Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

24 1»°. •*•*»*£•« Més 19M ftpriMf fián, MfttortSkilm. ről további intézkedések megtételének szüksége fenn nem forog. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság felolvasott jelentését tudomásul venni. (Tudomásul veszszük !) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, határozatképen kimondom, hogy a ház a mentelmi bizottság jelentését elfogadja. Napirend szerint következik a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalása kapcso­latban a megállapított jelentésekkel. Ki követ­kezik ? Hentaller Lajos jegyző: Nagy István! Nagy István: T. képviselőház! Egyrészt azért, hogy megháláljam a t. ház ama kegyes­ségét, melynél fogva engemet nem juttatott Issekutz Győző t. képviselőtársam minapi tragi­komikus sorsára, hanem megengedni méltózta­tott, hogy beszédemet ma mondhassam el, más­részt azért, mert a most csak futólag felemlí­tendő kérdésekkel már több ízben behatóan és alaposan foglalkoztam, így tehát ismétlésekbe bocsátkozni feleslegesnek tartom ezúttal, sem arról nem akarok hosszasabban szólni, hogy miért tartom én a tüzérség, mííszaki és vonat • csapatokat nélkülöző honvédséget önálló, nagyobb feladatok megoldására képtelen, hiányos és csonka seregnek, valamint nem óhajtok ezúttal szólni a Ludoviea-akadéniiának miként leendő, helyes és czélszeríí kibővítéséről aa ezen intézet különböző tanfolyamaiban meghonosított tanítási rendszerről sem; nem akarom továbbá fejtege­téseim tárgyává tenni azon eszközöket és mó­dokat sem, melyek igénybevétele mellett a ma­gyar katonai szakoktatás olcsóbbá tételével, a szükséges honvédségi tiszti contingenst tartósan lehetne évről-éyre biztosítani. Hasonlóan ama kérdéssel sem óhajtok ezúttal foglalkozni, (Hall­juk! Halljuk!) hogy a honvédtisztek jogosult igényei mennyiben szenvednek sérelmet, főleg magasabb katonai rangban és így egyúttal már előhaladottabb korban is levő, közös hadsereg­beli tiszteknek ép oly indokolatlan és szükség­telen, mint aránytalan számú áthelyezése által, mert — ismétlem — mindezen kérdésekkel évek során át már több ízben behatóan volt alkalmam foglalkozni; hanem mai fejtegetéseim tárgyává csak két fontos kérdést teszek, (Halljuk! Hall­juk!) melyek egyikéről ugyan szólottam már ezelőtt 2 évvel js, de ismétlését azért tartom szükségesnek ma is, minthogy az a hon­védségnek mint eminenter magyar seregnek minden körülmények között gondosan megóvandó nemzeti jellegét érinti, míg ellenben az általam felemlítendő és tudtommal mindeddig még e házban soha fel^ nem vetett másik kérdésnek kellő jóakarattal leendő megoldása által, egy­részt derék honvédtiszti karunkkal szemben rovunk le egy oly méltányossági tartozást, melynek kiegyenlítésére már régen kellett volna törekednünk, másrészt e kérdésnek megoldásá­val egyúttal szem elöl nem téveszhető, fontos nemzeti érdekeknek é«í nem kicsinylendö szol­gálatot tehetünk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Áttérek most már a fejtegetéseim tárgyává választott első kérdésre, tudniillik a honvédségi zászlók és jelvények kérdésére. E tárgyról már ezelőtt 3 évvel szólottam, a midőn tudniillik a honvédségi törvényjavaslat részletes tárgyalásakor a javaslat 18-ik §-ának első bekezdése elé a következő toldást óhajtottam illesztetni: (Olvassa:) »A testületi és parancsnoki jelleggel biró összes jelek és táigyak, úgymint a zászlók, sorompók, őrházak, laktanyai kapuk, feliratok, stb. a magyar királyi honvédségnél kizárólag nemzeti színűek.« (Élénk helyeslés bal felől. Zaj. Halljuk! Halljuk! Báró Fejérváry Qéza honvédelmi min ster közbeszól s integet.) Horánszky Nándor: Ez igen komoly do­log, s ezzel tréfát csinálni nem szabad. (Mozgás jobb felöl.) Nagy István: Nekem, t. ház, nem volt szerencsém a t. honvédelmi minister úrnak most tett közbeszólását hallani ; azonban arról ünne­pélyesen biztosíthatom a t. házat, hogy én tré­fás czélzattal sohasem szoktam a házban fel­szólalni, (Igaz! Igaz! Élénk helyeslés bal felöl.) hanem mindig kellő komolysággal és képviselői kötelességem teljes tudatában szólalok fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezen mó­dosításomnak elvetését a t. honvédelmi minister úr akkor azon érveléssel kérte, hogy ő soha nem fogad el oly indítványt, mely arra czéloz, hogy koronás királyunk családi színei kiküszö­böltessenek; mire t, képviselőtársam, gróf Apponyi Albert sietett a t. minister urat felvilá gosítani, hogy e-szünk ágában sincs a fekete­sárga szín ellen háborút indítanunk, melyet ott, hol annak törvényes helye van, tisztelünk, ha­nem küzdünk a nemzeti színek által elfoglalt tér megóvásáért, (Élénk helyeslés bal felől.) vala­mint azon tendentia ellen is, mely a nemzeti színt vissza akarja szorítani onnét, hol annak a törvény és gyakorlat szerint helye van. (Helyeslés bal felöl.) Indítványom akkor 41 szó­többséggel az egységes magyar nemzeti állam létesítéseért buzgólkodó tisztelt többség által vitézül leszavaztatott, mely nem várt eredmény azonban engemet legkevésbbé sem tart vissza ezen indítványomnak ezúttal leendő újabb meg­tételétől; mert az azóta lefolyt három év alatt történtek azon meggyőződést érlelték meg ben­nem, hogy ezen indítványomnak felelevenítésé­vel csak hazafias kötelességet teljesítek; (Helyes­lés bal felöl.) miért is mellőzve minden további

Next

/
Thumbnails
Contents