Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-193
198. országos Illés 189& április 10-én, hétfői, JQ? szabaduljon tőlem, nem tudta még érvényesíteni ezt az óhaját. Madarász József: Sajnálom. Én egy napig sem várakoztam volna, hanem azonnal elküldtem volna. (Derültség a szélsőbalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Elhiszem, hogy sajnálják, hanem ez engem egy csöppet sem fog alterálni abban, hogy kötelességemnek tovább is úgy éljek, mint éltem eddig. (Tetszés jobb felől.) Polónyi Géza: A tüzérség a honvédségnél ! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A mi a tüzérséget illeti a honvédségnél, erre bátor leszek rátérni beszédem végén, midőn a határozati javaslatokkal fogok foglalkozni. Kifogásolja Ugron Gábor képviselő űr azt. hogy a honvédségből kiegészítő csapat alkotta tik. Méltóztassék megnézni a honvédségről szóló 1868-iki és az Í890 iki törvényt, milyen szembe tűnő a különbség a kettő között. Az 1868-ikiban benne volt, hogy a honvédség a véderő kiegészítő része, az 1890-ikiben az van, hogy a honvédség a véderőnek egyik része. Azt hiszem, hogy ebben van egy kis különbség. (Helyeslés jobb felől.) Helyteleníti a t. képviselő úr, hogy a honvédségnél a szabályzatok ugyanazok, mint a közös hadseregnél. Méltóztassanak a honvédségről szóló törvény 18. §-át elolvasni, ott megtalálja a képviselő úr AZ indokát annak, hogy miért egyenlők e szabályzatok. igen élénk színekkel festette a t. képviselő űr azokat a kegyetlenségeket, melyeket a legénységgel szemben gúzsba kötözéssel és kikötéssel követnek el, s ha jól emlékszem, felolvasna az ilyen kikötésnél követendő eljárást. Ugron Gábor: Csak elmondtam. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: De valamit méltóztatott felolvasni. (Derültség a szélsőbalon.) Méltóztassék megengedni, hogy miután a képviselő úr a szolgálati szabályzatra hivatkozott, arra én is hivatkozzam. (Hcäl juh! Halljuk!) Eötvös Károly: De magyarul! B. Fejérváry" Géza honvédelmi ministcr: Magyarul; ne ressék félni! (Derültség.) Nem akarom a t. ház türelmét soká igénybe venni, de szeretném igen alaposan megczáfolni a t. képviselő úr állítását és ezért egy passust leszek Lator felolvasni. A szolgálati szabályzat bizonyos szakaszaiban előfordul a büntetések kiszabásának joga az egyes elöljárókra nézve, továbbá felsoroltainak az illető büntetések és azoknak miként való végrehajtása, melyeknek kiszabására az egyes feljebbvaló jogosult. A többi közt, mint utolsó büntetés, mint egyik legszigorúbb fegyelmi büntetés, fel van említve a megkötözés. Itt van a 657. pont, (Élénk derültség a szélsőbalon.) mely két órai megkötözést ír elő egy erre alkalmas helyen. Ezen büntetést csak akkor szabad alkalmazni, ha, a becsületérzet hiánya van megállapítva, vagy ha makacsságot, konokságot, rakonczátlan vagy durva magaviseletet kellene érzékenyen fenyíteni, s általában ott, a hol más fenyítés nem alkalmazható vagy elégtelennek bizonyul, ha azt hiszem, hogy a kik a katonaságnál egyáltalában szolgáltak, akármilyen rendfokozatban és akármikor, nagyon jól tudják, hogy igen sok törekvés és jóakarat van a legénységben, de azt is tudják, hogy vannak egyesek, a kik szót fogadni egy^ általában nem akarnak, henczegő, kihívó modort tanúsítanak. Ezeket valahjgy meg kell fékezni, és ha más büntetés egyált dában nem fog rajrak, akkor kénytelenek vagyunk ehhez nyúlni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez serani kegyetlenség gel aem jár, annyival kevésbbé, mert nagyon jól méltóztatnak tudni, a képviselő úr maga is felemlítette, hogy ilyen büntetés végrehajtása előtt az illető mindig orvosilag meg lesz vizsgálva, azon kívül mindig egy legény vagy altiszt ott áll mellette, hogy ügyeljen, ha netalán rosszul lenne. (Felkiáltások ia bal- és szélsőbalon: Ez jellemző! Ez testi fenyíték!) Hát a börtön, a fogság nem bizonyos mérvű testi fenyítés-e, azt is el akarják talán törölni; a szabad mozgás korlátozása talán szintén testi büntetés? (Zaj a balés szélső baloldalon.) Felolvasta Ernuszt t. képviselő úr boldogult Andrássy Gyula grófnak 1863-ban a véderőtörvény alkotása alkalmával elmondott szavait. Aláírom és kétségkívül aláírok sokat abból is, a mit az ellenzék részéről hallottam, de nagyon sok t. nem írok alá, És itt nagy tévedésben méltóztatik lenni, mert igen helyes az, a mit méltóztatott felolvasni és elmondani, de a következtetés azután kissé sántikál. Mert miről volt akkor szó ? Hogy a magyar ifjak csakis a magyar csaj) a tokba, osztassanak be. Ez helyes volt. Ez elfogadtatott. Még az 1868 iki törvény ben nem is volt ez végig keresztülvíve, mert ott. egyes kivételek voltak; de már az 1889-iki vé leríí-törvényben ezek a kivételek elmaradtak és most a magyar fiúk kizárólag csakis magyar csapatokba osztatnak. És itt mellékesen érintem, hogy mindig azt méltóztatnak mondani, hogy bízabnatlanság az, hogy a honvédségnek tüzérsége nincs. Nem bizalmatlanság. Magyarországon vau elég tüzérezred és igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a hány tüzérezred van Magyarország területén, az mind magyar emberekből' áll. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, kizárólag magyar emberekből áll, és ha a tiszti karba elegendő számban nem jelentkeznek, arról a hadigazgatás nem tehet; 14*
