Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-189

m. argtifos Mén 1898- április S-éa, iierdáiU 15 vágtattak meg, akkor 303.133 forintnyi javulás consta tálható. Csak az. a sajnos, hogy e javulás nem a rendes költségvetésben mutatkozik, a melyet első sorban irányadónak tekintünk. Ha összehasonlítjuk, a múlt évi rendes költségvetést SÍ ezeu évre előirányzott költségvetéssel, azt találjuk, hogy a rendes költségvetés nemcsak hogy nem kisebbedett, hanem 229.535 forinttal növekedett Növekedett, és hogy a mit szintén a rendes költségvetésbe lehet számítani, a nyug­díjakra beállított tétel is 74.722 forinttal emel­kedett, úgy, hogy a rendes költségvetés tulaj­donképeni emelkedése az utolsó esztendőben 304.257 forintot tegz. Ki akarom ezt emelni nem azért, mintha a költségeket a honvédségi intézmény fejlesztésére nem akarnám megadni, hanem azért, hogy con staíáljuk világosan, hogy mily nagy áldozatokat hozunk rai nemcsak a hadsereg, hanem a hon­védség részére is. (Helyeslés hal felől) Emlékeztetem itt a t. házat arra is, hogy ez az emelkedés u rendes költségvetésben nem csak most mutatkozik, mert a múlt esztendő rendes költségvetése nem 300 ezer forinttal, hanem egy millió 67 ezer forinttal növekedett, úgy, hogy az 1891-ről 1892 re az összes hon­védelmi költségvetés rendes előirányzata 9 , 2°/o­kal növekedett. És ha a honvédelmi költségve­tés indokolását megnézzük, látjuk, — mert a houvédelmi minister úr egész őszintén megmondja a részletezésben, hogy bár a jövő esztendőre a költségvetés magában nem fog magasabb lenni, mint az idén, a rendes költségvetés, mégis megint fog néhány százezer forinttal emel­kedni. A t. honvédelmi minister xír indokolásában elősorolja azon új és költséges intézkedéseket a melyeket 189-l-ben foganatosítani akar. Én, t. ház, nem mondóin, hogy azok az intézkedé­sek, a melyeket a honvédelmi minister úr kívánatosnak tart, a honvédség érdekében tény­leg nem szükségesek, és csak arra kérem a t. honvédelmi minister urat, hogyha mint igéri, meg is marad a jelenlegi költségvetés kereté­ben, próbálja meg. hogy nem lehetne-e az egyes czímeknél mégis némi megtakarításokat eszkö­zölni, Azonkívül félnünk kell, legalább ha azok a hirek igazak, a melyeket a hírlapokban olva­sunk, hogy a költségvetés más úton is emel­kedni fog, mert azt halljuk, hogy a honvéd­ségnél szervezeti változtatásokat tervez a t. mi­nister úr. Én azt hiszem, mi gyón ezél-ízeaí volna, ha a t honvédelmi minister úr ezen szervezeti változásokról és azok költségeiről nekünk már idejekorán tájékozást nyújtana, hogy ne talál­kozzunk e tekintetben meglepetésekkel. Külön­ben itt nem kell épen nagyon félnünk azon egyszerű oknál fogva, mert mint tudja a t. ház, habár a közös hadseregre nézve nem, de a honvédség tekintetében minden organicus kér­désben a törvényhozás magának fentartotta a döntés jogát; így tehát minden organisatoiius intézkedésnek, a mi a honvédségnél keresztül lesz vive, először törvényjavaslat alakjában a képviselőház elébe kell jönnie (Helyeslés a bal­oldalon.) A honvédség fejlődését helyeslem, és kí­vánatosnak tartom, hogy a honvédelmi kor­mány ezen intézményt, habár áldozatok árán is, minél jobban fejleszsze, és erre megszavazom a költségeket is, de mindig azon feltevéssel, hogy ha a monarchia védereje ilyen módon fokoztatik, ez által nem szükséges a közös hadseregre, olyan áldozatokat hozni, mint ma teszszük. (He­lyeslés a baloldalon ) És épen ebből indulva ki, nagyon helyeslem azt a mozgalmat, mely most Ausztriában megindult az osztrák honvédség fejlesztésére. Halljuk, hogy az osztrák honvéd­ség fejlődését minden eszközzel elő akarják mozdítani és arra a niveaura akarják emelni, a melyen ma a magyar honvédség van. Én azt hiszem, hogy mindenki, a kinek érdekében van, hogy a monarchia erős véderó'vel rendelkezzék, ezt csak kívánatosnak fogja tartani. De min­denki kecsegtetni is fogja magát azon remény­nyel, hogyha a monarchia két része külön­külön a maga honvédségére nagyobb áldozatokat hozván, azon áldozatok, a melyek a közös had­sereg részére igényeltetnek, nem fognak olyan mérvben szaporodni, mint az utolsó években történt. En, t. ház, mint már mondottam, helyeslem a honvédség fejlesztését, és kész vagyok mindig megszavazni azokat az eszközöket a honvédelmi kormány részére, a melyek ez;k fejlődésének előmozdítására szükségesek. Csak azt kell kí­vánni, hogy az eszközök kellően felhasználtas­sanak. S merem mondani, hogy bár sokat tesz a honvédelmi kormány, de a rendelkezésére álló eszközökkel sokkal nagyobb eredményeket is lehetne felmutatni. Nem kicsinylem a honvédség kiképeztetését. E részben — s ez elsősorban a honvédtisztikar érdeme — a honvédség nagy előmeneteleket tett. A ki szemléli gyakorlataikat, tanulmányozza szervezetüket, életmódjukat, kénytelen elismerni, hogy ott derék munkát végeznek. De a hon­védség még sem az, a minek lennie kellene. A rendelkezésre álló eszközökkel a honvédséget igazi elitcsapattá lehetett volna tenoi, első sor­ban az által, hogy éléuk nemzeti szellemet ol­tottak volna bele, azt minden kitelhető módon ápolták volna és törekedtek volna arra, hogy a honvédség mennél népszerűbbé váljék. Mert tessék elhinni, a honvédség az utóbbi években

Next

/
Thumbnails
Contents