Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-189

|S Í89. entkf* Uéi IMt. áprtlti &.é», amréáá. tényleg vesztett népszerűségéből. (Igaz! balról.) Ezt egy példával is illustrálhatom. Nemrég olvastuk a lapokban, megjegyzem, hogy nem akarok ez ügygyel foglalkozni, mert nézetem szerint nem tartozik ide, hogy a Ludovica-akadéinia egy tanára ellen valamiféle fegyelmi eljárás folyt 8 ez az eset a kedélyeket egészen felingerelte. Pedig az a katonaságnak magánügye volt, a katonaság saját körében volt elintézendő és mégis, mondom, bizonyos ingerültség keletkezett, s majdnem katonai affaire lett az egyszerű katonai belügyből. Mire vezethető ez vissza? Egyszerűen arra, hogy már a honvédség is kezd népszerűtlenné lenni. És miért? Mert az intéző körök nem járnak el elég elővigyázattal, nincsenek mindig tekintettel arra, hogy a csapatokat kedveltté tegyék a nép előtt. Utalok a jelző-zászló kérdésére is. Ez magában véve kicsinyes dolog, katonai szempontból nevetséges, hogy az ország idejét ily csekélységekkel pazarolják. És mégis a kormány e kérdésből makacsságból politikai affaire csinált, mely felizgatta az országot és ezek hozzájárultak ahhoz, hogy a honvédség népszerűsége csorbát szenvedett. Ezenkívül legutóbb bizonyos törekvést is látunk arra, hogy a honvédséget a közös hadsereggel egalizálják, pedig én ezt katonai szempontból nagyon káros törekvésnek tartom. A hadseregnek is, a honvédségnek is megvannak a maga előnyei, és mi, a kik hivci vagyunk a közös hadseregnek, a kik fenn akarjuk tartani jelenlegi alakjában, kell, hogy legalább a m. kir. honvédségben, e nemzeti hadseregben a nemzeti szempontokat ápoljuk és használjuk fel azt a roppant erőt, mely abban fekszik, hogy ez a hadsereg a nemzeti szellemtől van saturálva, (Élénk helyeslés bal felöl.) És mégis, t. ház, a helyett, hogy ezt tennék, egy idegen, a viszonyoknak meg nem felelő irányt akarnak behozni. Ez épen olyan, nintha osztrák részről az osztrák Landwehrbe a magyar honvédség szellemét és eszméit akarnák belevinni. A törekvés a honvédségnek a hadsereggel való egalizálására, — mint sokan mondják, — abból is kitűnik, hogy az áthelyezések a közöshadseregből a honvédséghez az utolsó években roppantál felszaporodtak. Ez a kérdés, t. ház, itt a házban már többször meg volt beszélve, magana is több izben szóltam hozzá, de oly fontosnak tartom, hogy még egyszer szeretnék vele szembenézni, és hozzá röviden néhány megjegyzést fűzni. (Halljuk I Halljuk !) T. ház, a mi engem illet, őszintén megvallva, nem félek attól, hogy ezen áthelyezések által a m. kir. honvédségbe bármiféle idegen szellem hozatnék be. De nem tartom helyesnek, hogy mint az utolsó időben történt, magasabb rangú katonatisztek is helyeztessenek át. Nem tartom helyesnek először is, hogy úgy mondjam, technikai szempontból, mert végre is a szolgálat menete, a magyar szolgálati nyelv, az ügyek intézésének módja stb. egészen elüt attól, a mi a közöshadseregben dívik, és ha valaki 50—55 éven át hozzászokott német nyelven végezni a szolgálatot, mindenesetre nagyobb nehézségekkel fog küzdeni a honvédségi szolgálat körűi, mint az olyan tiszt, a ki magánál a honvédségnél képeztetett ki. Ezeknél a tiszteknél talán azt is lehetne mondani, hogy talán nem elég jó magyar emberek, hogy némi tekintetben nem magyaros szellemet fognak a honvédségbe bevinni, ha ugyan feltehetnők az igen t. honvédelmi minister úrról, hogy olyan tiszteket fog oda áttenni, a kik nem jó magyarok, a kik nem éreznek teljesen magyarul. De hát ezt nem akarom feltenni. Csakhogy, t. ház, ha olyan tiszteket veszünk át, a kik jó magyarok, akkor épen ott lesz hiány ezekben, a hol legnagyobb szükség lenne rajok, t. i. a közös hadseregben, (Igaz! Igaz! bal felöl.) és ép ezeken a felsőbb állásokon. Azért ezen felsőbb rangú tisztek áthelyezését egyáltalában nem helyeslem. De nem helyeslem az áthelyezéseket az alantasabb rangú tiszteknél sem, eltekintve attól, hogy ezzel a honvédtisztek előmenetelét mindenesetre megakasztjuk. (Igae! Úgy van! a baloldalon.) Nem helyeslem ez át helyezéseket elsősorban azért, mert ezzel csökkentjüií a magyar tiszteknek amúgy is csekély számát a közös hadseregben. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Az áthelyezéseknél első sorban ezt a szempontot tartom irányadónak. Méltóztassanak viszszaemlékezni, t. ház, hogy mily viták folytak már e házban a fölött, hogy a közöá hadsereget a magyar tiszteknek megnyissuk. Ép most fekszik előttünk a honvédelmi minister úrnak egy jelentése, a melyben elmondja, hogy az alapítványi helyek a közö.Á katonai intézetekben mikép lettek felosztva, s látjuk a minister úr e jelentéséből a honvédelmi kormánynak azon nagyon dicséretes erőlködését, hogy a rendelkezésére álló 64.000 frt'al megállapított költségekkel mentől több tisztet nyerjen a katonai intézetekből ; mert az elismerésre érdemes, hogy a honvédelmi kormány az utolsó években minden súlyt arra fektetett, hogy azokat az ifjakat, a kik ez intézetekbe bekerültek, mennél magasabb osztályba hozza, hogy így azt a 120 helyet, a mely alapítva van, ne 10 évre oszsza el, hogy így évenként csak 12 tiszt kerüljön ki, hanem hogy az ifjakat magasabb osztályokba hozza, és így a kilépők száma évről-évre gyarapodjék, a minthogy az akadémiából 1892-ben nem 12, hanem 16 tiszt lépett ki. Megtette a honvédelmi