra, mely a t. minister úrnak is képes volna imponálni, és melynek adatai segélyével . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi mi nister: Nem fo<>- olyat találni! Nagy István! Én azt hiszem, hogy fogok találni, a melynek segélyével azután bebizonyíthatnám azt, hogy a t. minister úrnak a felséges uralkodóház csűádi színeire vonatkozó nézetei heraldikai szempontból nem állják meg a sarat. Végre a minap, midőn a t. ház a belügyministeri táreza költségvetésével foglalkozott, és ezen alkalommal feivettetett a esendőrségi kardbojt kérdése, eszembe jutott hogy annak idején, t. i. a boldogtalan emlékezetű Bach-korszakban volt nekünk az elemi iskola négy osztályában egy német olvasókönyvünk, melyben ezen czíni alatt: »Das Kaiserthum Oesterreich« egy olvasmány foglaltatott, melyben az osztrák birodalom czímere, a birodalmi színek, valamint, a felséges uralkodó ház házi czímere és családi színei pontosan le voltak írva; volt azután ezen olvasókönyvnek egy magyar fordítása is. mely szintén tankönyvül használtatott. Hosszas keresés után végre sikerült boldog tanuló korom ezen nevezetes emlékeit egy könyvtárban felfedeznem, és most már legyen szabad ezen két könyvből a színekre vonatkozó részt azon hozzáadással felolvasnom, hogy bizonyára senki sem kétkedik abban, hogy a Bach-korszakban helyesen oktatták az ifjúságot arra, hogy az akkori ossz birodalomnak milyenek a színei, minő a czímere, valamint minő a felséges uralkodóháznak családi czímere. és minők annak családi színei. Az imént említett két olvasókönyvben, t. i. a németben és a magyarban e tárgyra vonatkozólag a következőkettalálom: (olvassa) »Das Reichswappen ist ein schwarzer Doppeladler ioi goldenen Felde, der auf der Bru*t die Wappen der einzelnen Kronländer trägt. Das Hauswappen ist ein silberner Querbalken im rothen Felde, die Reichsfarben sind Gold und schwarz; die Hausfarben Silber and roth; des jetzt regierenden Kaisers Wahlspruch ist: »Viribus unitis«, das heisst: »Mit vereinten Kräften«. A magyar olvasókönyvben pedig, mely a német tankönyvnek hü fordítása, ugyancsak ez van: (olvassa) »A birodalmi czímer egy fekete kétfejű sas arany mezőben, s mellén az egyes koronatartományok ezimerei láthatók. A családi czímer ezüst keresztrúd vörös mezőben; a birodalom színei arany KÉPVH. NAPLÓ- 1892 — 97. XI. KÖTET. és fekete, a családi színek ezüst és vörös; a mostan uralkodó császárnak jelszava: Viribus unitis«, vagyis: »Egyestílt, erővel«. íme tehát, t. ház, bebizonyítottam egy -Bach-korszakbeli tankönyv segélyével, melynek naszn annak idején a magyarországi elemiés népiskolákban kötelezöleg elrendeltetett, miként a t. minister úrnak a felséges uralkodóház családi színeire vonatkozó megjegyzései a sarat meg nem állják, hogy tehát a fekete-sárga szín nem családi szín, hanem az osztrák császárság birodalmi színe, míg ellenben az uralkodóház családi Színe a fehér és vörös; mely állítás helyességéről a t. honvédelmi minister úr a minap is meggyőződhetett, ha a Jenő főherczeg ő fensége által boldog emlékezetű báró EdelsheimGyulai lovassági tábornok ravatalára helyezett koszorú szalagjának fehér és vörös színeit figyelmesen megszemlélte; már pedig azt hiszem, a t. minister úr sem akarj'a azt állítani, hogy Jenő főherczeg ő fensége ne tudná azt, hogy neki, mint az uralkodóház tagjának, mik a családi színei, valamint bizonyára ismeri családi színeit Károly Lajos főherczeg ő fensége is, ki valahányszor magyarországi nagy-tapolcsányi birtokára érkezik, a várkastély ormára sohasem fekete-sárga, hanem mindig fehér-vörös zászlót tűznek ki. (Helyeslés bal felöl.) Különben létezik tudtommal II. József császárnak &gy oly rendelete is, melyben a fekete-sárga szín egyenesen összbirodalmi színnek jelentetik ki; egyébként bárhogy álljon is a dolog, mindenesetre határozottan rosszalnom kell az eddigi összes magyar kormányoknál az erélynek és határozottságnak teljes hiányára valló azon eljárást, melynél fogva ezen szín- és czíinerkérdés végleges megoldását komolyan vagy soha meg sem kísérlettek, vagy ha ezt tették is, a kérdésnek mindenkit kielégítő, végleges megoldását erélyesen sürgetni sohasem merték; mi által az animositást, a kellemetlen történeti visszaemlékezéseket megállandósították. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Általában véve sajátszerű jelenség az, t. ház, hogy míg nekünk állami önállóságunk elismeréseért a velünk szövetséges, egy és ugyanazon uralkodó alatt élő osztrák szomszédainkkal minduntalan küzdenünk és viaskodnunk kell, addig tőlünk egészen független és idegen államok e tekintetben eléggé nem méltányolható előzékenységet és tiszteletet tanúsítanak irántunk, mely állításomat következő csattanós példával óhajtom bebizonyítani. (Halljuk!) Grees Jáno* Abaujmegyéből Amerikába kivándorolt, jelenleg pittsburgi lakos, Magyarországon támadt valamely peres ügyében egy magyarországi ügyvédet kényszerülvén megbízni, a régi hazájába elküldendő ügyvédi meghatal mazást Moeser Lajos pittsburgi amerikai köz 4