Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-190
24 1»°. •*•*»*£•« Més 19M ftpriMf fián, MfttortSkilm. ről további intézkedések megtételének szüksége fenn nem forog. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság felolvasott jelentését tudomásul venni. (Tudomásul veszszük !) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, határozatképen kimondom, hogy a ház a mentelmi bizottság jelentését elfogadja. Napirend szerint következik a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalása kapcsolatban a megállapított jelentésekkel. Ki következik ? Hentaller Lajos jegyző: Nagy István! Nagy István: T. képviselőház! Egyrészt azért, hogy megháláljam a t. ház ama kegyességét, melynél fogva engemet nem juttatott Issekutz Győző t. képviselőtársam minapi tragikomikus sorsára, hanem megengedni méltóztatott, hogy beszédemet ma mondhassam el, másrészt azért, mert a most csak futólag felemlítendő kérdésekkel már több ízben behatóan és alaposan foglalkoztam, így tehát ismétlésekbe bocsátkozni feleslegesnek tartom ezúttal, sem arról nem akarok hosszasabban szólni, hogy miért tartom én a tüzérség, mííszaki és vonat • csapatokat nélkülöző honvédséget önálló, nagyobb feladatok megoldására képtelen, hiányos és csonka seregnek, valamint nem óhajtok ezúttal szólni a Ludoviea-akadéniiának miként leendő, helyes és czélszeríí kibővítéséről aa ezen intézet különböző tanfolyamaiban meghonosított tanítási rendszerről sem; nem akarom továbbá fejtegetéseim tárgyává tenni azon eszközöket és módokat sem, melyek igénybevétele mellett a magyar katonai szakoktatás olcsóbbá tételével, a szükséges honvédségi tiszti contingenst tartósan lehetne évről-éyre biztosítani. Hasonlóan ama kérdéssel sem óhajtok ezúttal foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a honvédtisztek jogosult igényei mennyiben szenvednek sérelmet, főleg magasabb katonai rangban és így egyúttal már előhaladottabb korban is levő, közös hadseregbeli tiszteknek ép oly indokolatlan és szükségtelen, mint aránytalan számú áthelyezése által, mert — ismétlem — mindezen kérdésekkel évek során át már több ízben behatóan volt alkalmam foglalkozni; hanem mai fejtegetéseim tárgyává csak két fontos kérdést teszek, (Halljuk! Halljuk!) melyek egyikéről ugyan szólottam már ezelőtt 2 évvel js, de ismétlését azért tartom szükségesnek ma is, minthogy az a honvédségnek mint eminenter magyar seregnek minden körülmények között gondosan megóvandó nemzeti jellegét érinti, míg ellenben az általam felemlítendő és tudtommal mindeddig még e házban soha fel^ nem vetett másik kérdésnek kellő jóakarattal leendő megoldása által, egyrészt derék honvédtiszti karunkkal szemben rovunk le egy oly méltányossági tartozást, melynek kiegyenlítésére már régen kellett volna törekednünk, másrészt e kérdésnek megoldásával egyúttal szem elöl nem téveszhető, fontos nemzeti érdekeknek é«í nem kicsinylendö szolgálatot tehetünk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Áttérek most már a fejtegetéseim tárgyává választott első kérdésre, tudniillik a honvédségi zászlók és jelvények kérdésére. E tárgyról már ezelőtt 3 évvel szólottam, a midőn tudniillik a honvédségi törvényjavaslat részletes tárgyalásakor a javaslat 18-ik §-ának első bekezdése elé a következő toldást óhajtottam illesztetni: (Olvassa:) »A testületi és parancsnoki jelleggel biró összes jelek és táigyak, úgymint a zászlók, sorompók, őrházak, laktanyai kapuk, feliratok, stb. a magyar királyi honvédségnél kizárólag nemzeti színűek.« (Élénk helyeslés bal felől. Zaj. Halljuk! Halljuk! Báró Fejérváry Qéza honvédelmi min ster közbeszól s integet.) Horánszky Nándor: Ez igen komoly dolog, s ezzel tréfát csinálni nem szabad. (Mozgás jobb felöl.) Nagy István: Nekem, t. ház, nem volt szerencsém a t. honvédelmi minister úrnak most tett közbeszólását hallani ; azonban arról ünnepélyesen biztosíthatom a t. házat, hogy én tréfás czélzattal sohasem szoktam a házban felszólalni, (Igaz! Igaz! Élénk helyeslés bal felöl.) hanem mindig kellő komolysággal és képviselői kötelességem teljes tudatában szólalok fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezen módosításomnak elvetését a t. honvédelmi minister úr akkor azon érveléssel kérte, hogy ő soha nem fogad el oly indítványt, mely arra czéloz, hogy koronás királyunk családi színei kiküszöböltessenek; mire t, képviselőtársam, gróf Apponyi Albert sietett a t. minister urat felvilá gosítani, hogy e-szünk ágában sincs a feketesárga szín ellen háborút indítanunk, melyet ott, hol annak törvényes helye van, tisztelünk, hanem küzdünk a nemzeti színek által elfoglalt tér megóvásáért, (Élénk helyeslés bal felől.) valamint azon tendentia ellen is, mely a nemzeti színt vissza akarja szorítani onnét, hol annak a törvény és gyakorlat szerint helye van. (Helyeslés bal felöl.) Indítványom akkor 41 szótöbbséggel az egységes magyar nemzeti állam létesítéseért buzgólkodó tisztelt többség által vitézül leszavaztatott, mely nem várt eredmény azonban engemet legkevésbbé sem tart vissza ezen indítványomnak ezúttal leendő újabb megtételétől; mert az azóta lefolyt három év alatt történtek azon meggyőződést érlelték meg bennem, hogy ezen indítványomnak felelevenítésével csak hazafias kötelességet teljesítek; (Helyeslés bal felöl.) miért is mellőzve minden további
