Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-193
101 lát. ersuflgos Ölés 1W»S. április tO-éts, hétfőn. ezember végével vagy január elején egy kávéházban helytelen, tapintatlan eljárást tanúsított, helytelen nyilatkozatot tett, egyszóval mámoros állapotban jött már a kávéházba, és ez okozta a következményeket. Azt hiszem, igen bölcsen át méltóztatnak látni, hogy akármelyik nevelőintézet, de különösen katonai nevelőintézet tanárának oly fin ember nem való, a ki nyilvános helyen így viselkedik. Ennélfogva ez a főhadnagy meg lett büntetve fegyelmileg, és ezen felül, sajnálatomra kénytelen voltam őt a Ludovika-Akadémiától elbocsátani, illetőleg a tartalékos viszonyba visszahelyezni. Kijelentem, hogy anynyival inkább sajnáltam ezt az esetet, mert az a főhadnagy jó és ügyes tanár volt, és tankönyvek megírásával is meg lévén bízva a Ludovika-Akadémia számára; megírta az ókort, az tankönyvül elfogadtatott, megírta a középkort, az tankönyvül el is fogadtatott, és újabb időben dolgozott az újkoron. (Egy hang a haloldalon: Azt már nem lehetett elfogadni!) Engedelmet kérek, lehetett, és hogy ha ez a sajnos incidens közbe nem jön, meg vagyok győződve, hogy azt is helyesen megírta volna, (Egy hang balfelől: Elfogadták volna?!) és el is fogadtuk volna, H mint elfogadunk mindent, a mi helyes, de a mi helytelen, azt nem fogadjuk el. Már most abban a sajnos helyzetben Nagyok, hogy ki kell jelentenem, hogy ezen esetre vonatkozólag az »Egyetértés«-ben tizenhét rendbeli közlemény jelent meg, mely — kivéve azt a tényt, hogy megbüntettetett és hogy a tartalékos viszonyba visszahelyeztetett — egytől-egyig koholmány, valótlanság. (Egy hang bal felöl: Hisz az kormánypárti lap!) Felfogás dolga. (Derültség.) Fősúly fektettetett ezekben a czikkekben arra, hogy ez a tiszt egy tankönyv felől, t. i. a Weltgeschichte felől, a mely a hadapródiskolákban érvényes, ked vezőtleníü nyilatkozott volna és hogy az igazgató ezen kedvezőtlen nyilatkozatot áttette hoz zám és én ennek következtében ő Felségének jelentést tettem és hogy miként nyomtuk el azt a szegény embert és hogy ez lett volna a tulajdonképeni oka az ő eíboesáttafásának. Eltekintek attól, hogy itt úgy látszik, egy kis nagyzási hóbort is játszik közbe, a mennyiben előadatott, hogy e miatt futárok jártak Budapest és Bécs között és hogy a minister háromszor volt ő miatta ő Felségénél, stb. Ezek gyermekes dolgok. Hanem a "Weltgeschichte ügye így áll: midőn a főhadnagy megbízatott az újkor megírásával, akkor az akadémia igazgatója, nagyon helyesen, minden eszközt és segédkönyvet megadott neki, a többi közt ezt a könyvet is, hogy minden könyvből vegye ki azt, a mi arra való és helyes. A főhadnagy fel is használta ezeket; hogy mennyit dolgozott, azt nem tudom; de használta azokat a könyveket mindaddig, míg az a kellemetlen eset elő nem fordult a kávéházban, a mely eset tetéztetett még az által, hogy ugyanazon este, nyilván mámoros állapotban, egy másik kávéházban czigányzene mellett tánczolt, a mi mégis nem tisztnek való; azt talán méltóztatik concedalni. Hock János: Hát a tánezért megbüntetik a tisztet? B. Fejórváry Géza honvédelmi minister: Hát a papnak megengedik, hogy kávéházban tánczoljon? (Élénk derültség.) Hock János: Az nagy különbség! Beőthy Ákos: Ez nem tdál. Nagy különbség van pap és katona között. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: M;dőn, t. ház, az a sajnos incidens bekövetkezett, hogy kénytelen voltam őt, tanári állásától felmenteni, az igazgató, természetesen azokat a segédeszközöket, melyek neki voltak kiszolgáltatva, visszakövetelte; a főhadnagy azokat a könyveket vissza is szolgáltatta; a többi között ez alkalomnál, tehát már azután. hogy ezek történtek és azután, hogy megbüntettetett, visszahozta a Weltgeschichte-t is és akkor igenis egy kissé mérges nyilatkozatot tett. Tehát nem e miatt lett elbocsátva, hanem elbocsáttatott még mielőtt ezen nyilatkozatot tette volna. Ez a tiszt azután, a mint méltóztatik tudni, maga szolgáltatta át a rá vonatkozó adatokat az ellenzéki lapoknak — mert természetes, hogy a Budapesti Hírlap mohón kapott rajta, midőn az Egyetértés e híreket, közölte. (Derültség.) Á tisztet azután a tisztikar becsületbírói eljárás alá vonfca s az akadémiából elbocsáttatott. Ismétlem, nagyon sajnálom a dolgot, mert az illető ügyes embernek, jó tanárnak bizonyult ; de hát ilyen incidens után lehetetlen volt őt a Ludovika-Akadémiában, sőt a tiszti rangfokozatban is megtartani. Ennyit Székely főhadnagyra vonatkozólag. De minthogy az mondatott, hogy az ellenzéki sajtó afféléket nem tesz, bátor leszek még egy más esetet is felhozni, szintén az Egyetértésből, (Fölkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Az nem ellenzéki!) Tudtommal legalább kormánypárti lapnak nem nevezhető, (Élénk derültség.) Egy katona-szökevény levelét közli és borzasztó módon ostoroztatik az eljárás a honvédségnél, hogy mily igazságtalan az, hogy miként kínozzák az embereket. Nevet is említhetek, mert hisz az újságban is megjelent a név: a levelet egy Graff nevű egyén küldte be; az Egyetértés egy kis sauce ot tett hozzá, hogy picansabb legyen. (Derültség.) Tudomásomra jutván a dolog, azonnal megvizsgáltam. Azt
